Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-14 / 15. szám
15. sz. 1911. Április 14. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja" HUSVÉT ÜNNEPÉN. HÚSVÉTI Fehér zászló leng végig a világon, A béke-zászló s mindent eltakar; Nép millió égre néznek áldón, Köztük a sokat szenvedett magyar. Kössétek már a koszorút, arák, Örömkönnyel öntözzétek anyák, S áldjátok a názáreti királyt, A béke ő, ki sírjából kiszállt! Örömhír járja be a nagyvilágot: Győz az igazság és az eszme él! Csak a hüvely mit ember bukni látott: A mag a vérázott földből kikéi. Sötét felhőből a nap kiragyog, Csüggedt szivek, ünnepet tartsatok És zengjetek annak dicséretet, Ki maga az erő és szeretet! Angyali szó zeng az egész világnak: Megtöretett hatalmad, óh halál! Az erős csernek, a gyönge virágnak Van tavasza, van. E törvény megáll. Lesz tavaszod s reggeled, téli éj, Ne sirj, óh gyászos lélek, higyj, remélj! Ez ünnep ád gyógyító balzsamot — Alleluja! Az Ur föltámadott! Sántha Károly. Föltámadott a Krisztus! — De csak azoknak: Akik szeretnek; Kik sohasem aratnak, Mindig csak vetnek. És megmaradnak Balgán, halálig Meleg, álmodó szivüeknek... — Halleluja, föltámadott a Krisztus! Föltámadott a Krisztus! De csak azoknak: Kik sirni tudnak, Eszményekért élnek, És nem maguknak. A fejükön hordják Szent Glóriáját Láthatatlan tövis koszorúknak... — Halleluja, föltámadott a Krisztus! Föltámadott a Krisztus! — De csak azoknak: Kik bíznak bátran Fényesebb hajnalok Hasadásában. Az igazságnak, A szeretetnek Húsvéti szent diadalában!... — Halleluja, föltámadott a Krisztus! Szabolcska Mihály. Az anyagi érdek az egyedüli kapocs, mely a házastársakat összetartja s ha e kapocs valami módon lepattan, vége mindennek, szerelemnek, hűségnek, boldogságnak. — Tévedsz, kedves barátom — szólt Baróthi mosolyogva '"V Ugv látom, hogy az életet még nem ismered eléggé; nem különösen «>. nők lelki világát. Bizonyos tekintetben és körülmények közt igazad lehet, mert mindig voltak és lesznek kivételek, de általában véve az merész állítás. A leány, ha szereti az ő kiválasztottját, nem lesz hűtlen hozzá soha és nem mond le róla a világ minden kincséért sem. — Nagy csacsi vagy te Andor. Látom, hogy egész ifjúságod a laboratóriumban töltőd és a nőket oly kevéssé ismered, mint az arany előállítási módját, pedig tudom, hogy szeretnéd, ha aranyat tudnál készíteni... — Látod, én lélektani szempontból Ítélek meg mindent, különösen pedig a nőket s egész bátran mondhatom, hogy a józan ész logikája szerint nekem van igazam. Ha a mai világ felfogását jól szemügyre vesszük, nem láthatunk más eredményt, mint azt, hogy a szerelem és a hűség szervi kapcsolatban áll az anyagi érdekekkel... — Szóval te azon a nézeten vagy — szakította félbe Baróthi — hogy pénzzel és vagyonnal még a legideálisabb szerelmet is meg lehet dönteni s hogy a fiatal, tapasztalatlan leányka, anyagi előnyökért, legszentebb érzelmeit is áruba képes bocsátani. — Nagyon természetes! Ezen nézetemet nem vagy képes megcáfolni. Az élet és tapasztalás mellettem bizonyítanak. — Eddigi tapasztalataid ha igazolják is állításodat, de ebből még nem lehet mindenkire szóló következtetést levonni. — Tudom, hogy már eddig is nagy sikereid voltak a szép nem között. Hiszem, hogy nem egy kis lánynak csavartad el a fejecskéjét, ki aztán a faképnél hagyta, miattad imádott- ját; de sikereidet nem pusztán vagyonodnak, hanem szép, daliás termetednek vagy talán valami olyan körülménynek köszönheted, amely semmiféle összefüggésben nincs millióiddal. — Határozottan merem állítani, kedves Andorom, hogy eddigi sikereim legnagyobb része elmaradt volna, ha véletlenül nem lennék W. A. Meredith milliomosnak a fia. Lásd, azért nem akarok én megházasodni, mert meg vagyok győződve arról, hogy jövendőbelim csak vagyonom miatt lenne a feleségem. — Nem tudom, minek nevezzem nézetedet... — Én a tapasztalati igazságok hive vagyok. — Lásd, folytatta Andor, én itt egész nyugodtan dolgozom, sőt még szabadságomat is itt töltöm, pedig az Egyesült Államok keleti metropolisában egy szép fiatal leány gondol reám, kit végtelenül szeretek, ki imád engem s remegve várja azt az időt, mikor meglátogatom és még sem félek, hogy valaki elcsavarja a fejét. Jobban bízom benne, mint önmagámban. — Vagyonos leány? — kérdi Meredith kis szünet után. — Szegény özvegy asszony lánya, ki egész nap egy ügyvédi irodában dolgozik csekély fizetésért. — Talán csúnya lány és nincs nagyon kitéve a csábításnak? (Folytatás a 9-ik oldalon.)
