Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-01 / 13. szám
6. oldal, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 48. sz. 1911. április i-. sa végett Rómába menjen. Hogy mi lett belőle, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy hivatalát nem kapta vissza. A keresztyén legenda' szerint önkezével vetett volna véget életének vagy a császár kivégeztette volna Krisztussal szemben való eljárása miatt. Azoban eze k hitelesége mellett nincs elfogadható bizonyíték. Pilátusnak mindeme cselekedetei önkényeseknek látszanak; legalább egy zsidó szemében feltétlenül ilyeneknek tűnnek fel és egészen érthető, hogy ama kor zsidó történetírói e cselekedetek indító okait abban keresték, hogy Pilátus azokkal a zsidó törvények megvetését akarta kimutatni. Josephus aztán azt a megjegyzést is közbeszurja, hogy a pro- kurátor azért is nem akart engedni a nép ostromlásainak, mely a tábori jelvényeknek a városból való eltávolítását kérte, mivel abban a császár sérelme rejlett. És tényleg valószínű, hogy mindenek előtt ez volt a rá nézve elhatározó gondolat. Mi haszna lehetet volna abból, ha szándékát a mellképekkel és emléktáblákkal végrehajtja!? De hivatalának méltósága és tekintélye volt a háttérben; kit képviselt: Rómának és a császárnak becsülete és hatalma forgot kockán. Bizonyos, hogy őt, mint hivatásához hű hivatalnokot, szerfelett bánthatta az, hogy a leigázott népet olyan messze menő kíméletben kellett részesi- tenie és pedig éppen olyan pontokon, melyek egyenesen Róma becsületével függőitek össze, mint amilyen volt a főzászlókkal és császárképekkel való bevonulás és az emléktáblák felállítás és az állam eszméje és a császár tisztelete volt összekötve. Azért ez a kíméletlenség tiszta gúnynak vagy balgaságnak látszott és nagyon is természetes volt, hogy ő mindig e korlátok lerontására gondolt, kiváltképpen mivel nem tudta megérteni, hogy tulajdonképpen miért ingerlődik fel a nép azért, és miért kapálódzik annyira e rendszabályok ellen. A nép érzülete éppen e pontokon különösen idegen volt előtte. Milyennek mutatkozik azonban ama perben, mely őt oly világhírűvé vagy még inkább világhirhedtté tette a Jézus elleni ügyben? Tekintsünk el az egyes vonásoktól és csak a döntőt emeljük ki. Mind a négy evangélista megegyezik abban, hogy a helytartó kezdetben habozott. De ezt úgy kell érteni, hogy előtte nem volt rokonszenves dolog ítéletet mondani és büntetést végrehajtani olyan ügyben, melynél nem látott semmi okot arra. Ne beszéljünk rögtön igazságérzetéről, mely az ellen lázadozott. Bizonyára e merev, tolakodó nép alkalmatlan és kellemetlen viselkedésével szemben érzett ellenszenve is okozta elutasító magatartását. De ellenére is volt igent mondani olyan követelésre, mely ez igent nem érdemié meg és mindenek előtt, hogy e fanatikus tömeg ilyen igent csikarjon ki tőle. Tartózkodásának oka inkább méltányossági érzésében leli magyarázatát. Ám miért enged végtére, kiszolgáltatván Jézust a kereszthalálnak? Talán olyan hamar megunta az ügyet és túl akart azon esni? A népnek mindig vadabb és fanatikusabb sürgetése olyan arányokat öltött, hogy már csak arra gondolt, hogy lerázza őket nyakáról ? Ez kevéssé egyezne meg azzal, amit előbb mondottunk róla, mivel éppen az ellenkezőjét láttuk, a mennyiben a tömeg ellenállására annál szilárdabb és erélyesebb büszkeséggel válaszolt. Ily hirtelen csak nem hátrált? A tárgyalás csak néhány óráig tartott. Hogyan fejeződött az be ily gyorsan? A János szerinti evángelium add erről elsősorban felvilágosítást. Ott szemléletes képét látjuk egyfelől Pilátusnak. másfelőla zsidó vádlóknak, a helytartó habozásának és a zsidók egyre hevesebb sürgetésének. Döntő fordulat akkor állott be, mikor ravasz számítással elhangzik a farizeusok részérőla “császár” szó és ezzel a fenyegetett barátságra céloznak. „Ha ezt szabadon bocsátód nem vagy a császár barátja: valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak”. (Ján. XIX:1.2,)E közbevetett megjegyzés nem tévesztő el hatását a helytartóra. Ekkor meghökken és hajlandónak mutatkozik a zsidók kívánságát teljesíteni. Ez egészen megfelel az akkoiiri történeti viszonyoknak és megegyezik azzal, amit Pilátusról hallottunk. Róma és császár irányadó rá nézve, e két fogalom előtte az egész világot jelenti. Semmi más nem tudja levenni lábáról. Micsoda az igazság? — mondá az Idvezitőnek (János XVIII :<38) mikor neki az ő királyságáról beszél és arról, hogy ki jut el oda. Most már jobban értjük e kérdést, mikor közelebbről megismerkedtünk azal, aki azt szájára vette. Pilátus azt akarja mondani: „Mit bánom én az igazságot? Mi dolgom nekem azzal?” Válvonogatva mondja: Micsoda az igazság? Döntőbb kérdéseket kell elintéznem, politikai, hatalmi, világuralmi kérdéseket! Igazság!? Csak ábrándozók és gyermekek foglalkoznak azzal!” Kemény, reális ember beszél igy, kinek nincs más célja csak önmagának és hazájának hatalma és becsülete. Tgy Pilátus tipusát képezi a világi embernek. Az ő benne levő jót nem támogatta erkölcsi alapelv, elnyomták azt a személyi és politikai tekintetek. Ha vezető szerepet kellet vinnie olyan ügyben, melynél magas erkölcsi tulajdonság ki- vántatott, jellémgyengeséget árult el. Ez teljesen megegyezik hetvenkedő és vakmerő természetével melynek más alkalommal adta tanujelét. Krisztusnak Pilátus felett elhangzott Ítélete (Ján. XIX :11) egyúttal a történelem marasztaló Ítéletét ké.- pezi (Német s angol források után) Székely Sándor, columbusi ref. lelkész.--------o-------Bevándorlási iroda. New York állam október 1-én nyitotta meg ipar és bevándorlási irodáját a bevándoroltak megvédésére, információ adására és azoknak szétosztására az államban. Főirodája 40 East 29th St. alatt van. Nyitva van hétköznapokon 9 órától este 5-ig,szerdán este 7—10-igi vasárnap eggel 9.30-től 1 óráig. Telefon 7779 Madison. Egy iroda fog nyittatni Bufaloban március elsején a Fiitsch Institute épületében 165 Swan St. Az iroda legelőször is ellátja a bevándorlót egy törvényszékkel, hová fordulhat bajaival, hogyha megcsalták, roszul bántak vele, helytelen értesítéseket adtak neki, vagy ha tanácsot akar, információt vagy valamit tudni, amivel magán segíthet. Az álla tudni akarja. hogy törvényeit követő bevándorlóknak milyen nehézségekkel kell megküzdeni, miért nem boldogulnak és miért igen és ha lehetséges, segítségére váljék az újonnan beérkezett idegennek. A iroda nem ad foglalkozást, hanem az embereket elküldi megbízható helyszerzőkhöz és megállapítja a munkás szükségét, az egész államon keresztül, felfedezi az ipari helyzetet a városokon kívül. Mondhatjuk tehát, hogy az arra alapittatott, hogy megértse a bevándorlottak állapotát az államban és segítsék hogy hasznos és jó módú polgárok váljanak belőlük. Már segitett bevándorlókon, kik megcsalattak és kihasználtattak különféle képen. Ez az iroda nem segít anyagilag, hanem ügynökökhöz küldi azokat, kik szükségben vannak. Minden szolgálata ingyen van és közlemények vagy feljelentések minden nyelven elitéztetnek. ^
