Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-06 / 18. szám
12. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 18. sz. 1911. Május 6. REGÉNY. Örült a trónon. (29) Irta DUMAS SÁNDOR. _ Egy rövid ugratásszerü hang hagyta el most az állatkirály torkát. Fölfedezte Silást. Az arabs- mikor észrevette, hogy az oroszlán öt meglátta, hirtelen határozott. Gyors egymásutánban két nyilat küldött feléje. Az első börösztülhatolt az oroszlán szemén a második át fúrta nyakereit. Halálra sebezve egy pilanatra összes erejét összegyűjtve, ugrásra készült. ,Silas megértve a veszélyt, hosszú, hegyes lándzsáját maga elé tartva várt. Már-már úgy látszott hogy az oroszlán vcsak a lándzsán tud Silashoz férni, amikor az utolsó pillanatban az oroszlán felfedezte a cölöphöz kötött Aktét. Ösztönszerüleg érezte, hogy ez a gyengébb ellenfél. És ott helyben irányt vál toztatott ugrással hatalmas Ívben repült a kerestzény n felé. Az egész cirkusz közönségén egy ijedt kiátás hallatszott végig. Erre senki sem számított az oroszlán meghátrált ellenfelétől. A váratlan támadást azonban Silas meghiusitá. Emberfeletti erővel egy iszonyú rohanással ott termett Akte előtt. Ember és állat egyszerre érkeztek a cölöphöz kötött nő elé és a másik pillanatban husrorgyok röpködtek a levegőben és a vér óriási sugárban szőkéit fel. Csak egy pillanatig tartott a kküzdelem melyből a nézők csak egy őrülten kavargó tömeget láttak, akkor aztán néma csend lett. Két ettem feküdt a leány előtt. Az egyik Silas, a másik az oroszlánná volt. A csodálkozás moraja tölté be a levegőt. Ez nem volt mindennapi küzdelem. A rabszolgák sietve takarították el a tetemeket. Kivonszol- ták az elhullót lovat lés a játékot folytatták tovább. Most minden szem a cölöphöz kötött n felé fordult- aki Silas halála után védtelenül maradt vissza. Amíg az élt, reménye volt ara, hogy esetleg megmenekül. Amikor azonban elesni látta, tisztában volt sorsával. Félig aléltan oldalt hajtá fejét és lassú imába fogott részint hős védője, Silas lelki üdvéért, ki már nem vöt az élőik sorában, részben saját végső imáját mondá. A közönség- amely különben már bejöttékor is inkább szá nalmat érzett iránta, mint gyűlöletet s amely most fölismerte, hogy nem zsidó, hanem görög nő. hangosan követelte, fejezzék be a játékot és eresszék szabadon a halálra ítéltet. De a vesta linák, akik ilyenkor döntötték, felkeltek és tizenkettő közül tiz lefelé forditá hüvelykujját annak jeléül, hogy nincs kegy eelm. A játékrendező tehát jelt adott s erre a vadállatok ketrecéből kiengetdék a szabályszerinti harmadik állatot. Minden szem arra fordult. Egy hatalmas szép bengáliai nősténytigris vált láthatóvá. A vérszomjas fenevad tekintetén jó láthatták a háromnapi éheztetés által felkorbácsolt vadságot. Amint belépett az ar'na porondjára megütötte orrát a friss vérszag. Hátsó ábara ágaskodott és igy igyekezett az irányt kim*1, "tori. ameivbő] a v^r szagát érQzt<\ Rövidesen megtalálta azt a helyet, amelyen az oroszlán másoidk megsebe sitése után nagyobb mennyiségű vért vesztett és melyet a szol gák csak hiányosan földeltek el. Egy ugrással ott termett a vértócsánál és mint valami szomjas eb, úgy szüresölte a párolgó vért. Mennél többet ivott, annál izgatóttabb lett. Bőgött, "vadul tekintet körül az arénában majd a porondon egy szolgák által elhullatott husdarab után kapv, a huscafatott megrángatta szájában. Hangos recsegés volt hallható- az elhullatot husda rabban még megmaradt Silas nyila. Ez -vérét egészen felkorbácsolta. Szilaj dühvei jártatá körül tekintetét és mivel most már igen közel állott a cölöphöz kötött nőhöz, észrevette azt, Lassan, kúszva közeledett a zsákmány felé, amelyről azt hitte, talán menekülni fog s amikor alig tiz lépés választotta el az ájult Aktétól, egyetlen hatalmas ugrással előtte termett. Az egész cirkusz egyetlen kiáltásban tört ki. Mindenki a szerterepülő husdarabokat vélte látni, mikor a tigris mindnyá juk bámulatára a halálra itéltnek lábai elé rogyott és alázato A halálra rémült Akte kinyitotta szemeit és maga előtt látta Phoebét. -Néró kedvencét. A vadállat fölismerte egykori úrnőjét. — Kegyelem, kegyelem! kiáltott a tömeg — mely az egész dolgot csodának vélte és nem tudott arról, hogy a leány és a tigris ismerősök voltak — a császári trónus felé, ne Néró elébb távozott onnan, zavaros hírek érkeztek Hispániából, ezek miatt hagyta oda kedvenc mulatságát, úgy hogy már akkor sem volt jelen, mikor Silas az oroszlánnal vívta meg tusáját. így a vesztalinok határoztak akik egyhangúlag felmentet télk Aktét. A tigris ápolója- Lybitkus odasietett most a fenevadhoz, meyl még mindig Akte lábainál feküdt és kevdeskedéssel ig.ve k-ezett annak kegyeit megnyerni. Csak kedvtelenül követte Phoeoe Lyhikust és folyton visz sza-vissza tekintett Aktéra, akit éppen akikor oldoztak el a kö félékéitől saki aléltan rogyott össz-e mikor a kötelek meglazul tak, jeléül annak, hogy csak a szoros kötelék tartá őt helyében egyenesen. Az ájult nőt azután a szolgák kisegítették. Mikor Akte a nép közé ért, mindenki hozzátódult s mindenki látni kivánta s beszélni óhajtott vele. Akte azonban esdeklő mozdulattal tartá magától távol a kiváncsiak tömegét és az emberek sorfala között elindult a már akkorsötét éjszakában a város felé . . . Egy ideig még követték egynéhányan, de azután mikor azt átták, hogy keresztül megy Rómán s a város másik felén ismét elhagyni készül azt, akkor elmaradtak mellőle- Akte pedig a barlang felié irányító lépéseit, melybe néhány nappal eze Itt még Paulus és -Silas társaságában lépett be. Csak igen nehezen tudott ráakadni, de végre m*gis sikerült neki még az éj teljes beállta előtt feltalálni. A katakombákban egy családot keresett fel Akte, mely- lyel az utóbbi napokban lett ismers, ennél akarta további életét eltölteni. A családot meg is találta Akte, de a szabadságát nem sokáig élvezte. .'Négy nappal később Néró 400 keresztényt karókhoz köttetett, leöntötte őket szurokkal és meggyritott az igy elkéső tettető fáklyákat. Ezek közül vol Akte is. Sorsát nem kerülte -1.
