Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-15 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR XI. évfolyam. - - - 42. szám. M ÉGJ ELEN MINDEN SZOMBATON. |í u b li 0 * ö m * * k 1 y on latorba g. Youngstown, 0., 1910. október 15. Entered as second-class matter January 2d, igog, at the Post Office at Youngstown, O., Under the act of March 3, 1879. Búcsú-szó. IZ 1907-ik év március hava végétől kezdve mind A e mai napig szeretettel és teljes tehetségem szerint szolgáltam magyar testvéreim javát a Ref. Lapja szerkesztése által. S most, hogy már nem -1 bírom a kettős terhet, a lap szerkesztésének és lelkészi állásomnak terheit s amikor annyi csalódás és sok keserűség után leteszem a Ref. Lapja szerkesztését, csak egy pár szóm van e lapok olvasóihoz, a lelkészekhez és az előfizetőkhöz. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy egy ilyen lapra, mint a Ref. Lapja, meggyőződésem szerint, föltétlenül szüksége van az amerikai magyar reformá- tusságnak: azért illő volna, ha ref. véreink jobban felkarolnák ezt ezután, mint tették a múltban. Imé a mi segélyző egyházaink nagy anyagi áldozattal támogattak s készek ezután is támogatni, hogy legyen egy vallásos családi lapunk: nem érezzük-e, hogy ez irányban mi eddig nagyon keveset tettünk? Tegyünk ezután többet! Azután azt is meg kell mondanom, bár lássék ez dicsekedésnek, hogy én azért a nagy munkáért, melynek a Ref. Lapja három és félévi számai bizonyság mellettem, soha fizetést nem fogadtam el, mert azt hittem, hogy nekem önzetlenül kell szolgálnom a lapot s azzal az olvasók javát. Meg kell pedig ezt.mondanom azért, mert egy oldalról folytonosan haszonkereséssel vádoltak. Azt is meg kell itt mondanom, hogy a lap szerkesztéséről a magam akaratából mondottam le s még ez év július 1-én, mostanig pedig csak a lapfen tartók különös kérésére maradtam meg szerkesztőnek. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert tudom, hogy akad olyan balga is, ki azt hiszi, hogy engemet is úgy csaptak el a laptól, mint más valakit — hűtlenség miatt. Sokszor talán erősebben is megmondottam a véleményemet a lapban, mint szabad lett volna; szolgáljon mentségemül és igazolásul az a törekvés, melylyel tisztítani akartam azt a sok szennyet, mivel szemben állottam. Midőn most a magam részéről megköszönöm a hű olvasóknak irántam sokszor megnyilvánult jóakaratát megköszönöm azoknak szives támogatását is, kik nagy munkámban sokszor megsegítettek: nem hallgathatom el a presbyteriánus és református egyházaknak, illetve ezek illetékes hivatalnokainak, különösen Rev. Samuel McLanahan, Rév. Alexander Henry és Rev. D. Souders, továbbá Mr. N. Summerdike uraknak sokszor tapasztalt jóakarata támogatását és a lap iránt megmutatott áldozatkészségét. Itt köszönöm meg Ivöller A. Béla urnák gyakran megmutatott jóindulatát is, hogy nyomdájában szerető gonddal állította ki lapunkat s a maga részéről is tetemes áldozatot hozott azért. Végre kötelességemnek tartom azt is, hogy bemutassam azt a férfiút, ki utánam lelkesedéssel veszi kezébe a lapot s annak ügyeit, Harsányi László new yorki ref. lelkész ur, ki a lapnál eddig főmunkatársam volt s ki e hivatalában el nem sorolható érdemeket szerzett, vette fel a lap szerkesztőségét: ajánlom őt az olvasók jóakaratába s kérem magyar testvéreimet, támogassák őt még jobban, mint engem támogattak. Minthogy pedig ez az utolsó lapszám, mely az én szerkesztésemben jelenik meg, kérem a lelkész urakat és az olvasókat, hogy minden a lap ügyében írandó leveleikkel s pénzküldeményeikkel forduljanak Harsányi László lelkész úrhoz. Jó lelkiismerettel merem mondani, hogy mindent becsülettel és a legjobb akarattal tettem meg a lapért és a lap által magyar testvéreimért s hogy elvégeztem e részben mindent, a mi kötelességem volt; azért nem kívánok többé semmi se lenni a lapnál, hanem maradni kívánok a youngstowni ref. egyház lelkésze csupán. Ne ütközzék meg hát senki, ha teljesen vissza vonulok a laptól. ítéljenek meg működésemért akárhogyan, mondjanak rólam bármit, keserű tapasztalataim mondatják velem, hogy a tollat én örökre letegyem. Akik tudnak többet, mint amit itt leírtam, azok igazat adnak nekem. Isten áldását kérve az olvasókra, vidám szívvel, a kötelességteljesités adta nyugodt lélekkel búcsúzom: tartsanak meg jó emlékezetükben. Youngstown, 0., 1910. október 15. HANKÓ M. GYULA ref. lelkész.
