Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-14 / 15. szám

A HU SV ET ÜNNEPE. TT VAN A HUSVÉT!. A húsvéti szent ün­nepnap történeti ténye pedig az, hogy Jézus feltámadott... A húsvéti szent ünnepnap tanulsága, bennünket érintő reménysége az, hogy mi is feltámadunk... E kettős igazságot a kegyes énekszerző ekképpen kapcsolja össze: jézus él, mi is élünk, 1 A haláltól’nem félünk! \ /Reménységünknek dönthetet len lundainentuma tehát az, hogy Jt‘-us tReggyőzte a halált s fel- támadásart>t zálogot, kezességet nyújtott nekünk arra nézve,hogy a feltámadás nem hiú ábránd, nem üres képzelgés. A Krisztus feltámadása tör­téneti tény, amely mellett a bi­zonyságoknak egész fellege cso­portosul. Az ujtestamentumi szent irók egyetlen egy igazság megerősí­tésére sem fektetnek oly nagy súlyt, mint éppen a Krisztus fel­támadásának tényére. Péter apostol az ő társaival egyetemben hangosan hirdeti, mint közvetlen tanú, a Krisztus feltámadását. Azt a Krisztust, — úgymond a nagy apostol a jeruzsálemi gyü­lekezet előtt, — akit ti kegyetle­nül felfeszitettetek, az Isten fel­támasztotta, amely dolognak mi vagyunk bizonyságai. Pál apostol hiábavalónak tart minden hitet, minden prédikálást, mely nem az Ur Jézus Krisztus feltámadásának bizonyosságára van épitve. Az apostolok mellett ött van az 500 szemtanú bizonyság- tétele, kik ismerték az Urat halála előtt és látták ötét, beszél­tek vele feltámadása után. Ott vannak mindazok, kik vele voltak utoljára, midőn ama fényes felhő eltakarta az Ő szent alakját a földi halan­dók szemei elől... A Krisztus feltámadásának valóságát tehát tagadni any- nyit tenne, mint tagadni mindent amit a történelem állit, kétel­kedni mindenben, ami a múltban ment végbe. De ha a Krisztus feltámadásának valóságához a kétség árnya sem férkőzhet, épp oly ke­véssé kételkedhetünk a mi saját feltámadásunkban. E mellett is megdönthetet­len érvek szóllanak. Az Isten jó­ságának, igazságosságának felte- • vése, a jó és rossz élet közötti különbségnek kiegyenlítése, a természet feltámadásának példá­ja, de legfőképpen a Krisztus üres koporsója és az a biztatás, mely az ő ajkairól hangzott el: Én élek és ti is éltek! A halál tehát tulajdonkép­pen csak egy kapu, melyen ke­resztül juthatunk egy reánk váró szebb és jobb világba. A valódi élet nem ez, amelyet itt a földön, hanem a'z, melyet a síron túl fogunk élni. Egy uj világ várakozik ott testünkre, lelkünkre. Megválto­zott viszonyok közé fogunk be­illeszkedni, melyeknek minémii- ségéről csupán sejtelmeink van­nak most még. Tökéletes élet és zavartalan boldogság leend osztályrészünk. Akkor szemtől szembe fo­gunk állani AZZAL, akinek itt e földön hivei és követői voltunk. Látni fogjuk öt dicsőségének tel­Felelős szerkesztő: HARSANY1 LÁSZLÓ, new yorki református lelkész. NEW YORK, N. Y. 1911 ÁPRILIS 14. “Entered as seccnc-class malter Odder 28,1910 at the post office at New York, N. Y. under the act of March 3, 1879.” XII. Évfolyam — Megjelenik minden szombaton. Published Weekly on Saturday. — 15. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents