Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-09-03 / 36. szám

86. szám. 1910. szeptember 3. ,, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, szeptember 4. ,,• • • - Elvetetik tőletek az Isten­nek Országa és adatik a pogány népnek, hogy annak gyümölcsét teremje.“ (Máté XXI. rész, 43. verse). Mindenki hivatalos az Isten országába való bemenetelre s annak örömeit min­denkire ki akarja ter­jeszteni az Ur. De nem mindenki része­sül a mennyei Atya ajándékaiban, mert sokan kivonják magú kát az O gondviselése alól s hallgatnak azokra a szépnek lát­szó hamis ígéretekre, melyek fáradság nél­küli élvezetekkel ke­csegtetnek- Az Isten országának polgárai előtt pedig nagy fel­tétel áll, melynek be­töltése elengedhetet­len. Munkálkodniok kell, hogy jó gyümöl­csöt teremhessenek. Elvész az ország, hol nem ismerik a mun- ' kát. Éhség van ott, hol nem terem tápláló gyümölcs- Az Isten országában is dolgozni kell, hogy a lélek gyümölcsei megterem­hessenek s táplálassanak az örök életre. Ettől a munkától irtóz­tak a papifejedelmek és Írástudók, azért vétetett el tőlünk az Isten országa. Teremj, jó gyümölcsöket, hogy megtartassál Isten országá­ban ! Hétfő, szeptember 5. „Imé az ajtó előtt állok és zörgetek, valaki hallándja az ajtót, bémegyek ahoz és vele vacsorátok“ (Jelenés III. rész, 20. verse). Nekünk volna kötelsségiink, ha boldogok óhajtunk lenni, hogy hívjuk az Üdvezitőt. S a mit mi vágyainknak, tettre ser­kentő indulatainak házába, melynek ajtaját a tudatlanság és ön­zés lakatja tartott csukva. Nem erőszakosan jő, hanem szerény alázatossággal. Jelt ad, kopogtat, mert a mi akaratunk ellenére nem lép be hozzánk. Sokszor adta O jelét annak, hogy hozzád akar menni, Aha! Mit feleltél kopogtatására ? Ugy-é érzed, hogy gyenge vagy még a magad megszabadítására is, miért nem engedted be hát amaz erőset, hogy lelkedbe bátorságot öntsön? Kettős felelősség nehezedik reád, ha nem lesz hova menekülnöd nyomorúságod­ban, mert se nem kerested őt, se be nem engedted, mikor O kere­sett téged. Nyisd meg hát szivedet, fogadd be Jézust, hogy boldog lehess e földön s majdan az egekben. Kedd, szeptember 6- ,,Jaj nektek képmutató Írástudók és farizeusok, mert megdézsmáljátok a méntát, a kaprot, és elhagy­játok, a mi a törvényben fődolog volna, az Ítéletet, az irgalmas­ságot és a tökéletességet: ezeket kellene cselekedni, amazokat is el kellene hagyni“ (Máté XX. rész, 23. verse). Nemcsak az bűn, ha olyat teszünk, ami tiltva van, hanem az is, ha nem tesszük azt, a mit Isten parancsol. Az Írástudók és farizeusok a törvények csak azt a részét töltötték be hűen, mely nem nagy önmegtagadással járt s az igazán fontos előirá- sok betartásával keveset gondoltak. Képmutatók, kik a fődolgot elhagyták s a jelentéktelennel kérkedtek. A farizeusoknak ez a fajtája nem halt ki máig sem. Megta­láljuk utódaikat azok között, kik csak szájokkal hangoztatják a szeretetet, de ami fődolog volna: életükben nem gyakorolják. Megtaláljuk azok között, kik imádkoznak Istenhez ellenségeik­ért és legjobb barátjukat is cserben hagyják, mikor az hozzájok kiált. Meg kellene fordítani ezt a rendet, afiai 1 Először kellene a fontos dolgokat cselekedni s el nem hagyni amazokat sem. Szerda, szeptember 7- ,,Aki a nagyobb közietek, legyen a ti szolgátok“ (Máté XXIII. rész, 11. verse). Ki "ki a neki adott talentum szerint kereskedjék. Akinek több jutott, az többel tartozik Istennek éslíelebarátainak. Aki nagyobb, vagyis több, az fordítsa mindezeket felebarátai javára. Szolgál­jon nekik, mert nem várhatjuk, hogy a kisebbek, kik maguk is szükségét érzik az ilyen szolgálatnak, tegyék meg azt, ami a nagyobbak feladata. Nekik kell a kapott isteni adományhoz iner­ten gvámolitani az ügyefogyottat, felemelni az elbukottat, párt­ját fogni a védtelennek s igaz útra térni az eltévelyedettel. Ha te ezt nem teszed, miért vágyói a nagyobb lenni ? Ha a nagyobb vagy, miért nem szolgálsz a többinek ? Csüíöitök, szeptember 8. „Kérje hittel, semmit nem kétel­kedvén • • • Ne vélje azért az olyan ember, hogy ő valamit vé­szen az Úrtól“ (Jakab 1. rész, 6. és 7- versei). Az emberek rendesen maguk a szerzői csalódásaiknak hiú reménykedésük miatt. Vagy olyan dolgokat kérnek Istentől, melyekről tudják, hogy nem férnek össze az ő igazságosságával és irgalmasságával, tehát nem is lehet rendületlen bizalmuk annak megadásában, vagy olyanokat, melyeket Isten megadhat és bizonynyal meg is adna, de kétkedésük útját vágja meghall- gattatásuknak. Nem hisznek Istenben a méltatlanokká teszik magukat az O kegyelmére. Isten olyannak jelentette ki magát, mint aki nekünk legböl- csebb mennyei Atyánk- Haszontalan kéréssel hiába fordulunk Hozzá, okos kéréseink megtagadását — ismerve jóságát — el sem képzelhetjük. Járuljunk azért igaz hittel a mi mennyei Atyánkhoz. Péntek, szeptember 9. „Miért nézed a szálkát, mely a te atyádfia szemben van, a gerendát pedig, mely a te szemedben van, nem veszed észre?“ (Máté VII. rész, 3. verse). Magunkon kell előbb végrehajtani azt, amit másokkal aka­runk cselekedni. Hogyan merészkedhetünk mástól elvárni, hogy az álnokság ösvényről letérjen s példás viselkedésével szol­gálja a jó célt, mig magunk sokkal vétkesebbek vagymnk? Nem moshatunk tisztára senkit, kikhez közelitünk, mig mi magunk szennyesebbek vagyunk azoknál. Nem javíthatunk meg mást, mig magunk meg nem javultunk. Vizsgáld meg magadat, te képmutató, lásd meg a gerendát a magad szemében, mielőtt felebarátod szeméből a szálkát ki akarnád venni. Miért bántod a te testvéredet, ki náladnál jobb? Meglásd, hogy majd ha a bűnt: mely eddig elvakitott, elhagyod, másként fogsz látni és Ítélni. Szombat, szeptember 10. „Te pedig, óh Istennek embere, ■ • • - kövessed az igazságot, az isteni szolgáltatott, a hitet, szere­tet- •• • A hit által való nemes harcot harcold meg“ (Timót. i-ső lev. VI. rész, 11. és 12. versei). Isten embereit a világ fiaitól az különbözteti meg, hogy ma­gasztos hivatásuknak megfelelő célokért, illő eszközökkel töre­kednek. A világ fiai között elterjedhet a harag, a káros kíván­ságok, a pénznek szerelme, divattá válhat a mások megrontása, az Isten emberei pedig eltávoztatják ezeket s követik az igaz­ságot, hitet, szeretet. Háborgatja ugyan a világ őket ebben is szüntelenül, de ők síkra szállnak s a hitnek nemes harcát meg­harcolják félelem nélkül a seregek Urának nevével. Beaver-Falls, Pa. Bogár Lajos, ref. lelkész,

Next

/
Thumbnails
Contents