Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-08 / 27. szám

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 3. oldal. nincsen. Hogyan kell ereznünk az állatoknak eme fajával szemben. Ugyan olyan szeretettel test­véreim, mint a többiek iránt. Lá­zár ilyen volt, semmi kiváló tulaj­donságáról nem tesz említést a biblia. Egy közönséges ember volt, de akit Jézus szeretett. Mert az emberi iársadalom is ilyen közön­séges emberekből áll és nem a ki­váló tulajdonságú egyénekből. Sokaknak csupán a nevük van beírva a születési és a halálo­zási könyvben és mégis az Ur szereti az ilyen közönséges mun­kásokat. Hála legyen az Istennek a közönséges népért, mert ők azok, akik házainkat otthona és az éle­tünket nyugodtá és édesé teszik. Mert tehetségek nélkül inkább el tudna az emberi társadalom lenni, mint baráti szivek nélkül. Könnyebben el lennénk ró­zsák nélkül, mint a fii levelei nél­kül. Jézus pedig szereti az egysze­rűt. Itt van tehát a boldogité) és megnyugtató igazságlreánk nézve. Az üdvezitő szereti a nagyszerűt és az egyszerűt, az álmodozót és a praktikust, a kicsinyt, a nagyot, a szegényt és gazdagot. 27 sz. 1911. Julius 8 TUDOMÁNYOS “Elvesz a nép, mely tudomány nélkül való”! Ezt mondja a költő. S a bridge- porti kér. ifj. kör nemes hivatásának meg felelően fogja föl e rövid mondás mély értelmét. Nem elégszik meg azzal, hogy ■szórakoztató, kedélyes estélyek rendezé­sével a magyarságot mulattassa, hanem teljes erejéből oda törekszik, hogy népün­ket szellemileg is magasabb színvonalra emelje. Tagadhatatlan ugyan, hogy a műkedvelői előadásoknak is megvannak a maga erkölcsi és anyagi sikerei, azon­ban népünket, de különösen az ifjúságot, hozzá kellene már szoktatni ahhoz is, hogy komoly, tudományos dolgok is ér­dekeljék. Ha édes hazánkat elhagyva, itt, az idegenben, átvettük az amerikaiak szokásait abban, hogy magas gallért, ke­mény kalapot, vasalt inget és lagos cipőt viselünk, vegyük át abban is, hogy ko­moly, tudományos dolgokkal foglalkozva, önmagunkat műveljük, ismeretkörünket Szélesbitsük, hogy hozzájuk ne csak kül­sőleg, hanem bensőleg, szellemileg is ha­sonlóak legyünk. Ezt akarja a bridge- porti kér. if. kör elérni azzal, hogy e nyár folyamán egy tudományos felolvasási so­rozatot tart, melyet később követne egy másik, aztán a harmadik és igy tovább. A kör június havi gyűlésének határo­zata értelmében az e nyári fölolvasások tárgya volna: “Az emberiség szellemi fej­FELOLVASÁSOK. lődése a legrégibb kortól kezdve, különös tekintettel a Krisztus előtti vallásokra.” Ezen felolvasások megtartására a kör Tóth Mihály urat, a bloomfieldi ref. Col­legium magyar növendékét kérte föl, ki az iskolai szünidőt, mint a ref. nyári ma­gyar iskola egyik tanítója Bridgeporton tölti. Tóth ur öt külön felolvasásban fogja is­mertetni a tárgyat. Általános bevezeté­sül az első felolvasás az emberiség őstör­ténetéről szól, mig a másodiknak tárgya: Az egyptomiak vallása, harmadiknak: Az iráni (Perzsa) vallás, negyediknek: A görögök vallása, a befejező felolvasás­ban pedig az ősmagyarok műveltségi vi­szonyairól lesz szó. Az első felolvasás julius i6-án, vasár­nap este, a ref. nagy templom tágas és hüs iskolatermében lesz megtartva s foly­tatólagosan a kövekezők julius 23-án, augusztus 2-án, g-én és 16-án tartatnak meg. Természetesen a kör tagjai gon­doskodnak arról, hogy minden fölólvasás mellett szórakoztató darabok, ének és zeneszámok is legyenek. Belépti dij nincs. Jöjjön el hát mindenki, a kiben a szóra­kozni vágyás mellett egy kis tudni vá­gyás is él! Tisztelettel Az If. Kör vezetősége. cárt. Persze tudnunk kell, hogy ö, — mindegy lévén neki a nappal és az éjjel, — az éjjel legnagyobb részén át is dolgozott. Rendesen felmcne a ház híjába, hol a tengeri télire el vala he­lyezve, s ott dolgozott szünetlenül, még az ételét is oda vitette fel. Mikor a tengeri-fejtés ideje lejárt, akkorra hekövetkezett a gyapjú- és kender-munka. Segített az asszonyoknak gyapjút tépni és kendert csapni. Kender-csapásért rendesen egyik napra egy inget, másik napra egy Iábravalót kapott napszámba, s ily módon ellátta magát változóval. Buzacséplés idején oda állott a szélrostához, s azt hajtotta reggeltől-estig szüntelenül. Igen terhes, nem is valami jól fize­tett (25 kr. napszám) munka volt, de mégis valami, mert munka es jövedelem-forrás volt. Így az év minden szakában megvolt a neki alkalmas fog­lalkozás. Különösen tengerit fejteni messze vidékre elment. Egy-egy nagyobb uradalomban gr. Teleki Gézánál Gernyesze- gen, Desbordes Gusztávnál Uzdiszentpéteren, báró Radák Ádámnál Mikeszászán, gióf Telcky Samunál Sáromberkén hó­napokig tartó munkát kapott. Ha neki ült egy nagy kas ten­geri fejtésének, megtörtént, hogy hat hétig, meg sé mozdult egy helyről. Nagy türelemmel, még nagyobb szorgalommal dolgozott naponként 18—20 órát, vidáman, a legtöbbször zsol­tárokat énekelve, hétfőtől szombatig szünetlenül. Vasárnap aztán tisztességes ünneplő ruhába felöltözve, mindig ott volt a templom egy hátulsó padjában, s hályogos szemén keresztül is nézte, látta Isten csodálatos dolgait, min­denható bölcseségét, ki a szegényeknek, özvegyeknek, árvák­nak, csonkaáonkáknak is szerető mennyei édes Atyja, — őriző pásztora a legkisebb fűszálnak, legaprányibb bogárnak, s ki bár olykor az embereknek fiait nehéz megpróbáltatásoknak teszi is ki, de gondját, segitü kezét le nem veszi róluk soha. Hiuj segítségül engemet a te nyomorúságodnak idején: megszabaditlak tégedet; és dicsőítesz engemet. Zsolt. L. 15. HATODIK FEJEZET. A nyomorultak. Mert nem azt mondom, hogy egyebeknek restségre való alkalmatosság legyen ar alami/.snálkodás, néktek pedig fogyatko­zástokra legyen; hanem hogy hasonlatos­képen, mint a ti böségtek, azoknak fogyat­kozásokat most felsegéli; azoknak bőségek is a ti fogyat közi! stukát felsegélje, hogy le­gyen köztelek egyenlőség.(2 Kor.Vili. 13) Naponként látjuk, hogy épkézlábu emberek járnak házról- házra koldulni. Egészséges, jó testi erőben levő egyének nyito- gatják ajtónkat alamizsnáért. Ha az ember egy-egy ilyen ván­dorlótól megkérdezi, hogy miért koldul, hiszen ép, egészséges, munkabíró, — rendesen ilyenforma feleleteket hallunk:

Next

/
Thumbnails
Contents