Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-09-10 / 37. szám

4. oldal.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’

37. szám. 1910. szeptember 10.

Dávid Ferencz.

— Születésének négyszázados ünnepére. —

Ez évben teáik be négyszáz éve, hogy Dávid Ferenc, az uni. táriusok első püspöke született Kolozsvárt. Apja szász varga, Heiter Dávid volt, anyja pedig magyar nemesi leány. Szülei nem lehettek nagyon szegény sorsban, mert neveltetésére nagy gon dot fordítottak. Tanulmányait a kolozsvári városi iskolában kezdte, melyben egykor Mátyás király is tanult. Innen került Gyulafehérvárra a püspöki iskolába, hogy pappá legyen.

Itt, a humanista környezet hatása alatt latinositotta el nevet Franciscus Davidis-ra. (Dávid fia Ferenc), amiből később a teljesen magyaros Dávid Ferenc lett.

A lutheránus vallás rohamos térfoglalása különösen a szász egyházak között épen nem aggasztotta a gyulafehérvári kanonokokat, sőt épen közülök akadt kettő, Medgyes Ferenc és Pesti Gáspár, akik a nagy tehetségű Dávidnak lehetővé tették, hogy Wittembergba mehessen. (1545) Négy évet töltött Dávid „Me. lanchton lábainál“ s mikor hazajött, nem humanista volt többé, hanem hittudós.

Mig távol volt hazájától a szász egyetem teljesen szervezne a kiteránus egyházat. Maga Dávid sean Gyulafehérvár felé tartott, hanem örömmel fogadta Beszterce meghívását, hogy vegye át iskolája igazgatását. MajdPetres község plébánosa lett; de csakhamar szülővárosába került ugyancsak iskolaigazgatónak. Itt vívta csatáit Stancayval, majd Kálmáncsehivel Luther tanításait védelmezve.

Ez a diadalmas polémia annyira emelte tekintélyét, hogy a szász eklézsiák 1556-ban őt választották püspökükké és Szeben meg Kolozsvár egyszerre hívta meg papjának. Dávid az immár erősen magyarosodó Kolozsvár meghívását fogadta el, mi miatt a szászok kezdtek elhidegülni tőle. Mivel magyar városok es községek is vallották Luther tanitását, a szászok félteni kezdték faji és nyelvi sajátságaikat a közös püspök működésétől. Ezért hamarosan elváltak egyházaik a magyarokéitól, sőt külön szász püspököt is választottak.

Dávid igy mindinkább a magyarságé lett, bár próbálkozott a szász és magyar eklézsiák egyesítésével, de e törekvése a szászok elzárkózottságán meghiúsult. Dávid is belátta, mint Me- lanchton, hogy Luther tanítása az úrvacsoráról nem oly világos és érthető, mint Cálviné.

Azért e kérdésben hozzá csatlakozott. Tette ezt azért is, mert remélte, hogy ez alapon megkísérelheti a magyar és szász egyházak egyesítését. Eveket áldozott e nagy cél elérésére, zsinatokon vitatkozott, könyvekben fejtegette felfogását, - minden hiába való volt. A szászok nem hallgattak reá, sőt kizárták maguk közül. Annál lelkesebben követték a magyar egyházak. Az uj fejedelemnek, János Zsigmondnak, figyelnie is reá irányult és igy történt, hogy 1564-ben a magyar eklézsiák püspökévé nevezte ki, vallását pedig a kolozsvári egyház vallása és felfogása kitétellel a nagyszebenivel egyenlő jogú vallásnak nyilvánította.

Ekkor ismerkedett meg Dávid alaposabban Calvinus Insti- tutiói-Dak 1558-iki kiadásával mert eddigelé inkább csak a legfőbb kérdésre, az Úrvacsorára vonatkozó tanitását ismerte.

Az Institutiók olvasása érlelte meg benne a gondolatot, hogy a reformáció csak úgy lehet teljessé és következetessé, ha megőrzá a szabadságot a hagyományokkal és tekintélyekkel szemben és megadja az emberi értelemnek a jogot, hogy szabadon kutassa az igazságot az ,,Isten könyvében“, a bibliában. E gondolatnak következetes és bátor bevitele a vallásujitás nagy mozgalmába adja meg Dávid működésének a jelentőséget és avatja őt az emberi értelem fölszabadításának bajnokai közé. De hogy e gondolatot a maga rendszerében meg tudta valósítani, arra nagy befolyással volt Blandrata Györgygyel való megismerkedése.

Ez az eszes és ravasz olasz orvos, aki János Zsigmondnak legbefolyásosabb embere volt, miután végig kóborolta fél Európát, — sokszor nem épen a maga jószántából — Lengyelországban nem siker nélkül hirdette Servetónak tanításait; de nagyravágyó és nyugtalan természete nem engedte, hogy teljes eredményt érjen el. Blandrata volt az, aki, Dávid kezébe adta Servetó müvét, a Restitutio Christianismi-t, mely vakmerő támadás a Szentháromság dogmája ellen. E rendszertelen és pozitív tartalom nélkül való mü adta meg Dávidnak azt az eszmét, melyet tanítása alapjává tett, melyet annyi szó és irodalmi harcban vitatott s melyért kész volt az üldözés elszenvedésére is: az egy Isten felfogásának szembeállítását az egy lény egü és három sze- mélyü Isten fogalmával.

Tanításának első ellenfele és leghevesebb támadója Mélius volt. Az 1566. évben már szembeu állottak egymással, a következő évben Gyulafehérvárt a fejedelem palotájában tartottak nagy disputációt, 1569-ben utolsó szóbeli harcukat vívták meg Váradon. Közben és ezután is könyveikkel küzdöttek egymás ellen és megalkották a XVI. század legérdekesebb polemikus iratait.

A támadások egyre fokozták Dávid erejét és egyre szélesebb körben terjesztették tanításait. Csaknem az egész Erdélyben, a Tiszántúl sok részén, a török hódoltság nagy területén, Temesvártól Pécsig elterjedt tanítása. Elfogadta maga a fejedelem és egész udvara, az ország rendei pedig Tordán az 1568 január 6-tól 13-ig tartott országgyűlésen törvénybe iktatták a vallásszabadságot, az 1571 január 6-iki marosvásárhelyi gyűlésen meg törvényesen bevett vallásnak nyilvánították az unitárius vallást.

Nem sokáig örülhetett Dávid Ferenc tanítása e nagy sikereinek. A marosvásárhelyi gyűlésre • néhány hétre meghalt János Zsigmond és Erdély fejedelme Báthory István lett. Válságos esztendők következtek most, melyek útját vágták a további terjeszkedésnek. Báthory ugyan, kinek a lengyel trónra való törekvésében szüksége volt a magyar unitáriusokkal összeköttetésben levő lengyel unitáriusok pártfogására és Blandratára is, nem üldözte még az uj egyházat, sőt kolozsvári főiskoláját régi kiváltságaiban meghagyta és a szabad püspökválasztó jogot is biztosította számára. Mikor azonban célját érve, itthon öccse, Kristóf került helyébe, mind több csapás érte az unitáriusokat. Behozták a német birodalmi speyeri gyűlésen megalkotott cenzúrát, törvénybe iktatták, hogy az unitárius püspök csak Kolozsvárt és Tordán tarthasson zsinatot, a magyarságot magában foglaló unitárius egyházzal szemben pártfogásba vették a reformátusokat, módot adtak ezeknek, hogy püspököt válasszanak és szigorú törvényt hoztak a vallásbeli újítok ellen.

E törvény éle egyenesen Dávid ellen irányult. Mert bár ő megállapította és kifejtette vallásának elveit, nem tekintette ezeket változhatatlanoknak, sőt a fejlődést lényeges tulajdonságának tartotta. így éppen az ez időben tartott zsinatokon mondották ki az általános papság elvét és szüntették meg a kisdedek keresztelését. Kimondották azt is, hogy még meg nem határozott tételekről szabadon lehet vitatkozni.

Sokkal nagyobb baj volt azonban, hogy Blandrata az udvarnál élvezett befolyására számítva, meg akarta szerezni a legfőbb hatalmat az unitárius egyházban is. Ezért elégedetlenséget szított a püspök ellen papjai között, még jövedelmét is meg akarta csorbítani, a fejedelem előtt pedig rágalmakkal illette. Úgy akarta feltüntetni magát, mint az unitárius vallás törvényesitése idején megállapított tételek védőjét, aki ellenez minden újítást. Mivel azonban Dávid, ha egyben-másban hajlott is az újítások fele, a fődologban szilárdan megállott, Blandrata kémet állított melléje földije, Socini p'austo személyében, hogy házi körében lesse el és kovácsoljon vádat szavaiból. Meg is találták csakha.

(Folyt, a 14-ik oldalon)