Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-27 / 35. szám
35 szám 1910. augusztus 27. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. A naptár reformálása. Olyan kérdéshez szólok hozzá, mely már néhány év óta és különösen az utolsó hónapokban sűrűbben foglalkoztatja a közvéleményt s többször tárgyaltatott egyik-másik lapban: a naptár reformálás kérdéséhez. Ez a kérdés nemcsak a kereskedelemre és mindenféle társadalmi viszonyra nézve roppant fontosságú, hanem különösen az ünnepek célszerűbb elrendezése szempontjából, legnagyobb mértékben épen a vallásra, az egyházra vonatkozik. Hogy a mi jelenlegi u. n. Gergely-féle naptárunk sok tekintetben kényelmetlen, azt nem szükséges bizonyítani. Kényelmetlen ebben mindenekelőtt az a körülmény, hogy a naptár minden évben egy hetinappal későbben kezdődik, sőt szökőév után két hetinappal későbben; továbbá, hogy a hónapok egyenlőtlen hosszúságúak, a minek következménye az, hogy minden hónap más-más nappal kezdődik és az ember csak úgy nélkülözheti némileg a nyomtatott naptárt, ha az épen elmúlt vasárnap dátumát jól emlékezetben tartja. E hiányok elhárítása céljából az utolsó években már fölmerült több naptár-reformálási, illetve uj naptár-tervezet, a melyek közül ez alkalommal kettőt, a római pápának és a francia Faure Achille csillagásznak naptártervét szeretném megvilágítani, és csak aztán ismertetni azon uj naptártervet, a melyre nem most, hanem már több évtizeddel ezelőtt rájöttem s a melyről kimutathatni remélem, hogy egyszerűség és célszerűség szempontjából amazokat jóval felülmúlja. A római pápa naptár-terve, melyet e lap is ismertetett, röviden előadva abból áll, hogy az évnek, egyet leszámítva, 364 napja négy egyenlő részre osztatik, úgy hogy minden évnegyedben 91 nap, azaz 13 hét lesz, az utolsó vagyis 365-ik nap pedig dátum nélkül való újév napja lesz, mely mindig vasárnapra esik. A minden negyedik évet kiegészítő szökőnap nem februárban foglal helyet, hanem junius 30. és julius 1. közé van beékelve, szintén mint dátum nélkül való nap. A naptár-tervről azt lehet mondani, hogy az csak a szemnek kedveskedik egy kicsit, de valódi előnyt, hasznot úgy szólván semmit sem nyújt. Vagy hát mi haszon van abból, hogy az évnegyedek egyenlő hosszúságúak, mikor a hónapok hossza mégsem egyenlő s ennélfogva a dátum is csak négynégy hónapban esik ugyanazon hetinapra ? Ezenkívül pedig más hiányai, hátrányai is vannak e naptárnak. Miként jelöljük a dátum nélküli napokra eső születéseket, halálozásokat s más fontos eseményeket ? Nehészségeket okozna az is, hogy az újév (értsd; Január) elsejét köznappá tennék (t. i. hétfőnek), nehezen szokná meg a köznép, a mely egész életén át ünnepelt e napon. Látnivaló, hogy a római pápa naptára nem egyéb, mint sok hiányt mutató, nagy hátrányokkal járó fél-reform. Azért erősen meg vagyok győződve, hogy a világ törvényhozó testületéi nem fogják elfogadni ezt a naptárt, mert nem érdemes a naptárváltoztatás nagy rázkódtatásába belemenni oly tervezet kedvéért, mely semmi pozitív, gyakorlati hasznot nem nyújt. A római pápa naptártervénél sokkal fontosabb, sőt alapját tekintve egészen helyes naptárterv az, a mit Faure Achilles francia csillagász ajánl. E naptár alapja ugyanaz a beosztás, a melyre én már egy pár évtized előtt rájöttem, t. i. a 13 hónapos beosztás, a hol minden hónap egyenlőképen 28 napot számlál (mivel 28 szór 13 = 364) és minden hónap egyenlőképen vasárnappal kezdődik. Azonban Faure csillagász is azt a hibát követi el, hogy a 365-ik napot dátum nélkül való ujévnapjává teszi, sőt ezt — az általa ajánlott szökőévekben — még egy, kettő, három, esetleg négy, szintén dátum nélkül való szökőnappal toldja meg. E terv, a mi a számítást illeti, természetesen egészen pontos és helyes, de gyakorlatilag igen bajos és célszerűtlen, mert a nép szívesen fogadja azt, hogy bizonyos időtartamban, például négyévenként legyen egy-egy szökőnap, de hogy valamely évben legyen kettő-három, sőt négy szökőnap, azt már a nép nem veszi be, Ennélfogva nem tartom valószínűnek azt sem, hogy a Faure naptára a Gergely, féle naptár helyébe valaha általánosan elfogadtassák. Ezek után legyen szabad felmutatnom azt a naptártervet, a melyre én már néhány évtizeddel ezelőtt rájöttem. Minthogy ez — az alapot, t. i. a 13-hónapos beosztást illetőleg — teljesen megegyezik a most ismertetett Faure-féle naptárral: mindenekelőtt el akarom mondani, hogyan jöttem én rá, már régen, erre a naptártervre. Ugyanis én már 20—25 évvel ezelőtt foglalkoztam, puszta érdeklődésből, a magyar nyelvészettel is, s hozzáfogtam egyik-másik nyelv tanulmányozásához. E tanulmányaim között kezembe akadt a mi megboldogult világhírű tudósunknak, Hunfalvi Pálnak egy kis könyvecskéje, a mely szólt az észt nép régi hagyományairól, szokásairól. E könyvecskének egyik jegyzékében Hunfalvi többek közt elmondja azt is, hogy az észtek úgy készítenek önmaguknak naptárt, hogy 13 pálczácskát faragván maguknak, minden pálczács- kába 28 rovatékot csinálnak, a vasárnapokat kettős rovatékkal jelölvén, csak a 13-ik pálczácskába nem 28, hanem 29 rovatékot csinálnak s úgyszintén a szökőévekben 29-et a második pálczácskába. íme, itt van már velejében az egész 13-hónapos naptár, a miből világosan kitetszik az is, hogy a 13 hónapos naptár eszméje nem a mai tudósok agyában született meg először, hanem őrségi, valószínűleg még pogány hagyomány s igen valószínű, hogy a mi magyar őseink is 3—4000 évvel ezelőtt ezt a 13 hónapos naptárt használták. Annál inkább el kellene fogadnunk ezt újból nekünk is. Az általam ajánlott uj naptár terve tehát egészen a fentebbi minta szerint röviden ez: Az évnek 12 hónapját megtoldjuk egy 13-ikkal. Mig az első 12 hónap mindegyikében egyenlőképen 28—28 napot számlálunk, addig á 13-ik hónap 28 napját megtoldjuk egy 29-ik nappal (a mely tehát nem dátum nélkül való nap). Csakhogy ezt a napot nem szabad jelölni valamely heti nap (pl. vasárnap) nevével, hanem jelölni kell valamely egészen különös uj névvel, melyet minden nemzet a saját nyelve szerint alkothat. Javasolnám, hogy ezt a napot magyarul forduló napnak nevezzük, mert ez úgyszólván az a tengely, a melyen az egész év megfordul, vagy pedig, mert ezzel a nappal úgyszólván az uj-év- be befordulunk. A szökőév és szökőnap megmarad egészen úgy, a hogy most van, tehát szökőévben a Februárnak szintén 28 nap helyett 29 napja van, azzal a szoros meghatározással, hogy a szökőévi február 29 ét szintén nem nevezzük a sorrend szerint reá eső heti nap nevével, hanem nevezzük egyszerűen igy: „szökő, nap“.*) Minden hónapnak (tehát Januárnak is) első napja kivétel nélkül minden időben vasárnap. A vasárnapok tehát akármely hónapban s évben mindenkor ezek lesznek : 1, 8, 15, 22. A vasárnapoknak ezt a négy számát emlékezetünkben tartva, azonnal megtudjuk, hogy melyik az épen folyó nap dátuma, sőt még azt is, hogy a jövő századoknak bármely dátuma a hétnek melyik napjára esik. Ez mindenesetre roppant nagy előny. Már szólnom kell arról, hogy a megalkotandó uj 13-ik hónapnak milyen elnevezést adjunk. Erre nézve sokféle javaslatot lehet tenni, de mivel mindenesetre ebbe a hónapba esik majd a Karácson ünnepe; én leghelyesebbnek és legszebbnek tartanám, ha ezt a hónapot az Údvözitő tiszteletére és örök emlékezetére latin nyelven neveznék igy: Christarius, a mi magyarban rövidítve igy hangzanék: Krisz- tár. Mert ha a pogány rómaiak az első hónapot az ő Janus istenükről elnevezhették igy: Januarius, ugyanazon képzővel a Christus névből képezni lehet a Christarius, Krisztái- elnevezést. Tehát az év utolsó napját hivatalosan igy neveznék: Forduló nap, Krisz- tár 29. Ennél egyszerűbb naptár már nem képzelhető. JURÁNY GUSZTÁV. *) Nem jobb volna a forduló napot az év közepére tenni s ezzel az évet igy két részre osztani; a szökőnapot pedig az év végére, mivel az év akkor egy nappal több? Szerk.
