Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-14 / 15. szám
10. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 15. sz. 1911. Április 14. beszéljek, nem gondolsz majd semmiféle merényletre se önmagaddal, se én s a leánnyal szemben. —Hogy érted ezt? — Hát csak úgy, barátocskám, hogy ha meghódíthatom Irmát s arról győződök meg, hogy engem szeret és nem a vagyonomat, talán még feleségül is venném. Mert megvallom neked, barátom, őszintén, hogy ez a leány jobban tetszik nekem, mint csak gondolni is mertem volna. — Én ismétlem, hogy bízom Irma hozzám való hűségében, — felelt Baróthi határozottan, — s ő nem fog elhagyni engem soha, de ép úgy fog szeretni mindig, amint most szeret. * * * Baróthi Andor másnap elutazott. Egyedül hagyta gondolataiba mélyedve barátját, ki alig várta a pillanatot, hogy ismét annak a leánynak körében legyen, kit első látásra már megszeretett. Másnap este ismét meglátogatta Havasékat. Irma mosolyogva, barátságosan fogadta, édes anyja pedig az ügyes mamák szokása szerint, mindig talált valami dolgot a konyhában, hogy a fiatalok egyedül lehessenek. Meredith érezte, hogy már rabja a leánynak s minél többet beszélt vele, annál jobban bolondult utána. Nem győzte csodálni azt a gyönyörül teremtést. Bármeddig is elhallgatta volna lágy, suttogó hangját; mohó vággyal, kéjes szomjúsággal nézte formás termetét. Valami kimondhatatlan érzés vett erőt a lelkén, szive hevesen dobogott, vére sziláján keringett ereiben, szeretett volna a leány lábai elé borulni, hogy csókjaival halmozza el, hogy elmondhassa neki, mennyire szereti. De a hányszor csak fel akarta tárni előtte szive érzelmeit, a leány mindannyiszor elhallgattatta: — Úgy se hiszek magának, tudom, hogy csak szórakozni akar velem. Nem gondol a következményekre, nem gondol a jövővel, csak a jelen gyönyöreit akarja élvezni, hogy aztán eldobhasson, mint egy tőről szakadt, hervadt virágot. Ismerem az ily gavallérokat, kik vagyonukkal kérkednek, csakhogy könnyebben érjék el céljaikat, hogy elkábitsák a védtelen leányt és azután kielégíthessék vágyukat. Ohó, Meredith ur, én nem azok közül a leányok közül való vagyok, mert én csak azt a férfit tudnám szeretni, aki megosztja velem mindenét, nevét, szerelmét és jövőjét... .. .Ön milliók örököse s mint ilyen, csak nem akarja velem elhitetni, hogy az én kezem után vágyik, a szegény, munkában görnyedő leányé után s hogy engem akar magához emelni, feleségévé tenni?... Ha nem tudnám, hogy dúsgazdag milliomos, hanem hozzám való, egyszerű férfi, aki munkájával akarja kenyerét megkeresni, óh, akkor... akkor talán tudnék hinni s remélném, hogy egykor boldoggá tehet. Meredith boldogan, szerelemittasan nézett a leányra. Nem akart hinni a hallott szavaknak. Hogyan?! Hát van még szerelem, igaz, érdek nélküli szerelem a világon? Hát igaza volna Baróthi Andornak, hogy nem minden leányra alkalmazható az ő véleménye 1... Még ő vele soha se beszélt igy nő, mint ez a magyar leány — álmairól, a rózsás jövőről ábrándozott előtte, mikor a boldogságot fény, pompa és kényelem adja meg. Mindenik csak arról szeretett beszélni, tervezgetni előtte, hogy milyen kényelemmel rendezné be lakását, automobilon járna, a legutolsó divat szerint öltözködnék stb., mint szokott tervezni Amerikában minden leány, még ha a szegényebb osztályból való is. De arra egy se gondolt, azt egy se mondta: — Ha szegény lennél, akkor tudnálak szeretni, akkor tudnék hinni szavaidnak. Minél többet gondolkozott Meredith a leány szavain, annál inkább érezte, hogy szereti. Már-már feledni akarta a fogadást. Csak egy cél felé törekedett: birni ezt a leányt, bírni minden áron és pedig nemcsak múló pillanatokra hanem örökre; megosztani vele a jövőt mely megteremtené számára az üdvözítő édes boldogságot. Mikor késő éjjel elbúcsúzott tőle, Irma egy sokat mondó tekinettel nézett rája. Kézszoritása elárulta a lélek indulatát s ajaka többet mondott száz titkos vallomásnál. Meredith érezte, látta, hogy ez a leány szereti őt, de nem meri elárulni, mert ott áll közöttük az az aranyhegy, mely csábit ugyan, de kevés reményt nyújt egy szegény leánynak, hogy azt elérhesse. Egész éjjel álmatlanul azon töprengett, miképpen hitesse el Irmával tisztességes és komoly szándékát. Csak egy lehetőséget talált erre nézve azt, ha elmondja a leánynak, hogy az ő milliomos gazdagságáról szóló beszéd csak mese, üres képzelődés, hogy ő is csak olyan szegény, vagyontalan ifjú, mint Baróthi Andor. Vájjon fog-e akkor neki hinni, fogja-e akkor is igazán szeretni s nem kibúvó az egész kifogás, csak azért, hogy ne lehessen hűtlen ahhoz az elbizakodott Andorhoz. Mikor Meredith tudtára adta a leánynak, hogy az ő mil- liomossága csak tréfa volt, hogy ő is két keze munkájával akarja eltartani jövendőbeli feleségét, Irma “igent” mondott. Meredith boldogan ölelte keblére a leányt, aztán mindent elkövetett, hogy még a fogadás határidejének letelte előtt feleségül vehesse Irmát. — Mit fog majd mondani Szegény Andor — gondolta — ha megtudja a valót, hogy a fogadással Irma kezét is megnyertem ? Elvégre is nem én vagyok, hanem ő az oka: elbizakodottsága kergette a kellemetlen helyzetbe, a fogadást ő indítványozta és én jó előre feltártam előtte, hogy mi következhetik. Nem hallgatott reám, bízott a leányban és annak szerelmében. Lehet, hogy csak képzelődés volt tőle az egész, beteges képzelődés, hiszen minden jel ellene mond e képtelenségnek, hogy Irma szereti Andort. Egy árva szóval se tett róla emlitést. Ugv viselkedett, mint aki még soha sem volt szerelme«- Engem megismert s meg is szeretett. Nem találok benne semmi lehetetlenséget, hiszen az Isten is egymásnak teremtett bennünket. Ily gondolatok közben Meredith megbarátkozott sorsával. Csak abban az egy dologban nem tudott okos lenni, hogy miképpen adja tudtára barátjának a köztük történt fogadás nem várt eredményét. Valami balsejtelem gyötörte; félt, remegett, hogy Baróthi elkeseredésében valami bosszút forralhat, hogy megfeledkezik adott szaváról és visszaköveteli tőle eljegyzett menyasszonyát. * * * Az esküvő után Meredith nem merte említeni nejének a Baróthival kötött fogadást. Izgatottan várta a pillanatot, mikor majd túl lesz e nyomasztó kétes töprengésen, mikor Baróthi minden bosszú nélkül fog beletörődni a változhatatlanba. Sürgönyzött neki, hogy elvesztette a fogadást s ha meg akar győződni a valóról, jöjjön New Yorkba s megérkezése után este nyolc órakor az Astor szálloda 20. számú szobájában várnak reá. A távirat elküldése után Meredith idegesen jött-ment szobájában. Sajátságos ijesztő gondolatok űzték egymást fejében. Ez a hatalmas termetű férfi, mint félénk nyúl remegett •"V
