Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-20 / 20. szám

XII. Évfolyam. * Megjelenik minden szombaton. * Published Weekly on Saturday. « 20. sz. ou NEW YORK, N. Y. 1911 MÁJUS 20. Entered as second-class mater Oct. 28,1910 at the Post Office at New York, N.Y. under the act of March 3,1879 Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki református lelkész. ■ A HITETLEN EMBER. ■ A balgatag ember azt mondja az őszivében, hogy nincsen Isten. Oh, de alig ejti ki szavait ajakán, mindenki látja, hogy balgatag. Vannak társadalmi életünkben is sokan, akiknek lelkűk azt súgja, ’’nincsen Isten”, de ugyanakkor lehetetlen, hogy azoknak a szivét valami megbénító félelem és hi­degség által ne járja. Mint mikor az árvíz szétrombolja a gátakat és mindenki menedéket keres... úgy van a hitetlen ember is. Meg van verve az Istentől és minden mun­kája zavaros és minden gondolko­zásában ellenkezésbe jön önmagá­val. Bolyong, bolyong, mint az eltévedt vándor, anélkül hogy biz­tosítva lenne a felől, hogy élete alkonyán egy édes otthonban meg­pihenhet. Az elhagyatottságban, mely őt körülveszi, szive lelke jég­hideg és fagyos mosolya mondja tenéked: ’’Nincsen Isten...” Oh de szerencsétlen az ilyen ember, ha­sonló ama nyomorékhoz, aki kezét szeretné kinyújtani, vagy ahhoz a vak emberhez, aki érez valamit és meg akarja fogni és azután veszi észre, hogy semmi sincsen a ke­zében. Ki az társadalmi életünkben, a ki megtagadja vallását és Istenét ? az a hihetetlen embertársunk, aki a hetedik napot nem szenteli meg, hanem félreáll a templomot láto­gatók sorából. Nemcsak maga nem szenteli meg, hanem szeretne gúnyos mosolyával másokat is megállítani. Szent könyvünk az ilyen emberi balgatagnak nevezi, akik a tudás hiányában szenved­nek és e mellett erkölcsükben is megromlottak. Mert az ilyenek egyáltalában nincsenek arról meg- győződve.hogy nincs Isten,hanem szeretnék elhinni eme balga kíván­ságukat, vajha ne volna Isten. És a.kivánság csakugyan sokszor be­folyásolja valóságos zsarnoki mó­don gondolatainkat és ítéleteinket. Ott van a balga az ő vágyával és kívánságával,a melyet kialakit és kiszínez az ítéletében... és ez mint­egy befolyásolja valami csodála­tos erővel az ő életének a napjait. Gondoljunk csak önmagunkra. Valamit kívánunk, hogy megtör­ténjen és vágyunk, kívánságunk feltartóztathatatlanul sarkal ben­nünket arra. hogy az, amit kivá­ltunk, csakugyan megtörténjék. De honnan származnak a mi vágyaink? az ember jelleméből, épen úgy mint a virágos kertben a kellemes illat a virágból szár­mazik. Ha a mi szivünk hasonló a kertben tündöklő virágokhoz, akkor minden gondolatunk, min­den vágyunk kellemes és kedves hatást fog gyakorolni környeze­tünkre. De amott áll mellettünk a hitet­len ember, ő balga és erkölcsileg degenerált. Ne várjunk hát tőle jó kívánságokat és vágyakat, és ha meghallanánk a szavát, amint szentségtelen durva nevetéssel azt mondaná ’’nincsen Isten”, kul­csoljuk imára kezünket és lebo­rulva az előtt, akinek kezébe van letéve életünknek minden válto­zása, mondjuk ezt: ” Uram teremts uj szivet és uj lelket mibelénk”.

Next

/
Thumbnails
Contents