Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-18 / 7. szám

6. oldal.

7. sz. 1911. Február 18.

Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

mmmmtmtmmmajmmaanasttaa

Magyarország.

n»»:»nn»n»n»»nmíum:»«»«ntttti

A magyar pénz és a külföld. A magyarországi sajtó ismét szóvá teszi azt a nyomorúságos állapotot, mely odahaza a közvéleményt már régen foglalkoztatja, hogy a magyar pénzt hazánkfiai külföldi helyeken költik el. Felemlíti, hogy utoljára a külföld még egy krematóriumot is állított fel, az az halott hamvasztó egyesületet és egy hirdetést tett közzé, a melyben felhívja a magyaroknak a figyelmet az egyesületre. Tudatja egyúttal azt is, hogy egy-egy hamvasztás ott 50—90 koronába kerül a mellékdíjakon kívül. Végül kijelenti, hogy költség- vetéssel díjmentesen szolgál. Amint tehat ebből a hirdetésből látszik, ,a tisztelt külföld már halottainknak ama részére is szá mit, amelyek hamvasztás alá kerülnek. (Ha tehát a magyar állam megérezi azt, hogy a pénz az ország területén kimegy, nem jogosa; a zameriikai közvéleménynek feljajdulása, a mikor a beözönlő idegenek ezreiket, miket itt szereznek hazaküldöz, a helyett, hogy azt azon a helyen költenék el abban az országban, a hol azt megkeresik. Bizony igazuk van az amerikaiaknak, a midőn ők is féltik a pénzüket, és csalk azokat tartják kívánatos bevándorlóiknak, a kik pénzükkel ennek az országnak a gazdasági életét mozdítják elő. Amerikának igaz, hogy sok pénze, vagyona van, de bizony nincs olyan sok, a mi idővel el nem fogyhatna.

Harminchárom gyermek. Érdekes megemlékezni, hogy Nagyszalontán él egy szegény ember, akinek nem kevesebb, mint harminchárom gyermeke volt. A polgártárs neve: Klein Farkas. Idetsova hetvenhat éves, de még vigan javítja az eser nyőket és fürgén jár el a zsidó szent egyllet ügyes-bajos dolgaiban. Klein Farkas ezelőtt negyven évvel került Nagyszalontára. Akkor már nős volt, sőt többszörös családapa. Első felesége Hász Regina volt, aki tizenhét gyermekkel ajándékoz ta meg. Mikor a hűséges asszony meghalt, az őtszülő fejű Klein Farkas újra megnősült, elvette feleségül Spitzer Rózát, akinek egymásután hat gyermeke született. A két asszonytól született harminchárom gyermek közül ma már csak tizenegy él: négy nő és bét férfi s bár még egészen kis, alig tiz éves gyermeke is van Klein Farkasnak, már az unokái száma is tizenöt.

Megkínzott fiú. Csanádmegye közönségét nagy izgalom tartja egy sándorfalvai gazdaembernek, ördögh Józsefnek, kegyetlenkedése. iNehány hónappal ezelőtt egy tizenkét éves árva fiút fogadott szolgálatába, akit a legkegyetlenebb módon kínozott. (Ostort fogott s a fiút addig táncotatta, mig eszméletlenül össze nem esett, azután addig ostorozta, amig ismét magához fért fájdalmában. A gyermek szép göndör haját úgy nyiratta le, hogy hosszú hajcsikokat' hagyott a fején. lE miat a társai kigunyották s a szegény gyermek már az utcára sem mert épni, annyira szégyelte fejének csúfságát. Néhány nappal ezelőtt a gyermek megszökött kínzójától s attól való félelmében, hogy gazdája rátalál, a mezőkön bujkált étlen-szom- jan, fázva. űPéntdken reggel talált rá a rendőrség Makó közelében. A fiút csavargásért letartóztatták. Csak az őrszobában panaszolta 'el kínszenvedését. A kegyetlen gazdát letartóztat-.

Cimkórság. A régebbi időben a leányokat kiasszonynak

szólították, de aztán e címzés felett meghúzták a halálharangot és a kisasszonyból „urileány” lett, majd ezzel sem elégedett meg odahaza, hanem, hogy külömbség legyen a jobb módú leányok ‘között, amazok .a „nagyságos úri leány” titulát követelték ki a maguk számára. Hogy milyen címet hoznak még divatba Magyarországon, az a jövő titka. Jó hogy az amerikai elányok nem érnek rá cimekel keresgetni, ők ha munkájukat elvégezték, megelégednek a „Miss” szócskával is.

A kőrösbányai mágneses leány. Megemlékeztünk lapunk múltkori számában arról a kőrösbányai leányról, a ki sok babonának vetette meg az alapját a hiszékeny népnek szivében. De sokszor még a legrejtélyesebb dolgoik is megszűnnek rejtelmesek lenni, ha az ember nem hagyja el a józan észnek talaját.

A ikőrösbányai leány holdkórosságát ügyesen felhasználták egyesek arra, hogy mindenféle babonák által magukra tereljék a figyelmet, azt állitván, hogy a leány mágneses és bizonyos időben egyes vas és kődarabok feléje hullanak.

Erre vonatkozólag írja egy ügyvéd a következő érdekes sorokat:

Most nyáron lesz két éve, az én házamra is rejtélyen módon kövek kezdtek repülni. A tornácra, a tetőre, de még a nyitott ajtón, ablakon át a szobákba és az irodába is. Ahány jó és rósz szomszédom volt, az mind a relytélyes kődobót kutatta, de még egy ambiciózus csendőr is akadt, aki nem volt llusta, hogy órák hosszat mindenfelé rejtett helyeken huzza meg magát, csakhogy kiderítse, honnan jön a sok kő. Épen akkor daraszoltat- tam fel az udvart és a babonás oláhoknak az elég volt annak a szentenciának a kimondására, hogy az a régen meghalt ember, aki a házamat építette, se hogy sincs megelégedve azzal, hogy feldaraszoltattam az udvart és az ő lelkei dobálja a köveket. Ostobaság volt persze, de mert az 'egyik cselédem nagyon i® esküdözött, hogy ez bizony igy van, én nyomban ezt a cselédemet gyanúsítottam azzalj, hogy ő a kődobó. Észrevétlenül megfigyeltem és egy hosszabb szünet a kődobálásban, mely é- pen összeesett azzal az idővel, amit az általam szádékkal a pos tára küldött cseléd ott eltöltött, még megerősitet benne, hogy ő a kődobó és senlki más. Rá is bizonyítottam a következő módon: Nem voltam lusta’, éjszaka fölkeltem, fölszedtem az udva romról vagy ezer darab kavicsot és miután mindegyikre a kék festékes irodai bélyegzőmet nyomtam, ismét elszórtam őket az udvar különböző helyein. Reggel ismét csak koppantak a kövek a tornácra és maga a gyanúba vett cseléd jött lelkendezve hogy ezt megujságolja, megtoldva hírét azzal, hogy a kövek a szomszéd kerítésen túlról jöttek. „Szedd csak össze a köveket — mondtam ia cselédnek — és hozd ide”. A cseléd megtette és én annak szemeláttára vizsgáltam megminden egyes kavicsot. Már a második darabról is elolvashatta a cseléd ezt a szót: ügyvéd és minden harmadik, negyedik darabról más-más szótagját az ügyvédi bélyegzőmnek. — Te, ezek a kövek a szomszéd felől jöttek ? — kérdeztem a csellédtől, aki csak állt, mintha a villám ütött volna beléje . . . Mit szaporítsam a szót amióta azt a hatalmas pofon elcsattant, amit a cselédem akkor kapott, azóta nem koppant többé kő a házam tornácára. Hát Kőrösbányán is igy kellett volna utánajárni a nagy rejtély nyitjának.