Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-09-17 / 38. szám
38. szám. 1910. szeptember 17. „Amerikai Magyar Beformátusok Lapja“ 5. oldal. Betegségeket terjesztő rovarok.--------O-------- (4) Mi, a kik a legyeket a szabadban is tanulmányozzuk, tudjuk, mert a magunk szemével is látjuk, hogy emberi telepektől távolabb eső helyeken tifuszlégv alig fordul elő. Azok a fajok, melyek a legelőkön és általában künn a szabadban röpködnek, mindenféle más fajokból állanak. A légyirtásnak tehát aránylag kis területen, a lakott helyek körében kell folynia. De mégis más körülmények is megkönnyítik ezt a munkát. A tifuszlégy- nek, mint a legtöbb légynek, fölötte hatalmas természetes ellenségei vannak; nemcsak rovarok és pókok, rablók és élősködők, de járványos betegségek is pusztítják őket. Ellenségeinek annyira hatalmában van, bogy a szabadban e miatt nem tud boldogulni, csupán az emberi házak és a háziállatok istállóinak védelme alatt bir nagyobb számra vérgődni. Kis számitás megmutatja, bogy aránylag minő kevés tifuszlégyivadék bir a szárnyas, kifejlődött állapotig fölvergődni, Egy kitelelt nőtény legyet vegyünk számításunk alapjául. Egy év folyamán, tavasztól őszig, öt hónap alatt, legalább is tíz nemzedék jelenik meg egymás után, ha a petéből a teljesen kifejlődött légyig való időt két hétre teszszük. Ezzel a számolási alappal még valamivel a valóság alatt maradok, mert nyári nagy melegben tiz nap is elég a kifejlődéshez és kedvező esztendőkben már áprilisban indul meg a szaporodás és tart szeptember végéig, tehát hat hónapon át. Egy-egy nőstény átlag 120 petét rak. Szaporodás tekintetében azonban csak a nőstények szerepelnek, tehát feltehetjük, hogy a 120 pete közül 60-ból lesz nőstény, a mely megint tovább szaporodik. A második ivadék tehát 60-szor 60, vagyis 3600 nőstényből állana. Ezen a módon minden elméleti ivadékszámot ismét hatvannal szorozva, a tizedik nemzedékben már olyan óriási számhoz jutunk, melyet szinte bajos leírni: tudniillik először 6-os számjegyet kellene Írnunk és utánna még tizenhét zérust. Kimondani még nehezebb volna, mert hiszen itt arról volna szó, hogy egy milliárdot hatszázmilliószer kellene venni. És ezzel még csak a nőstények mennyisége volna jegyezve; a hímekkel együtt kétszer annyi volna a légyegyének száma őszszel, a légyévad végén. Ezek olyan nagy számok, minőkkel csak a csillagászok foglalkoznak; de talán ők is kisebb mennyiségekkel elégszenek meg. Ne feledjük, hogy ez csak egyetlenegy légyanya utódainak számát jelentené, egy nyár folyamán, illetőleg csak a legutolsó nemzedéket. Hanem hát ennyi talán az egész országban sincsen egyszerre. Nincs, mert 120 petéből talán csak három egyénnek sikerült fölvergődni a repülésig, a többi 117 mind áldozatul esik az ellenségeknek. Mi következik ebből? Az, hogy a legyeket tülajdonképen elég volna alaposan megritkitani, a maradékkal elbánnának ellenségei. A harmadik fontos körülmény, mely a tifuszlégy elleni harcot megkönnyíti: nagyfokú nyalánksága. Cukrozott sörrel bekent deszkára vagy papírra például mohón telepednek le és egyszerre nagy mennyiséget lehet ott megsemmisíteni. Az általános foganatba veendő irtó eljárásnak tehát már tavaszszal kell megkezdődnie, és a kitelt legyeket, melyekből rendesen kevés van még, nagy gonddal kell megsemmisíteni. Az irtó eljárás kettős irányban halad : 1. a lárvák ellen, 2. a már kifejlődött szárnyas legyek ellen. A lárvákat csak úgy lehet csökkenteni, ha az állati és emberi ürüléket, különösen pedig a lótrágyát, nem hagyják az istállóban, vagy az udvarban, hanem mindjárt kiviszik a szántóföldekre és alászántják; ott annyi légyellenség szokott lenni a talajban, hogy a légypeték és a légylárvák legnagyobb része megsemmisül. Vannak, a kik azt ajánlják, hogy a trágyát chlórmészszel keverjék. Ezt azonban egyelőre költséges volta miatt nem lehet végrehajtani. A trágyát sem lehet mindig és mindenütt az istállóból azonnal a szántóföldekre kivinni. Egyelőre legtöbb sikerrel a már repülő, kifejlődött legyek ellen lebet irtó hadjáratot inditani. Ez nem is kerülne valami nagyon sok munkába. Vannak légyfogó üvegek, enyvezett légypapirok és lépvesszők valamint légymérgek, melyekkel sokat ártalmatlanná lehet tenni. De azért ezek csak addig tehetnek jó szolgálatot, a meddig valahol sok légy van. Valamennyit alaposan kiirtani nem lehet velük. Erre csak egy eszköz van : a lepkeháló. Lepkehálóval bármelyik szobában úgy össze lebet a legyeket fogni, hogy egyetlenegy sem marad szabadon. Az összefogáshoz szükséges idő, a helyiség nagyságától, részben a légy tömegtől is függ. Konyhában lassabban megy a dolog, ha már nagyon tömegesen vannak benne; faluhelyen például egy-egy nagyobb konyhában néha 2—3000 darab is zug. Ehhez esetleg másfél óra is szükséges. Természetes azonban, bogy ha lakásunkat légytől mentesen akarjuk tartani, jól beillő kereteket kell az ablakokba csináltatnunk és ezeket a kereteket szúnyoghálóval bevonni. Ha egy nap alaposan összefogtuk valamelyik lakásban a legyeket, és ha szúnyoghálók vannak az ablakokon, akkor a következő napokon már csak rövidke munkára van szükség, csak napi 6—8 percnyi munkával alaposan megtisztítható. Fontos dolog, hogy a konyhát is szúnyogháló védje. A szúnyogháló egyébiránt napjainkban már elsőrangú egészségi készítmény. Az Egyesült Államokban, különösen a déliekben, valamint egyéb meleg országokban legújabban uj iparág virult fel, mely sok ezer embert foglalkoztat, t. i. azoknak az iparcikkeknek gyártása, melyekkel a lakásokat védik a legyek és a szúnyogok betolakodása ellen. Maholnap a szúnyogháló épen olyan nélkülözhetetlen alkotrésze lesz a lakóháznak, mint a konyhában a tűzhely, a fedélen pedig a kémény. Valószinii azonban, bogy valamivel később elérkezik még az az idő is, melyben már nem lesz szükség szúnyoghálóra, mert nem lesz olyan légy, mely az embert és a háziállatokat keresné föl. Egyelőre azonban még mindenki maga-magán igyekszik segíteni, a mennyire lehet. Majd haladottabb, műveltebb országokban indul meg a nagyszabású egészségügyi munka és azoknak a példája lassan-lassan fölébreszti az elmaradottabb, a természettudományokban kevéssé iskolázott népeket is. Akkor is a lepkeháló lesz a fő irtóeszköz, valamint most is az. Azért még néhány szót mondok ennek az eszköznek a használatáról. Sokan, mikor a légy fogásról szóltam nekik, el nem tudták képzelni, hogyan vállalkozhatnék valaki olyan borzasztó munkára. Persze azt hitték a jó emberek, bogy minden egyes legyet, mikor a lepkehálóval megfogták, azonnal ki kell belőle venni és megsemmisíteni. (Folyt, köv.)
