Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-17 / 24. szám
2. oldal 24. sz. 1911. Junius 17 pénze és nem kell félnie, hogy a barátok megszólják, vagy épen elhagyják hanyagságáért. És azután mit látunk? Hirtelen valami vagyoni csapás vagy betegség lesújtja az elbizakodott embert és megalázódva kell visszatérnie azon nemes intézményekhez, a melyek lelki életére nyugalmat és újra boldogságot nyújthatnak. Milyen ereje és milyen hatása van egy ilyen csalódásokon keresztül ment embertársunkra a szószék? Bizony nagy és nemes az a hivatás, amelyet egy lelki- pásztornak teljesíteni kell a szószékről. de csak akkor eredményes, ha a lelkipásztor szavait a hittestvéreihez való önzetlen szeredet és igaz ragaszkodás jellemezi. Sokszor tapasztaljuk, hogy azok, akik felkeresik a templomot, nem tudják teljes mértékben annak az értékét talán azért, mert a mindennapi élet ezer küzdelme elvonja őket az igazi vallásos érzés ápolásától. Meg kell hát tanítanunk a népet a szószékről arra, hogy mi is a vallás ? Nagyon, nagyon sokféleképen adtak már e kérdésre papok, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja philosophusok feleletet. Meghatározásaik között azonban én kiemelek egyet, mely határozottan legjobban megmagyarázza a vallás lényegét. A vallás ezen meghatározás szerint nem egyéb mint az összekötökapocs Isten és ember között. Ez különösenaKrisztus vallása, a hol mindennek a lényege az a szeretet, melylyel Isten édes atyánkká lett, melylyel az ég összekapcsolódott a földdel az Isteni szeretet által. Nem volt kor, melyben a vallás lényege felett nem vitatkoztak az emberek. így hát mindenkit érdekel, ha megnyugtató feleletet adunk az általános, a minden emberi szívben lappangó eme kérdésre. Ha ennek a nagy jelentőségét hangsúlyozzuk aszószékről, annak kétségtelenül nagy ereje és hatása lesz a társadalmi életünkre. Ma már kevés vagy legalább is kevesebb az atheistikus, Istentagadó gondolkozásuak száma, mint volt abban az időben, a mikor a híressé vált és aztán tökéletesen elbukott Darvin-féle eszmék foglalkoztatták az embereket. Mindenki elismeri, hogy a vallás szükséges és óriási jelentősége van annak a társadalmi életre. Isten sokféleképen szól az emberekhez s az emberak is a különféle felfogások szerint különbözőképen magyarázzák az isteni gondviselést. Némelyek, kik nem értik teljesen a vallás lényegét, vagy a kik nem érezték még a hitnek erejét szivükben, csupán látták azt mások életében, valami csodálatos szép költészetnek tartják azt, a mely kiemeli az embert a hétköznapi gondolkozásból! Mi magasabb értéket adunk a vallásnak! Nem csupa költészet az, hanem valóság is. Szent könyörünk, amiket a szószékről magyarázunk, népeknek és egyeseknek életét s az életnek ezer változásait tartják lelkünk elé, a melyek nem any- nyira poetikus elbeszélések, hanem olyan valóságos történetek, melyek által csakugyan megerősödik és rendíthetetlenné válik a jó Istenbe vetett hitünk és bizo- dalmunk. TÁRCA. VAK DOMOKOS. Irta: Ciekme Ferencz. Szeme lezáiódott, tagjai megmerevedtek s a kis Domokos o': nélkül költögette: édes anyám kelj fel, ne alugyál, kelj fel édes jó anyám, itt van Domokosod!... Hasztalan volt a gyermek siró s-zava, anyja néma maradt, nem kelt fel többet. Aztán harangoztak — soha neki a harangzúgás olyan szomorú nem volt — majd jöttek a szomszédok, hosszú asztalra fehér ágyat vetettek s reá tették, hogy ott alugyék. Sírtak mindnyájan, akik ott voltak s egyik-másik ha megsimogatta a szegény Domokos fejét, mindenik csak azt mondotta: szegény Domokos, szegény gyermekek! Majd harmadnapon még többen jöttek, eljött a tiszteletes nr is fekete ruhában, fekete palásttal, a kántor ur hóna alatt énekes könyvvel. Aztán énekeltek -— óh de szomorú ének volt — majd a tiszteletes ur imádkozott, búcsúztatót mondott — szem nem maradt szárazon — s aztán megindult a halottasmenet a temetőkert felé, s innen kezdődik Tőkés Domokosunk árvasága... Édes apjával, testvéreivel együtt sokat búsulván, sokat siratták a jó asszonyt s nem volt nap, hogy meg ne emlegették volna szorgalmas kezét, vigyázó szemét, megmérhetetlen és múlhatatlan szeretetét De hogy is ne, mikor mintha fenekestül felfordult volna azóta minden házirend. Egy jó falatot nem ettek azóta, mert ha lett volna is miből,de nem volt a ki főzzön. Mit tud egy férfi a fakanál-kezeléshez? Házvezetés, háztartás rendetlen. Most innen szakad le egy gomb s nincsen a ki fel- varrja; majd ott feslik a ruha, s nincsen aki megfoltozza. A majorságok is mintha tudnák, hogy nincs gondviselőjük, más udvarán kóborolnak, más szemétjén kapargálnak.Még a macska sem jő étel idején az asztalhoz hizelegni, nincs a ki egy csepp maradék tejet, levest neki is letegyen az asztal alá. Unott, untató minden. A ház kivül-belül meszeletlen, a tőtés leomolva, kert kapálatlan, gyomlálatlan, pusztulóban jószág, ház, kert, udvar, minden. Úgy hogy az élet, a körülmények mintegy parancsolólag kényszeritették özvegy Tőkés uramat, hogy asszony után nézzen, mert ha nem, minden tönkre megy. Nem messze lakott épgen egy az Ő sorsához illő özvegyasszony, ki a férfikéz segitc, fentartó erejét nélkülözte, két kis árvájával együtt Tőkés uram megkérte s ha csendben is, de mégis elég vidámsággal megtartották a lakodalmat. Tőkés uram feleséget, konyha, kert, majorság, macska
