Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-11 / 10. szám

11. »ld*L

A mari kai Magyar Baformituaok Lapja”

10. sz. 1911. (Március 11.

Columbus, 0. Keresztelés: Hunyadi János, Lombói (Kis- kiikülő m.) és Máté Mária, magyarsárosi (Kisküküliö m.) illetőségű, unitárius vallásu szülők leánya Mária névre keresztel- tetett.Keresztszüliők: Kocsis Sándor és neje Keszeg Katalin. Növekedjék szüleinek örömére.

Egyházunk résziére Kozma Zsigmond atyánkfia Hockingon és vidékén kollektált a következő eredménnyel:

50—50 centet adtak: Kozma iZsigmond, Palágyi Mihály és Tóth János. — 25—25 centet: Csernik István, Varga Sándor, Kiss Albert, Ujj István, Borbély Balózs, Táncv.i István, Kovács Sándor Varjú Bernét, Matyi János, Virág Mihály, Kolozsi Bálint, Gubacsi Károly, Molnár József, Gilányi Fe- rencz, Horváth Ignácz Árvái Károly, Szabó János, Váry László, Berki József, Urban Mihály, Vágási István, TóthJózsef, Nagy Endre, íSzabó József, Csemba István, (Lilik Ferencz^ Kiss János, Ujj Sándor, Uhrin József, Tamás András, Csűri János. — 15 centet: Veres Lajos.

ügy a buzgó kollektoron, mint a kegyes adakozókon nyugodjék meg Istennek áldása! /

Bridgeport, Conn. Bégen óhajtott vágy teljesült be, és ré gén érzett szükség lett pótolva akkor, amidőn február 19-én a délelőtti istenitisztelet alkalmával ünnepélyes eskü tétellel be lett hivatalába iktatva a múlt évi júliusi közgyűlésen rend szeresitett kántor-tanító hivatalba Baán Ernő okleveles tani- tó, aki imüköbését itt már előbb megkezdette volt.

A szombati, vasárnapi és rnyái magyar iskolába járó gyermekek rendkívül nagy száma, culturális célokat szolgáló egyházi testfileteink folytonos tevékenykedése és főként azon körülmény, hogy ismét virágzó, s hatalmas fellendülésnek indult egyházi énekkarunk minden vasárnapon közreműködik az is- tenitisztelethen szabatosan előadott összhangzatos énekeivel!, elodázhatatlanná tették a kántor-tanitói állás rendszeresítését és sürgős betöltését.

Reméljük, hogy uj kántor-tanitómkban igen jó és hasznos munkaerőt nyertünk, akit úgy a gyermekek tanítása, mint az énekkar vezetése és általában az egyházi szolgálatok teljesítése tekintetében eredményesen fogja közöttünk kamatoztatni Istentől nyert szép talentumait.

Egyházi életünk, fejlődő pezsgő voltát, híveink egyházunk tagjainak egyházunk iránti törhetetlen szeretetét és ragaszkodását mutatja különben és azt minden ékesen szólásnál meg- ragadóhban hirdeti miár csak azon körülmény is, hogy ez évi január és február hónapban, tehát két hónap alatt bevételiünk ezeregyszáznyolcvanegy dollár és 51 cent volt. — Mutatja ez a szép anyagi eredmény azt, hogy gyülekezetünk férfi és nő tagjai szinte mindennemű javát és előhaliadását.

Református nő-egyletünk élete és működése is csak erről tesz bizonyságot. — Hiszen ez az egyházunk megsegítésén minden tisztes eszközzel fáradozó nő-egylet csak a múlt január és február hónapban 15 uj taggal gyarapodott, a kik közül 13 az elnökniőnek a tiszteletes asszonynak buzgó fáradozása utján lépett be e nemes célú egyházi egyletbe.

De hát hogy is ne gyarapodnánk, mikor a Tóth Imre és neje Gáli Erzsébet boldog házasságát egyszerre bét szép leány gyermekkel áldotta meg az áldások Istene. — A két kis leányka február 26-án lett a gyülekezet lelkésze által megkeresztelve és pedig' egyik Erzsébet, a másik pedig Juliánná n,évre. — A kegyelem Istene tartsa meg, növelje fel ezt a két — egy tőről fakadt — rózsahimbót!

REGLNY.

Örült a trónon.

(21) Irta: DUMAS SÁNDOR,

Egyik másik koporsó lábánál félig elvirult rózsák és búzavirágok hevertek- Akte ezeket gondosan felszedegélte és kicsiny csokrot csinált belőle, mintha elmúlt szerencséjének maradékából jövő boldogságát akarta volna összegyűjteni.

Végre a sok hosszú földalatti labirinthuson áthaladván, egy nagy terembe érkeztek. Ez a terem basilikai lámpákkal és fáklyákkal volt megvilágítva. Férfiak, nők és gyermekek voltak láthatók. ,

Az egyik csoport csengő zsolozsmákat énekelt a másik egy- egy ősz ember elbeszélését hallgatta nagy áhítattal.

Amint Akte és Paulus e terembe beléptek, rögtön elhallgattak az éneklő csoportok és az egyik oltárkő mellett megszólalt a gyülekezet egyik legöregebb tagja:

— Híveim, forduljatok tisztelettel a jövevények felé, az, a ki most érkezett: Pál apostol, mindnyájunk atyja!

E szavakra az egész hivősereg térdre bocsátkozott 'és igy várt Paulus áldását.

Akte, aki még pogány volt, ösztönszerüleg érezte, hogy néki is térdre kell hullnia s igy ő is részesült Pál apostol áldásában.

A római katakombákban voltak.------:0:-----XIII.

Egy egész város volt -ez, mely egy másik város alatt épült. Amint ismeretes, a katakombák széles, elhagyott kőbányák voltak tulajdonképen. Az itt fejtett kövekből készültek Róma palotái, teátrumjai, cirkuszai, fürdői és összes házai. És hogy most mégis elhagyottak voltak, annak oka az volt, Augustus császár ideje óta a romaiak már nem kőből, hanem márványból építettek.

A kő hleyét elfoglalta a thébai gránit, a babyloni porpfrit, a nápolyi márvány és a korintosi érc- A nagy város alatt elterülő óriási kőbányák igy elhagyottakká lettek, mignem a keletkező kereszténység ütött it tanyát.

Elébb csak templom volt a bánya, utóbb menedékhely, utóbb egész várossá lett. Abban az időben, amelyben Akte és az aggastyán jártak e helyeken, még menedékhely volt csupán

Valamennyi rabszolga, valamennyi szerencsétlen, valamen nyi száműzött, ott lelt menetéket, vigaszt és nyugalmas sirt. Egész családok menekültek ide és az uj hit követői már ekkor több ezeren voltak.

És csodálatos, hogy az a néptömeg, mely igy lassan és lassan levándorolt a föld alá, egyáltalán nem hiányzott senkinek Rómában. Pedig már sokan voltak odalenn, Nap nap után eltűnt egy csapat rabszolga és az appiai utón nem egy ház maradt hirtelen Palkó nélkül. A gazdag reggelre kelve úgy látta bogy a juhnyáját őrző pásztor, akinek pedig kezén lábán vaspántok jelezték, hogy soha fel nem szabadítható rabszolga, elhagyta szolgálatát.

Hová lettek, merre fordultak ezek az emberek?

Senkinek, senkinek sem tűnt fel ez ebben a rengeteg nagy városban, oly nagy volt itt a tobzódás és a mindent figyelmen