Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-20 / 20. szám
4. oldal Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 20. sz. 1911. Május 20. VOL. XII. MAY 20th, 1911. No. 20. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A R«r. Church io du U. S. magyar egyház megyéjének hivatalot lapja. FELELŐS SZERKESZTŐ: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorld ref. leiké« FŐMUNKATÁRS: KOVÁCS ENDRE, daytoni ref. lelkész SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: g 14-i utcai magyar reíormátus egyház, New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, előfizetés, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNY1 244 East 14th Street, New York, N. Y. Irodai Telephone 640 Stuyvesant. Lakás ►. 7135 Lenox. ELŐFIZETÉS. ÁRAK, dsloQ HUNGARIAN AMERICAN REFORMED SENTINEL Published every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church. U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNY1 Publication office: 244 Eaat 14th Street, New York, N. Y. Subscription rates: Oae year $2; Hilf year: 01, Foreign countries: One year $3. HaU year $1.50. Krisztus realizálása vasárnapi iskola és nőegyletek által. Családról kívánok tulajdonképpen én is beszélni, csakhogy a tágabb értelemben, a magasabb szempontból vett családról, a társadalomról. Olyan családhoz hasonlítom a társadalmat, melyben az idősebbik testvér egy az atyával lélekben, értelemben, de egy a testvérekkel is gyarlóságban, gyengeségben, küszködésben, szenvedésben- És így természetében fekszik, hogy szereti az atyát, de szereti a testvért is. Hozzá meg olyan mérhetetlen kincsnek a birtokába jutott, lelke oly hatalmas erőforrásból merit, életét oly céltudatos harmónia szépíti, hogy nem nézheti többé közönyös szemmel, ha testvére erötelen, szegény, céltalanul vergődik, vagy éppen boldogtalan. Ez őszinte testvéri szeretet melegénél szorosabbra is fűződik a társadalom. Intézmények keletkeznek, melyeknek az a céljuk, hogy minden egyes ember közel jusson ahoz a nagy erőforráshoz, Jézushoz; hogy minden egyes ember meríthessen abból a kincsesbányából, melynek neve evangyé- lium; hogy egy testvér se maradjon el arról az útról, amely felfelé az atyához, visz- sza az égi hazába vezet. E társadalmi, jobban mondva evangyéliumi intézmények közül én csak kettőt kívánok kiemelni, még pedig csak rövidesen, nehogy túlságosan kifárasszam kedves olvasóimat. Az egyik intézmény a vasárnapi iskola, a másik a keresztyén nöegyesületek. A vasárnapi iskola a gyermekek kedvéért van és segiti a családot, meg az egyházat a gyermeknevelés komoly, felelősségteljes munkájában. Felelősség- teljesnek mondom ezt a munkát, mert a gyermek nagy érték Isten előtt- “Engedjétek hozzám a kisdedeket” — mondja egy alkalommal az üdvözítő. Máskor megint azt mondja: “Vigyázzatok, hogy meg ne botránkoztassatok egyet is e kicsinyek közül, mert angyalaik mindenkoron meglátják menyei Atyámnak az arcát!” Ilyen kis felségek a gyermekek! Isten mintegy az üdvösségüket is letette kezeink közé, mikor ránk bizta a nevelésüket. Mert a gyermeket nem szabad csak erre a földi életre nevelni, hanem magasabb rendeltetésére, az örökélet számára is. Ez a nehéz feladat vár családra és egyházra és hozzájuk szegődik mint segítőtárs a vasárnapi iskola. Mindazt, amit az egyházi oktatás nyújt a gyermeknek, mint a gyakorlati élet szintere, mindezt szemelőtt tartja a vasárnapi iskola is, csakhogy közelebb viszi a gyermeknek értelmi felfogásához, kedélyéhez, szivéhez ; mintegy mélyebbre kíván szántani, hogy jó földbe hulljon a jó mag. Teszi azt olyanformán, hogy beleállitja a gyermeknek tulajdon kis életét abba a keretbe, melynek neve: Szentirás, Jézus élete. Ennek isteni fényénél belevilágít a gyermeknek saját kis világába, annak minden egyes mozzanatára és eseményére. Van ott szó mindenről: apáról, anyáról, testvérről, kis pajtásról, játékról, iskoláról, virágról, madárról, jó gyermekről és ve- íekedő gyermekről; szóval mindenről, a mi hozzátartozik a gyermekvilághoz. Csakhogy, valamint a földön lévő tárgyakat, magát a természetet is szívesebben szemléljük ragyogó napsugárnál, éppen úgy nézegetjük és nézetjük magával a gyermekkel saját kis életét annál a menyei fénynél, mely felénk sugárzik Jézusnak szent éltéből- A gyermeket érdekli a dolog, mert hiszen ö róla is van szó; érzi, hogy központban áll. Csakhogy, amig énekelgetünk és imádkozunk vele, amig mesélünk neki vagy kérdezgetjük s ő felel nekünk, azalatt assan-lassan belelo- pódzik szivébe annak a másik szent gyermeknek az élete. Gondolatvilága tágul, fantáziája megtelik kedves, értékes képekkel, szivében tiszta, nemesebb érzelmek ébredeznek, Ítélőképessége jó és rósz között finomul, lelkiismerete élesedik, akarni tudása, erkölcsi akarata izmosodik. Egyszóval: Jézus egyéniségének büvö behatása alatt fejlődik a gyermeknek az egyénisége. Hányszor tapasztalhattam azt, hogy egy-egy, a bibliából tanult s kellő időben alkalmazott aranymondás segítségével megfékezhettem még a legszigorúbb fiúgyermeket is, készségessé tehettem még a legmakacsabb kis leányt is. És ami a fő, a gyermeknek lelki szeme előtt lassan kibontakozik az Üdvözítőnek egész fenséges, isteni alakja. Tisz- s szivébe zárja a nagy gyermekbarátot, telettel, vegyes csodálkozással, bámulattal, majd szeretettel néz föl rá a gyermek mielőtt a világ az ő hamis barátságával, téves nézeteivel és hibás felfogásával bilincsekbe verhette ártatlan kis lelkét. Es ebben a sikerben kulminál a vasárnapi iskolának minden törekvése : megszerettetni a gyermekkel a Jézust. Ezért teremt számára olyan szellemi légkört, mint a milyneben élt és mozgott a 12 éves Jézus s amelyben gyarapodott bölcsességében, Isten és emberek előtt való kedvességben- Csak igy nevelve lesznek gyermekeinkből idővel és az Isten segítségével igazi evangyéliumi keresztények, akik, midőn szeretetükkel és kötelességtudásukkal bent állnak ennek a földi életnek kellő közepében, másrészt otthonosok is maradnak az örökkévalóságnak eszményi szép világában. A második társadalmi intézmény, melyet Isten és emberek iránti szeretet teremtett, azok a keresztyén nöegyesületek. Sokat utaztam külföldön, nagyobb utazásokat tettem éppen protestáns államokban s igy volt bőségesen alklmam, hogy tudomást szerezzek ilyen valóban evangyéliumi nőegyesületek tevékenységéről, szelleméről, szervezéséről. Ezeknek munkaköre már nagyon tömör, sokoldalú, mivel felkarolják felebarátaiknak mindenféle érdekét. Nehéz utakon is járnak; a személyes érdeklődésnek, a könyörülő szeretetnek,, az irgalmasságnak, de még az ön- feláldozásnak nehéz utján is. Hozzá meg minden egyes tag rendkívül tevékeny részt vállal a közös munkában. De a cél, amelyért tulajdonképpen fáradoznak, az eszmény, mely őket lelkesíti, ugyanaz mint a többi evangyéliumi intézménynél. Az ő zászlójukra is fel van irva az a mondás: “Én vagyok az ut, az igazság és az élet”. Nekik Jézus az ut is, de a cél is- Azért evangyéliumi nőegyesületek, vagy ahogy a jelenkor egyik legnagyobb evangélizátora elég elmésen mondja : “Az evangyéliumi nöegyesületek az egyháznak meghosszabbított karját képezik”. Miért az egyháznak? Mert egy- gyek vele az eszményben, a krisztusi életiek megteremtésében. S miért meghosz-
