Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-27 / 35. szám
35. szám. 1910 augusztus 27 9. oldal „Amerikai Magyar ÍReformátusok Lapja” A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. V. időszak. I. A vallásj a vitástól a legújabb időkig. (1517—1896.) X. A z u j idő. LXVII. Fry Erzsébet quakernő (blSáS) fedezte fel s tárta világ elé 1813-ban a börtönök irtózatos elhanyagoltságát, melyeket egyik börtönfelügyelő ,.földi pokolnak“ nevezett. Ezen ügy javítására szentelte életét Fry; összecsukatta magát elitéit nőkkel, azokkal együtt beszélgetett, olvasott és imádkozott; majd több előkelő hölgyet megnyert munkatársaiul, több keresztyénlelkü férfit pedig reá vett a férfibörtönök látogatására; később a kormány egyik főtanácsadója lett Fry a börtönügyekre nézve s e mellett a fegyencek testi és lelki gondozásának és a kiszabadult fegyen- cek helyzetének javitása céljából mindenfelé, még külföldön is egyesületeket alapított. Még nagyobb befolyással volt az elhagy atoitak sorsának javítására a felejthetetlen gróf Shaftesbury (1801—1882), ki Krisztus iránti hő szeretettől lelkesittetve, kedvenc tanulmányaival felhagyott, hogy szolgája lehessen a szegényeknek és elhagyatottaknak. Ezeknek szentelte ő minden idejét, ezeknek az ügyvéde volt ő egész életén keresztül, előbb a képviselő-, később a főrendiházban. Felkereste a tébolydákat s nem nyugodott addig, inig a szellemi betegekre vonatkozó törvények hiányai ki nem pótoltattak. Azután a szegény gyermekek ügyét fogta fel, kik a gyárakban valódi rabszolga munkát teljesítettek; azután lement a bányákba s napfényre hozta a bzegény bányászok nagy nyomorát; harcra kelt a bányatulajdonosokkal, a munkaadókkal, másrészt az államiéi fiákkal s kierőszakolta oly törvényiek hozatalát, melynek a szegény gyermekek s nők számára emberiesebb életmódot biztosítottak, kimondatván, hogy semmiféle munkást sem szabad naponként tiz órai munkánál többre szorítani. Majd London félreeső városrészeit s az azokban uralkodó állapotokat tette tanulmánya tárgyává, s tapasztalván, hogy mily sok szegény gyermek nő fel — úgyszólván az utcákon henteregve — minden oktatás nélkül, ezek számára „csavargók iskolájáénak nevezhető tanintézeteket alapított, de általában is a népnevelés javításáért addig zörgetett a parlament ajtaján, mígnem 1870- ben a szabad Angliába is behozatott az iskolai kényszer. Száz még száz tolvajjal, csavargóval összeült s velük helyzetük javitása felől beszélgetett; végre akként oldotta meg ezen kérdést, hogy intézkedés tétetett az ilyesféle embereknek Anglia tengerentúli birtokaiba állami költségen eszközlendő kitelepítése iránt. Buzdítására munkásiskolák és menházak alapittattak s az ezek által elért siker Anglia egyik milliomosát, Peabodyt annyira föllelkesítette, hogy uj városrészeket építtetett szegény munkások számára lakásokul. Gondoskodott a nemes gróf arról is, hogy számos városi hittérítő London külső városrészeinek elhagyatott lakosságát időnként felkeresse, s közötte az evangéliumot prédikálja; több lelkészt megnyert arra, hogy időnként hangversenytermekben, színházakban vallásos felolvasásokat és egyházi beszédeket tartsanak; a biblia és hitterjesztő társaságokat munkásságuknak minél kitartóbb folytatására buzdította. Az ilyesféle keresztyénies intézkedéseknek tulajdoníthatni, hogy 1848-ban is, midőn egész Európában forradalmi mozgalmak keletkeztek, Londonnak több millióra menő lakosa nyugodtan maradt. A vallásos élet fejlesztésére sokat tett Spurgeon lelkész is (fl892), ki Angliának a jelen században a legnagyobb egyházi szónoka volt s kinek a valódi kereszténység szellemétől áthatott s minden műveltebb nyelvre, többek közt magyarra is lefordított prédikációiból ezrek és százezrek nyertek lelkiépülést. A vallási türelem Angliában is erősbödvén, 1829-ben kimondatott, hogy az országgyűlés tagjaivá s állami hivatalnokokká nemcsak a püspöki egyház tagjai, mind eddig, de más vallásfelekezetek tagjai is, többek közt katholikusok is lehetnek. De ugyancsak a német protestáns egyház theologiai szabad szelleme is behatolt Angliába és a külső egyházi szertartások között megmereviilt s a püspöki kormányzás alatt elzsibbadt püspöki egyházban uj, szabadabb evangéliumi szellemet ébresztett, több lelkes hittudós az u. n. „evangéliumi pártot“ alakította és abban a hitvallásoktól független szabad szellemet tenyészti. Ezen parttal szemben az oxfordi egyetem több tamára, különösen Pusey (fl883), és Newman, a püspöki egyházban eredetileg is meghagyott sok pápistás elemet, még több ily elemmel szaporították, az előrehaladás helyett visszafelé menőleg, a katholikus egyházhoz közeledtek; úgy hogy ezen u. n. puseismust a római kath. egyháztól csak egy vékony fal választja el, sőt 1845-ben Newman át is tért a kath. egyházba s bibornokká lett (fl890); példáját azóta több gazdag angol főur követte, melyek folytán a katholikus egyház Angliában a legújabb időben tetemesen gyarapodott, különösen Manning (|1892) prímás vezetése alatt, ki hasonlókép az anglikán egyházból tért át. Az angol királyságban levő többi protestánsok manapság is több különböző felekezetet képeznek. Ezek száma 1834 óta az Irving Ede lelkész által alapított s nevéről irvingiánusnak nevezett felekezettel is szaporodott, mely felekezetnek jellemző vonását azon tan képezi, hogy azon lelkiadományok, igy a több nyelveken való szólásképesség is, melyekben hajdan az apostolok részesültek, ma is megnyerlietők egyes buzgó keresztyének által s csakis az ily adományban részesülök, legyenek azok férfiak vagy nők, lehetnek a gyülekezet tanítói és vezetői. Eleinte nagy hódítást tett ezen felekezet, de később jelentéktelen felekeze- tecskóvé törpült. Annál jelentékenyebb szerepet visz a Chal- mer vezetése alatt 1843-ban alakult „skót szabad egyház“, mely az állami református egyháztól a miatt szakadt el, mert ebben egyes világi főuruk az u. n. patrónusok a gyülekezeteket szabad lelkészválasztási jogukban korlátozzák. Nagy zajt keltett a Booth vesleyanus városi hittérítő által Londonban 1878-ban alapított „üdv hadserege“, mely a világot nem csendes lelki építéssel, neveléssel, hanem rohammal, a vallásos érzés felizgatásával akarja meghódítani. A bűnbánati zsámolyra való letérdeléssel és az üdv elérkezésébe vetett hittel lesznek az illetők ezen sereg katonáivá; kiknek azután a hivatásuk az, hogy a tisztek, tábornokok s fővezérek vezetése alatt halált megvetöleg harcoljanak, hadizászlók, zene és ének mellett masírozzanak, és reábeszélés, imádkozás, a' leluja kiáltások által tegye meg ki-ki, férfi vagy nő, az üdv érdekében, a mi tőle telik. Mintegy százezer vitéze van ezen seregnek, 2900 hadtestbe sorozva, 36 tartományban 5000 állomáson szétosztva, kik a legfőbb Marsalltol nyert parancsok szerint járnak el. Az evangéliumi keresztyénség híveinek ezen sok különböző felekezetre való oszlása ösztönzött némelyeket a skót reformátusok között arra, hogy létrehozzák az „evangéliumi szövetséget“ (evangelical Alliance), mely a különböző evangéliumi vagy protestáns felekezetek egyesítését célozza, de nem a liittéletek egyöntetűvé alakítása, hanem a testvéries szeretet, az együvé tartozás érzetének ébresztése, fokozása által, hogy igy a közös ellenség s kivált a még folyvást hódításra, a másfelekezetek elnyomására törő pápai és jezsuita hatalom ellen közös, egyesített erővel kiizdhessenek. (Folyt, köv.)
