Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-10-15 / 42. szám

41. szám. 1910. október 8.

,, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal.

Tudakozzátok az írásokat.

Vasárnap, október 16. ,.Bizony mondom néktek, a mit cselekedtetek egygyel az én kicsiny atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek“ (Máté ev. XXV, rész, 40, vers).

Azt mondja Jézus, hogy a mit az emberekkel teszünk, vele cselekedtük, tehát ha jót tettünk, vele tettünk jót, ha gonoszát cselekedtünk, vele cse lekedtük azt is. Itt tehát az a legelső kérdés, hogy szeretjük-e Jézust s ha szeretjük, megmutattuk-e ezt az emberekkel való jó cselekedeteinkben ?

Bizony azt kell mondanunk, ha látjuk az emberek cselekedeteit, hogy alig van itt a földön egy nehány ember, ki szereti, igazán szereti Jézust; mert azt látjuk, hogy a földön az ember a legnagyobb ellensége az embernek: hogyan szerethetné Jézust az, ki nem szereti embertársait? Hiába mondja valaki, hogy ő szereti Jézust, nem igaz ez, ha nem tölti be az Ő törvényét, a szeretet legnagyobb parancsolatát.

Szereted-e te Jézust ? Ha igen, mutasd meg azt azzal, hogy betöltőd az Ő törvényét, hogy szereted embertársaidat, testvéreidet is s nemcsak szóval, hanem cselekedetekkel is.

Hétfő, október 17. ,,Ne menj más mezőbe szedni!“ (Ruth könyve II. rész, 8. vers).

E szavakat egykor Boáz mondá Ruthnak; mi most értelemben akarjuk felfogni.

„Ne menj más mezőbe szedni“, értsük most ezt úgy, hogy ne vegyük el a másét, azaz ne lopjunk, mert az bűn. A mi a másé, az nem a miénk.

,,Ne menj más mezőbe szedni“, értsük most ezt úgy, hogy ne a más dolgaival törődjünk, hanem a mi magunkéval; elég, ha azt el tudjuk végezni.

Ne menj más mezőbe szedni' , értsük most ezt úgy, hogy magyar testvéreink ügyét támogassuk s ne engedjük, hogy ő idegenekre szoruljon, mert ez reánk is szégyent hoz.

Ne meni más mezőbe szedni", értsük most ezt ugj', hogy azt a kötelességet, a mit magunkra vállaltunk, teljesítsük és ne vállaljunk annyit, a mit el nem bírunk, mert valamelyikben hiányosoknak találtatunk.

Kedd, október 18. „Valamint tetszik a királynak, a mi urunknak“ (Sámuel II- könyve, XV. rész, 15. vers).

Csudálatos, hogy az ember hogy meghunyászkodik a földi hatalmasságok előtt s mennyire igyekezik, hogy kedvöket megnyerje, haragjokat magától eltávoztassa. Mindezt a félelem teszi és a saját érdek keresése.

Csudálatos, hogy az ember mennyire nem törődik a leghatalmasabbal, a királyok királyával, az Istennel s hogy milyen balgán veti meg az O törvényeit és milyen esztelenül hívja ki maga ellen az Ő haragját.

A földi hatalmasságok, a leghatalmasabb király is csak ember s mindenek, a leghatalmasabbak is Isten jóvoltából és kegyelméből azok, a kik és mik: miért nem érthetjük meg ezt és miért

nem cselekedünk aképpen ? Ha Isten a mindenható és mindentudó, miért nem engedelmeskedünk az O törvényének, miért nem vesszük eszünkbe, hogy az engedetlenséggel csak magunknak ártunk, mert gonoszul lesz dolgunk az ítéletben?

A földi hatalmasságok csak gyarló emberek, kiket sokszor a bűn vezet cselekedeteikben; az Isten pedig mindnyájunknak szerető Atyja. Miért nem engedelmeskedünk hát az Istennek, ki javunkat akarja?

Szerda, október 19. „Nevekedjünk abban, a ki fő, tudniillik a Krisz usban“(Pál leveleaz Efézus-beliekhez,IV- rész,15. vers),

Azaz kövessük a Krisztust s igyekezzünk arra, hogy Hozfá hasonlók legyünk: ezt parancsolja a mi jól felfogott érdekünk. Mert mit nyerünk a Krisztus követésével ? A ki az Ő törvényeit cselekszi, Istent szereti és Isten törvényeit cselekszi.

A ki a Krisztust követi, nem jár setétségben, azaz tudja, hogy ö Istennek gyermeke és Isten vezeti őt életének utaiban, tehát az élet boldogságára és az örök idvességre vezeti. A ki a Krisztust szereti, a ki az Ó törvényeit cselekszi, Istent, mint Atyját szereti s Istennek gyermeki engedelmességgel szolgál.

A szolgálatnak jutalmát a gyarló emberek is meg szokták adni: hogy ne várhatnók Isten jutalmát, ha az Ő szent Fiát, a Krisztust szolgáljuk az O követésével?

Kövessük hát a Krisztust mind életünkben, mind halálunkban s Tőle el ne szakasszon minket soha semmi 1

Csütörtök, október 20. „Szereted, Isten, az igazságot és gyűlölöd a hamisságot“ (Zsoltárok könyve, XLV. rész, 7-vers).

A régi népek isteneiket emberi gyarlóságokkal is felruházták, sőt, kik Istenről már tisztább fogalommal bírtak, a zsidók is azt gondolták, hogy az Isten csak az ő istenük, a többi nemzeteknek más isteneik vannak. A Jézus Krisztus tanította legelőször, hogy csak egy Isten van s O mindnyájunknak édes Atyja. De már a zsidók tudták azt, a mit sok keresztyén nem tud, vagy elfeled ma, hogy az Isten szereti az igazságot és gyűlöli a hamisságot.

Bizony elfeledik, vagy nem tudják ma sokan, hogy az Isten csak az igazságot szereti, a hamisságot, a bűnt pedig gyűlöli. Mert ha valóban tudnák ezt, bizonyára azt sem felednék el, hogy az Isten nem csak azt látja, a mit mi cselekedeinkkel mutatunk, hanem látja a mi szivünk minden indulatát, agyunk minden gondolatát is és a szerint Ítél meg előbb-utóbb.

Járjunk azért igazságban s kerüljük a hamisságot.

Péntek, október 21. „A cselekedetekből ismertetik meg az ember igaznak és nem csak a hitből“ (Jakab levele II. rész, 24. vers).

A református egyházak a hit által való megigazulást hirdetik, a róm. kath. egyház pedig a jó cselekedeteket hangsúlyozza, pedig, ha alaposan értjük a kérdést és belátjuk, hogy igazi hite csak annak van, ki ezt jó cselekedetekkel is bizonyítja és hogy igazi jó cselekedeteket csak az tesz, kinek igazi jó hite van: nem veszekedünk, reformátusok és róm. katholikusok, még ilyen kérdések felett is, hanem azt mondjuk az apostollal, hogy mutassa meg mindenki az ő hitét jócselekedetek által és jócselekedeteit is hite által.

Mondhatja-e valaki, hogy van hite, ha nincsenek jócselekedetei ? Mit ér az olyan hit, mely hasonló a virágzó fához, mely nem terem gyümölcsöt ? Mondhatja-e valaki, hogy cselekedetei jók, ha nem hitből fakadnak azok ? Mit ér a gyümölcs, ha nincs ize s tápláló ereje ? Mégis van olyan ember is elég, ki hitével dicsekedik, cselekedetei pedig gonoszak; és ismét van olyan is, ki jócselekedeteit emlegeti, szivében pedig gonosz. Képmutatás ez is, az is: mi ne igy cselekedjünk s ne ilyen legyen hitünk, es cselekedetünk.

(Folytatás a 13. oldalon.)