Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-03 / 22. szám
NEW YORK, N. Y. 1911 JUNIUS 3. Entered as second-class mater Oct. 28,1910 at the Post Office at New York, N.Y. under the act of March 3,1879 Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki református lelkész. ’’Nem hagylak titeket árvákul, megtérek ti hozzátok-..“ — mondá az Ur s elhagyd tanítványait, hogy visszatérjen égi hazájába. Ezután kilenc hosszú napot töltenek a csüggedt lelkű tanítványok imádkozások közepette. Nap múlik nap után... a názáréti Jézust követők kicsiny serege oszladozni kezd... az ellenség diadalát üli... vége mindennek. De nem! A tanítványok hite nem ingadozik. Az áruló Judás helyére mást választanak és türelemmel várják, hogy beteljen az Ígéret. Mert a Mester Ígérete szent, annak teljesülnie kell, nem fogja őket árvákul hagyni... És lön, hogy mikor a Pünköst napja eljött volna, valának mindnyájan egy akarattal együtt. Akkor nagy hirtelenséggel lön az égből, mint egy sebesen zugó szélnek zendülése, mely eltelé az egész házat, a melyben ülnek vala. Es látának kettős tüzes nyelveket és üle mindenikre azok közül. Meg- telének pedig mindnyájan Szent Lélekkel. Tehát a hit diadalmaskodott, tehát a reménység meg nem szégyenült. Betelt az ígéret. Most már Isten nevében előre: meghódítani, Isten országává tenni az egész világot. A többit tudjuk. Ismeretes mindnyájunk előtt a történet: az első bizonyságtétel Jeruzsálemben, aztán az egész Júdeábán, Samáriában és a föld mind végső határáig. És azután következett a hosszú, végtelen hosszú sorozata a küzdelmeknek, feláldozása a nyugalomnak, vérnek, életnek; kereszt, megkövezés, máglya, de a Szent Léleknek útját el nem zárhatja semmi erőszak, semmi sötétség, semmi gonoszság. Halad diadalról-diadalra.sha láncot vernek reá: lerázza; ha emberi találmányokkal elhomályosítani akarják: felragyogtatja világát újra, mint az égi nap, hogy világosságot, életet támaszszon a földnek mind végső határáig. Az Urnák Lelke él, azt meg nem ölték s a diadalmas ellenségnek rettegve kell látnia, hogy az a győzedelmes, akit megölni hitt. Oh dicső, diadalmas Pünköst! Nagy napja ami Urunk hatalmá- 1 nak! Istennek Szent Lelke, Krisztusnak Szent Lelke! titeket ünnepiünk ma! Legyen dicséret, dicsőség és hálaadás Istennek, a mi Atyánknak, hogy a maga Szent Lelkének erejével támasztott hatalmas tanúbizonyságokat, ak.k nem szűnnek meg szólam ama nagyságos dolgokról, a melyeket ő készített a mi idvességünkre! De ünneplésünk nem teljes, nem boldog. Szomorúan látjuk evangéliumi egyházunknak ez idegenben is vérző sebeit; szomorúan látjuk, hogy még mi most sem vagyunk mindnyájan egy akarattal együtt; szomorúan látjuk, hogy még nem vettük a Szent Lelket!... Igen, ezt kell látnunk s érez- ntink mindaddig, mig át nem megyünk a megpróbáltatás idején s úgy nem tudunk könyörögni, hinni és remélni, mint ama tizenPÜNKÖST ÜNNEPÉN. XII. Évfolyam. * Megjelenik minden szombaton. « Published Weekly on Saturday. * 22. sz.
