Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-25 / 8. szám
2 odal. Mik a mi gyermekeink odahaza? •— Hasznavehetetlen semmiségek, — Ott szaladgálnak az utcákon pajzánkodva, kiküldjük a mezőre hogyha esak egy csepp : hasznot is kitudnak szedni belőlük, s ahelyett hogy testüket, lelkűket nemesítenénk, s arra ügyelnénk fel, hogy értelme fejlődjün, tudása határozottá legyen, figyelme üsszpontosulni tudjon valami felett s hogy embert neveljünk belőle, — ahelyett örölünlk ha elszakíthatjuk egyszer egyszer az iskolából, vagy ha kiadják a nagy vacátiot amikor hasznát lehet venni. — S mik a mi gyermekeink itt 1 ugyanolyan robotolók mint a szüleik, vgyáznak akisebb gyerekre mert az anyának mosni, főzni ikell a burdosokra, vgy ha már kikerül az iskolából azok is mennek le a bányába, mennek a nehéz munkába s keresnek valamit hogy azt is meggyüjtsék, vagy felemésze a nagy család — Hol itt a művelés, hol itt a nemesítés ? hol itt a gyér mekeink jövőjére néző gond? Hát nem ilyenek vagyunk? — Ép testben van esak ép lélek. — Hát lehet az a test ép, amelyik napról-napra csak huzza a terhet mint a ló, amelyik meg állás nélkül dolgozik hétről-hétre, évről-évre', szüntelenül remegve a pétnz után való tö- rekvésstől? 1— Produkálhat az a test vala mi eredményt amelyiknek nincs kényelAmerikai Magyar Reformátusok Lapja” mes pihenése, amelyiknek az a. nagy gyönyörűség hogyha kábító itallokkal, sörrel viszkivel, elkábithatja magát, hogy legalább arra az időre elfeledkezzen a minden napi gondról? — S hol van az ilyen testben a lélek? milyen szellemi eredményt lehet várni azoktól akiknek nincs idejök a "rá, hogy a leikeik művelésére gondot fordítsanak ? — Hát kultur állam vagyunk mi odahaza?-— vagy kultur állam vagyunk itt ahol ez az életünk? Jászai Oszkárnak vagy egy kitűnő tanulmánya ^Kulturális elmaradottságunk okairól“ s ebben azt mondja „Azt lehet mondani, hogy minden emberi munka értékét az a különbözeti munka határozza m g mely azt az ill© ő társadalomban átla gosan ellért kultur értékeiktől elválasztja. Mentői nagyobb, mentői nehezebben elérhető ez a felülemelkedés; annál inkább csodáljuk a géniusz erejét. És ebből a szempontból felette kétes, ha vallyon nem kell e nagyobb erő megfeszítés, nagyobb tisztán látás, nagyobb erkölcsi dresszura szóval nagyobb lélek a mostoha miU'ieu- bím a nyugat nagy kultúra hatásait megközelíteni, mint a bulván termékeny környezetet p;:r méterrel túlszárnyalni. Ha nagyobb.távolságokat mérünk össze egyszerre világosabbá lesz a meggondolás értelme“. Gondolj ulk hát csak meg azt mit mond Jászai és próbáljuk most magunkra venni azt is. Én azt hiszem hogyha a mi állapotainkat olyan fekete szemüvegen keresztül nézzük is amilyenen keresztül most itt Uát- tpk, még akikor is mondhatjuk hogy vannak nálunk alantabb lévők is. Mindeneset re meg van a gondolataink élessége még abban az esetben is hogyha teljesen mive- letlen állapotban vagyunk. Van velünk született jó tulajdonságunk az értelmünk felfogó képessége. Azok akik megértik azt hogy 'ért.elmök van s elkezdik művelni a- zonnali kiválnak a környezetükből, kezdenek felül emelkedni s elhagyják még azt a nemzetet is, amelyik kultúra tekintetében felettük állanak, ha közöttük élnek Itt vagyunk például mi amerikaiak. ■—Ve evük csak azt a tiz százalék magyart aki itt tudatára ébredvén elkezdte azt művelni, miilyen hamar kivált közzüliink s milyen hamar túlszárnyalta azokat az ameri kaiakat is, akik azelőtt sokkal felette voltak. — Mennyi szép kulturális intézményünk van itt. Mennyi szép tökéletes rendben vezetett egyletünk, mennyi szövetségünk, klubbunk, torma egyletünk stb, • azok mind mind prosperálnak, mind haladnak, mind fejlődnek s mind értelmi mind anya gi tekintetben milyen szépen virágzanak. 8. sz. 1911. Február 25. TARCZA. CSEREY ILONA. Irta: Juhász Sándor. (folytatás) A szerződés következménye. Bécset az esküvő után nyomban ott hagyták, leköltöztek Wesselényi erdélyi birtokára: Zsibóra. De itt se sokáig maradták. ősz elején visszatért a férj ezredéhez Galíciába. Itt töltötték a boldog napokat, itt érte Wesselényit az öröm, — neje, a szép, ifjú asszony — anyának érezte magát. De itt érte őket a fájdalom, a szenvedés is. Most, mikor erről az örvendetes hirről tudósították az öreg Csereyéket, a eendő nagy apa kemény levélben határozottan kiinyilatkoztatá, hogy mind annak a megtartását, a mire Wesselényi szerződésben fogtad- kozott, szilárdan követeli s ákár fiú, aJkár leánygyermek szülessék is, az minden körülmények között a róm. kath. vallásban neveltessék, mely kívánalmat még azzal a fenyegetéssel is megtoldott, hogyha ellenkezni merne, a gyermeket kész erő hatalommal is el vétetni. ükkor látta Wesselényi, hogy mennyire tőrbe csalták, hogy mily ravasz módon rászedték. És mintha egy pillanatra megingott volnia szeretett feleségében való hite, mintha úgy gondolta volna, hogy itt a legfőbb bűnös nem az öreg Cserey, hanem a lánya, az ő tulajdon felesége, a ki álnok módon belopódzott szivébe, meglopta legszentebb 'érzelmeit. Szerencse, hogy csak egy pillanatra. De hát nem is hihette t ovább, hiszen azok a sugárzó szemek, a melyekgől rajongó szeretet, édes odaiadás lángolt át az övébe, elejét vették minden ilyenféle gondolatnak, s eloszlattatták minden kétségeskedő gondo latát. — Nem, én nem vagyok hűtlen. Én nem csaltalak meg téged. Én nem vagyok bűnös, ne büntess hát haragoddal. Én Ígéretemnek, eskümnek állok. Kész vagyok a trón zsámolyához is járulni, hogy kijelentsem: ia te 'szerződésed hamis, téged csak az erőszak kényszeritett Ígéreted megtételére. Téged ne bántsanak. Oh, milyen jól estek ezek a^szamk Wesselényinek,, a mik felesége néma szemeiből sugároztak felé. Nem. ő nem engedi át gyermekét a pápistáknak! És református pappal kere*z- teltette meg a ref. vallásban is neveltette feli. Hanem laz öreg Cserey sem nyugodott addig. Nem csupán a katonai parancsnokságot hívta fö, hogy Wesselényi becsület szavának teljesítésére kötelezze, hanem a galíciai polgárságot is föllármázta: lenne rajta, hogy a születendő gyermek a róm. kath. vallásban kereszteltessélk meg és neveltessék föl.—Wes „elényi mit tehetett? Katonai beeületst féltette, gondja volt rá, hogy arra folt ne essék. Máskép nem hatyrozbatott: ott hagyta a katonaságot s haza ment zsibói birtokára. Ott született meg első fia István 1778 márcz. 19. Udvari papja: Rétyi József keresztelte meg. Később azután megint csak visszakerült a táborába. A po roszok mozgolódni kezdtek, azok ellen indult a csatába, hanem hát ezredesévtel összezördült épen a felesége miatt, a Ikit magával vitt most is s igy hamarosan újra, fölkereshette családi nyugodalmas kastélyát, (Ott hagyta a katonai dicsőséget — egy asszonyért, a ki pedig őt annyi bajba sodorta. De hát
