Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-17 / 38. szám
38. szám. Í9Í0. szeptember 17. 13. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja'1 Különfélék.-----0----Mentés a bányában. Az angol alsóházban legutóbb Twist H. képviselő szóvá tette a mind sűrűbben történő bányaszerencsétlenségeket s követelte, bogy a szerencsétlenség elhárítására és a mentés szervezésére törvényes intézkedéseket hozzanak. A mostani rendeletek szerint a hányatársaságok jelentést tartoznak tenni mindama balesetekről, a melyek legalább is hét nappal tovább tartó munkaképtelenséget okoznak. A belügyminisztériumhoz e rendeletek alapján beérkezett jelentések szerint 1908- ban (ez évről van legújabb, teljes kimutatás) ezerháromszáznegyven bányászt ért halálos baleset, többé-kevésbbé súlyosan megsérült száznegyvenegyezer. A halálos balesetek számát azonban az utóbbi két évben nagyban növelte a Maupole-i és West-Stanley-i bányaszerencsétlenség, úgy hogy ezer halottat és száznegyvenezer sebesültet lehet az utóbbi évek átlagául számítani. Szomorú és megdöbbentő képet festett Twist a sérültek ez óriási számáról. Képzeletben menetté formálta egy esztendő áldozatait. Kettős sorokban, három lábnyira egymás mögött sorakozik a sok megsérült bányász. Negyven mérföld hosszú a menet s minden hetvenedik sorban egy-egy holttestet kisérnek özvegye és árvái. Ez a szörnyű kép azonban csak egy esztendőre szól. Ehhez csatlakozhatnak még azok a tízezrek, a kik az előző években lábukat, szemüket, karjukat veszítették, vagy más módon lettek örökö* sen nyomorékká a kényéért vívott küzdelembens ma az országban szerteszórva nyomorban tengetik életüket.A bányaszerencsétlenség elhárítására Twist azt javasolta, hogy a gyakorolt bányamunkások közül nevezzenek ki bányafelügyelőket. Ha száz ilyen felügyelőt alkalmaznak négyezernyolcszáz korona évi fizetéssel, ez csak négyszáznyolcvanezer korona kiadást jelentene. Angolország évente kétszázhatvan millió tonna szenet termel. Ha tehát egynegyed fillér adót vetnének ki egy-egy tonna szénre, már ez maga hatszázötvenezer koronát jövedelmezne. Tonnánként két és fél fillérnyi adó pedig kifizetné a felügyeletet, a mentő állomásokat és a fölszerelést. Az angol belügyminiszter megígérte, hogy törvényjavaslatot terjeszt elő a bányaszerencsétlenségnél szükséges mentő munka szervezéséről, s ez Ígéretének máris eleget tett. A törvénytervezet kötelezi a bányatársaságokat, hogy mentőkészüléket alkalmazzanak és jól képzett mentőcsapatot szervezzenek. A belügyi államtitkár elmondta, hogy több bányatelepen már van kitűnő mentőkészülék és jól betanult mentőcsapat. Ezek azonban magánkezdé sen alapulnak és csak kevés telepen vannak még meg. A törvényhozási intézkedés azért is szükséges, hogy általánossá tegyék ezeket az intézményeket. Nagy kerületek vannak még, a hol egyáltalán nincs mentő-állomás. A már meglévő állomások föntartásához is csak a bányatulajdonosok egy része járul. Igazságtalanság, hogy csak kevesen vegyék magukra ezt a kötelezetséget, holott nyilvánvaló, hogy ha tűz üt ki vagy robbanás történik olyan bányában, a melynek tulajdonosa nem járul hozzá a mentőállomás föntartásához, a meglévő mentőállomásnak mégis erkölcsi kötelessége, hogy a mentéshez siessen. Már ebből a szempontból is szükséges, hogy törvényhozás utján általánosan kötelezővé tegyék a mentőállomások létesítését. A bányaszerencsétlenség és a mentő munka szempontjából érdekes kísérletet tettek a dróttalan telefonnal és távíróval is. A kísérlett színhelye a hírneves chiselhursti barlang volt. A kísérletezők egy része a hegyoldalban telepedett le, a másik része pedig közel egy kilométernyire szállt le a krétarétegek mögé. A hegyoldalban körülbelül hat kiló súlyú, fényképező-készülékhez hasonló telefonszerkezetet alkalmaztak s a drótokat a krétarétegekbe erősítették. A kísérlet kitünően bevált. Táviratokat váltottak és zavartalanul beszélgethettek kilencven láb vastag krétarétegen keresztül. A készüléknek főhaszna, hogy a többi dróttalan készülékhez hasonlóan nemcsak a levegőn keresztül tudja az áramot közvetíteni, hanem a földrétegeken át is. A sikeres kísérleten felbuzdulva, különböző helyeken tettek újabb próbát, kitűnő eredménynyel. Ezeknek a kísérleteknek fontossága a bányaszerencsétlenség mentő munkánál szinte kiszámíthatatlan. Legutóbb például Whitehavenben százharminc bányászt maga alá temetett a tárna. Egy hétig tartott, inig ki tudták őket menteni. Bratss- downban 1905-ben 11 ember öt napig volt eltemetve. Cherryben (Amerika) huszonkét embert menetettek ki kilencnapos sírjukból. Még élénk emlékezetünkben lehet a courriéresi bányaszerencsétlenség, a mikor a katasztrófa után tizenkilenc nap múlva tudtak csak kimenteni tizenhárom embert, egyet pedig huszonöt nap múlva hoztak a földszinté. A legtöbb esetben azért késtek a mentéssel, mert az ásással is csak tapogadództak és nem tudták, milyen irányban vannak az élve eltemetett munkások. Az újabb kísérletezéseknél oly jól bevált dróttalan telefon segítségével a föld gyomrában elzárt munkások pontosan irányíthatják a mentést s igy siettethetik kiszabadításukat irtózatos helyzetükből. A repülő géphal. Amerikai lapok közük a következő birt: A teknika csodái napról-napra újabb alkotásokkal lepik meg az emberiséget. Még nem is olyan régen a viz alatt járó hajó és repülőgép is az álmok országába tartozott; a soha meg nem pihenő emberi elme most olyan csodálatos gép szerkesztéséhez fogott, mely ép úgy repülőgép, mint a viz színén vagy viz alatt járó motorcsónok. Legtalálóbban repülő-halnak lehetne elnevezni, mert hiszen ugyanolyan tulajdonságokkal van fölruházva, mint a repülö-hal, mely a vízben s a vizszinén tud úszni, a levegőben pedig repülni. Magántársaságban maga a föltaláló is repülő-halnak nevezi csodás találmányát, hivatalosan azonban a Den II. nevet adta neki. A föltaláló egyébiránt nem afféle szegény ördög, mint a milyenek a föltalálok rendesen lenni szoktak, hanem az Alabama Coal and Coke Company és még nehány kisebb.nagyobb vállalkozás elnöke; neve Joseph H. Hoodley. A vagyonos föltaláló, a ki Long Islandban már több ízben kipróbálta találmányát, most százmérföldes versenyre hívja ki a legjelesebb aviatikusokat. A kitűzött díj húszezer dollár, melyhez a repülőhal föltalálója, még tízezer dollár mellékfogadást ajánlott föl. A különös alkotmányt, melyet az angol lapok fölváltva mechanical flying fish-nek és aero motor boatnak neveznek, kétszáz lóerejü motor hajtja, tehát jóval nagyobb, mint a milyennel a rendes repülőgépek föl vannak szerelve. Hossza negyvenegy láb, szélessége negyedfél láb; óránkénti gyorsasága a levegőben hatvan mérföld, a viz színén negyvenöt, a viz alatt pedig harmincöt mérföld. A föltaláló több újságíró előtt kijelentette, hogy nemcsak ki mer állni versenyre a világ leghíresebb aviatikusai- val, de győzelmét is teljesen biztosra veszi. Csupán azt köti ki, hogy a versenyt a tenger fölött tartsák meg és hogy a repülést szükség esetén a viz színén való csónakázással is pótolhassa kis megszakító időre. I >r'<jrekvő fiatal emberek vagy nők jo állást kaphatnak a diót nélkül való 1 táviró hivatalokban. Körülbölül tizozoi taviro-hivatalnokra van szűk- ség Naponként nyolc órai munka mellett kezdők 10 .10 dollárt kapnak. Mi tanítjuk a jelentkezőket és mindenkinek állást biztosítunk. írjon még ma az önhöz legközelebblevő intézethez. Intézetek vannak Cincinnati, 0., Philadelphia, l a., Memphis, lenn., Columbia, S. C., Davenport, Oa. és Portland, Ore. városokban. CÍM: N AT I O N A L_ TEILEIGRAPH INSTITUTEI T
