Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-27 / 35. szám
„Amerikai Magyar Éélormátusok Lapja" iá. oldal. 35. szám. Í9Í0. augusztus 27. (Folytatás a 7-ik oldalról.) kedjünk, hogy életünkből és cselekedeteinkből fakadjon áldás mi reánk és mindazokra, kikkel élünk s az egész emberiségre. Minthog}' közülünk igen kevésnek adatott, hogy áldás legyen mind az egész emberiségre nézve, legalább tegyünk áldás ama kis körre nézve, a melyben élünk, magunkra és családunk tagjaira nézve. Úgy lehetünk pedig áldás, ha Isten áldásait okosan használjuk, azok által nemcsak testünk, hanem lelkünk javát is szolgáljuk és ha életünkkel adunk jó példát a mieinket, kikhez a szeretet köt. Egyszóval járjunk a Jézus nyomdokain, ki áldás az egész emberiségre nézve, hogy áldott legyen életünk és áldásos másokra is. Youngstown, 0. Hankó M. Gyula, ref. lelkész. Szerkesztői üzenetek. Lelkésztársaimat kérem, hogy arra a levélre, melyet a Ref. Lapja és Örömhír ügyében a Board of Publication Írni fog hozzájuk, szíveskedjenek kimerítően felelni s a lapok ügyét itt jó tanácsaikkal, egyházaikban pedig azok terjesztésével támogassák. Az előfizetőknek és lelkésztársaimnak tudomására adom, hogy az eddigi társszerkesztő, Schodle Gy. Adám, hivatalától bizonyos okok miatt felmentetvén, addig, inig az intézők másképen határoznak, én vagyok egyedül a felelős szerkesztő, tehát előfizetési pénzek és cikkek mind a Ref. Lapja, mind az Örömhír részére egyedül csak hozzám küldendők P. 0. Box 420 Youngstown, 0. címre. A máshoz vagy máshova címzett levelekről ezért nem felel, hetek. A hátralékosokat kérem, ne feledkezzenek el kötelességeikről; az előfizetési pénzeket adják az esetleges helyi ügynöknek, vagy küldjék hozzám. Az Orümhir-t járató vasárnapi iskolák vezetőit, a lelkész urakat, kérem szíveskedjenek a növendékek névsorát, kiknek e lap jár, összeírni s azt hozzám annak kimutatásával, hogy ki mit fizetett be a régi managernek, mielőbb beküldeni. A REF. LAPJA és ÖRÖMHÍR ügyeit mindeneknek jóakaratába ajánja HANKÓ M. GYULA felelős szerkesztő. Apróságok. Mi bajod, mond meg nekem. Sápadt, fiatal asszony áll a mosótéknő mellett. Körülötte ragyogó tisztaság. Fáradhatatlanul munkálkodott, mert a ruhát pontos időben haza kell szállítani, a kis Évának is csinosnak, tisztának kell lennie, azonkívül az ebédnek is az asztalon kell lenni, mire a férje hazajő. Volt hát dolga elég, s a férj mindezt észre se vette, nem volt egy elismerő szava feleségéhez. Az asszony idővel mind szomorúbb, mind csendesebb lett. Úgy hogy már a férjnek is feltűnt, ekkor mondta a fent írott szavakat: „Mi bajod, mond meg nekem?“ „Bántottalak?“ „Nem”_ felelt az asszony, csak elmégy mellettünk, mintha nem is léteznénk. Égymás mellett élünk, de nem élünk egymással s én ezt nem bírom már soká, mert nagyon szeretlek“. Szeretettel ölelte magához a férj feleségét, csak most vette észre arca sápadtságát. Az igaz, hogy keresett családja számára, de egyebet aztán nem is tett, hiányzott közöttük a derűs, a bizalmas együttgondolkodás. Csendesen zokogott a nő. „Nagy fáradságodba kerül néha egy-egy elismerő szót mondani nekem? — kérdé halkan — hisz én oly örömmel beszéltem el apró cseprő dolgaimat s neked nem volt időd meghallgatni, gondolataid mindig a távolban jártak“. „Édes feleségem, igazad van, de Ígérem, hogy ezentúl minden máskép lesz. Bár már előbb beszéltünk volna erről. Teljesen igazad van; megmondhattam volna neked, hogy mily boldog vagyok, hogy te az enyém vagy s mily jól érzem magam barátságos otthonunkban. Isten iránt hálás voltam ezért, neki sokszor megköszöntem ezt, de neked nem szóltam róla. Ez nem volt rendjén, beismerem. Köszönöm Istennek és neked az én szép, ^áldott otthonomat. Ezentúl nekek is megmondom. Én nem akartalak megszomoritani“. Ügyes prédikáció. Az Egyesült Államok egyik lelkésze felkereste lelkésztársát és arra kérte fel, hogy prédikáljon helyette a következő vasárnapon, kérelmét igy fejezte be: „Igazán alig merem erre kérni“. „Ugyan miért?“ „Mert az én templomomban a híveknek az a tiszteletlen rossz szokások van, hogy a templomot elhagyják előbb, semmint a prédikáció véget ér és én félek . . .“ „Ez nem baj, amit ön elviselhet kollega ur, azt én is eltudom viselni“ — felelt a másik mosolyogva. A nevezett vasárnapon Moody — mert ő volt a felkért lelkész — felolvassa a textust, megáll, körüljártatja tekintetét a gyülekezeten s igy szól: „Atyámfiái! mai beszédemben az emberiség két kategóriájáról fogok beszélni, a bűnösökről és az igazakról“. Azután elmagyarázta beszédje első részét. Rövid szünetet tartott, mely után igy szólt: „Végeztem a bűnösökkel! bár gondolnának lelkűkkel addig, mig nem hallják a szózatot „Már késő!“ Ezzel áttérek beszédem második részére, a második kategóriába tartozó emberekre; akik az elsőkhöz tartoznak eltávozhatnak, ha nekik úgy tetszik. Senki se mozdult, mindnyájan türelmesen végig hallgatták a prédikációt. A jó és rósz példa. Régi időkben a fejedelmek udvari bolondokat tartottak. Ebben az időben élt egy király, aki nagyon boszankodott azon, hogy alattvalói mjly gonoszak és nem akarnak sehogysem megjavulni, bármint fáradott is ő ezen. Udvari bolondja hallotta kifakadásait és azt mondta a királynak: „Felséged épen úgy járt, mint ma reggel a szolgáló. A lépcsőket súrolta s szörnyen haragudott, hogy a lépcsők ismét piszkosak lettek. Pedig ő maga volt az oka, mert alulról kezdte a súrolást és nem felülről haladt lefelé“. A király elértette a bolond szavait. Ezentúl saját magán kezdte a javítást és a környezetén, nemsokára észrevehető volt a javulás a népén is. Felhívás a Ref. Egyesület osztályaihoz. Tisztelt Jegyző Ur! Van szerencsém becses tudomására hozni, miszerint az alapszabály VI. szakasz 43 és 44. paragrafusai által előirt közgyűlés 1910 október 12-én fogja kezdetét venni Pittsburg, Pa.-ban. Szeretettel kerem az osztály tisztviselőit, hogy a gyűlésre küldendő képviselőt megválasztani és a képviselő nevet velem legkésőbb 1910 szeptember 15-ig tudatni szíveskedjenek. Szeretettel kerem az olyan osztályokat, melyeknek nincsen elég tagjuk arra, hogy képviselőt küldhessenek, szíveskedjenek a tagok számát az alapszabály által előirt számra kiegészíteni, ez által is kimutatván Egyesületünk iránti ragaszkodásukat. A gyűlés helyéről és a képviselők fogadásáról a vendéglátó 15. számú Pittsburg, Pa. osztály fog gondoskodni és a megválasztott képviselőket értesíteni. Gyülekezési helyül a pittsburgi magyar ref. egyház iskola helyisége van kijelölve. Kelt Toledo, O. 1910 aug. 1 én. MOLNÁR ISTVÁN v. t. jegyző.
