Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-10-01 / 40. szám
2. oldal. „Amerikai Magyu |Reformátusok Lapja’ 40. szám 1910. október 1. Hogyan tekintsünk másokra? (Vége) Azáltal ó' saját szemeiben nagyobbá lesz és kérkedik, ki ő! Mily gyakori a mondás: Nem vagyok rosszabb másnál! És ebben megnyugszunk ; sőt erkölcsi nagyságoknak és méltóságoknak érezzük magunkat, hogy mások mélyen alattunk állanak. De hát mit jelent ez? Avagy hát leszünk-e azáltal csak egy fokkal is jobbak ? Oh, micsoda veszély leselkedik itt a lélekre, az a veszély, hogy önmagunkban csalódunk, saját szivünk foltját nem látjuk és hiú beképzelésnek leszünk áldozatává, melyre szörnyű felébredés következik! Avagy fehérebb lesz-e a szerecsen, ha arra hivatkozhatik, hogy rajta kivül még más szerecsenek is vannak, és pedig feketébbek, mint ő ? Megszünik-e a tolvaj tolvaj lenni, ha olyan embereket tud felmutatni, kik őt a betörésben felülmúlták ? S vájjon szabadon bocsátja-e őt a biró ilyen hivatkozás alapján ? Oh, keresztyén társam, csak arra gondolj, hogy mi lesz eg3rkor Isten itélőszéke előtt! ? Meg fog-e Isten hallgatni, ha másokról fogsz előtte beszélni, magadat másokkal fogod össze- hasonlitni, ezt mondván : Istennek hála, olyan rossz, mint ez és az, életemben nem voltam ? Mások felől nem kérdez az Örök Biró tégedet, hanem egyedül tereád irányozza tüztekintetét, szivedbe tekint, mondván: Adj számot a te sáfárkodásodról! Látjátok, atyámfiai. hogy ebben a tekintetben nem jó, hanem a legnagyobb mértékben veszélyes, ha lefelé tekintünk. Hanem inkább felfelé kell tekintenünk, azokra, akik jobbak, mint mi. Ilyen felfelé való pillantás felfelé vonz. Ámbár először lealáz és lever, ha látnunk kell, hogy mily magasan állnak felettünk mások, de az ilyen megaláztatás javunkra, üdvünkre szolgál, mert ekkor megtanuljuk amaz elégedetlenséget, mely Istennek tetszik: az elégedetlenséget önmagunkkal, hogy nem állunk meg a régi helyen és nem gondoljuk, hogy elég jók és tökéletesek vagyunk, hanem tövist érzünk testünkben, mely előre sarkal, azok után, a kiknek kiváltságát bámuljuk, kiknek élete példányképünk. Keresztyén Atyámfiai, e szempont szerint kell társadalmi és baráti érintkezésünket irányítani. Itt nem lehetünk eléggé óvatosak. Ha valamelyik barátunkról azt kell mondanunk, hogy tőle bensőleg semmit se nyerünk, hogy közelében jobbak nem leszünk, akkor jobb, ha megszakítjuk vele a baráti viszonyt. Oh, keresztyén társaim, erkölcsileg milyen képző hatalom rejlik a példányképben ! Ha olyan embereket látunk, kik a megszen- telődés utján messzire haladtak, akkor nyugtalanok és aggságosak leszünk, kezdjük magunkat megvizsgálni és ösztönt érzünk magunkban, hogy őket kövessük és utánozzuk. A legfőbb erkölcsi eszménykép a mi Urunk és Idvezitőnk. Aki őt soha nem téveszti szem elől s róla soha el nem felejtkezik, arra Krisztusból erő árad ki, mely őt megnemesiti és megszenteli. Persze, az Ur felettünk olyan mennyei magaslaton áll, hogy néha bizony szárnyunk csapását abbahagyjuk, kételkedvén, ha vájjon lehető.e hozzá hasonlóknak lennünk. De nem egyetlen példányképünk ő; vannak emberek elég nagy számban, kik Krisztus erejében magasra jutottak és csillagokként fénylenek az Isten országának mennyboltozatán. Ha ezeket látjuk, akkor kedvünk kerekedik, és fáradságot veszünk arra, hogy előhaladjunk a megszentelődés utján. Atyámfiai, korunkban nagyon sokat olvasnak, sok könyvtár is áll a tudnivágyó rendelkezésére. De milyen könyvek után kapkodnak leginkább ? Regények után, sikamlós, érdekfeszitő, izgató könyvek után. Én valami jobbat ajánlok nektek: olvassátok nagy emberek életrajzait, ezekben lehet találni felemelőt, ösztönzőt, vonzót, ezek olvasásánál nem rosszabb, de jobb lesz az ember. Azt mondjuk tehát, hogy itt, e tekintetben, nem szabad lefelé nézni, azokra, akik rosszabbak, mint mi, mert ezáltal nem leszünk jobbak; ellenkezőleg, eljutunk az önámitás és önelégültség veszélyébe, melyek lehet, hogy nyakunkat szegik az örökkévalóság el-- nyerésénél. Inkább felfelé kell tekintenünk, azokra, akik erény és keresztyén jámborság terén felülmúlnak minket, akkor megtanuljuk az önmagunkkal való elégedetlenséget, belátjuk, mennyire hátul vagyunk, beismerjük fogyatkozásainkat, és akkor minden buzgalmunkkal a keresztyéni tökéletesség kincse után futunk, életünk az lesz, aminek-lennie kell: felfelé törtetés, törekvés az után, ami fenn van, növekedés Jézus Krisztus ismeretében, érési idő a boldog örökkévalóságra. Szeretteim az Urban! kettős alapigénkből, melyek közt semmi belső összefüggés nem látszott, mit tanultunk? Emlékezetbe-idézés és komolj7 megszivlelés végett hadd mondjam el még egyszer; ne nézz felfelé, hanem lefelé, azokra, akik rosszabb helyzetben vannak nálad, hogy elégedett légy sorsoddal. Viszont: ne nézz lefelé, hanem felfelé, akik jobbak nálad, hogy elégedetlen légy önmagáddal. Akinek füle van a hallásra, hallja! (Máté 11: 15.) Ámen. H. Nietschman után; Székely Sándor, eolumbusi ref. lelkész. ,.,Ki az, ki az, ki kopog ! í“ Mialatt odakünn félelmesen dühöngött a vihar, a tengerpart egyik házikójában a lámpa szomorú fénye mellett ült együtt a család. A szél borzasztóan süvített és hangos koppanással csapdosta le a jéggel vegyes esőt. Hirtelen hangos kopogás hallatszott a nagy kapuajtón; mire kinyitották, nem volt már senki ott. Nemsokára a mellékajtón is kopogtak, mire kinyitották, ismét nem volt ott senki, de még hallatszott, hogy valaki elsietett onnan. Ugyanez történt a harmadik ajtónál is, mig aztán egy kislányt találtak, aki eltévedt s a zivatar elől menedéket keresett. De nem volt türelme várni, mihelyt az első kopogásra nem nyílt meg az ajtó, elszaladt a másik ajtóhoz. Nem történik-e ez némely bűnből megszabadult lélekkel is ? Egyik helyről a másikra fut nyugtalanul, segítséget keresni, ahelyett, hogy azonnal az Idvezitőnél kopogna s várakozna, addig, mig ő a bűn minden kapcsát, zárát eltávolítja és őt örömmel bocsátja be. Mi iiz alázatosság ? Alázatosság a szívnek teljes nyugalma. Az alázatos-lélek sohase lehet ingerlékeny, boszus, érzékeny és csalódott. Nem vár semmit, nem jön izgalomba, ha igazságtalanság esik meg vele. Csendes marad akkor is, ha senkise dicséri, ha ócsárolják és megvetik. Belseje szentély, ahol csend van, ahová ő bemegy és titkon ajtómat behajtva leborul az atya lábai elé. Béke- sége van még akkor is, ha körülötte minden háborog. Ne játsz a bűnnel. Ne játsz egyetlenegygyei sem. A bűn olyan, mint egy kis felhő, amely, mint a költő mondja, vihart rejthet magában. A legközelebbi bűnnek, melyet elkövetsz, egész életedre kiható rettenetes következményei lehetnek. Sohasem tudod, mily folyamok áradhatnak ebből a forrásból. A koreai református egyház évi gyűlését múlt év szeptember havában tartotta 12 lelkészével, 30 külföldi missziónárius- sal és 60 presbiterrel. 8 lelkészt szenteltek fel, kik közül 2 Oroszországba ment munkálni az ottani koreaiak között. Mielőtt ez egyházba bevennék a pogányokat, erős vizsgálatnak vetik őket alá. Többek között kérdezik: prédikált-e már és hány embert téritett meg eddig ? Ha a felelet e kérdésekre nem kielégítő, úgy nem veszik be az egyházba az illetőt. Yolóban sok utolsó lesz első. A jamaikai református egyház ez év február havában tar tóttá közgyűlését. Van 67 lelkésze, 30.000 úrvacsorával élő tagjp 12.000 vasárnapi iskolanövendéke és egy papnevelő intézete.
