Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-06 / 32. szám
„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal. 32. szám. 191Ó. augusztus 6. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, augusztus 7. „Hagyjatok békét e kis gyermekeknek és ne tiltsátok meg őket, hogy hozzám ne jöjjenek — mert ilyeneké a mennyeknek országa“ (Máté XIX. rész, II. verse). így szólt az üdvözítő, midőn édes anyák közeledtek feléje, gyermekeiket hozván, O hozzá, hogy megáldaná azokat; és a tanítványok nem akarták őket Jézus elé bocsájtani. Ma is igy szól Jézus a szülékhez. A gyermekkor az élet tavasza. Ha a rügyeket s bimbókat a fagy összesorvaszt ja. vagy féreg lerágja. . . . hoz e gyümölcsöt az ősszel ? Vigyázzatok azért ti szülék, hogy gyermekeitek szivét ösz- sze ne sorvassza a bűn. Engedjétek, hogy menjenek a ti kisdedeitek a Jézushoz. Ne fosszátok meg őket a Jézus áldásaitól. Hitben, szeretetben, tudó mányban neveljétek gyermekeiteket. A Jézus Krisztus tudománya a legbiztosabb kincs. Ezt a rozsda meg nem emészti, lopok e- nem ragadják. Ne vonjátok el gyermekeiteket a templomtól, isko, látói, hanem neveljétek a ti gyermekeiteket az Urnák félelmében a Jézus Krisztus tudományában. És ti, picziny gyermekek sohsem feledjétek, hogy mikor a templomot, iskolát szorgalmasan látogatjátok, ut ez, mely Jézus hoz vezet, ki áldólag terjeszti ki kezeit fölétek ! Hétfő, augusztus 8. „Estve siralom vagyon, de reggel öröm ‘ (Zsolt. XXX. rész, G. verse). Ne ítélj helytelenül sorsodról. Azt mondod — tudom— hogy már nagyon-nagyon sokat szenvedtél ! ? Mégis, ne zúgolódj bajaidban s ne csüggedj el, midőn Isten dorgál. Siralmas állapotunkat ne a mennyei Atya irántunk való gyűlölete jeléül tekintsük, hanem szeretetének bizonyságául vegyük. Hiszen a jó Isten szigorának forrása: a szeretet; célja; a mi üdvösségünk. Az igazi keresztyén alázattal és éberséggel viseli szenvedéseit. Az ilyenek aztán nem is zúgolódnak Isten ellen, hanem azt kutatják, hogy mi oknál fogva s mi célból próbálja őket az Ur. És imé eljő akkor az öröm reggele, mert az igazi alázattal elviselt szenvedés után gazdag termést aratunk. Az alázattal, Isten akaratán való megnyugvással elviselt szenvedés tövis ugyan — de édes szőlőt terem. Kedd, augusztus9. „Azértati leeresztett kezeiteket, és reszkető térdeiteket erősítsétek meg“ (Zsid. XII. rész, 12. verse). Ha úgy érzed, hogy szenvedéseid miatt eltávolodtál az Urtój és a vallásos hittől — erősítsd meg leeresztett kezeidet, reszkető térdeidet, keserűséggel telt lelkedet! Jól vigyázz. A szenvedések sokszor ellankasztanak. Belefáradunk a bajok viselésébe. Elcsüggedünk. Fásultakká leszünk és tétlenekké a további küzdelemre. Atyámfia! Az igaz ügyért való küzdelmed tudata s az Urban vetett bizodalmád adjon neked kitartást és erőt, kezeidbe, lábadba, szivedbe, lelkedbe. 8, ha látsz embertársat, ki ingadozik lankad — oh — önts szivébe uj erőt, mert ez a te keresztyéni kötelességed. „Vájjon őre vagyok-e én az én atyámfiának ?“ — Kérdezi Kain. No ne légy Kain. Sem magaddal, sem mással szemben! Szerda, augusztus 10. „Ha azért valaki magát ezektől tisztán tartándja, lészen tisztességre való edény, megszenteltetett és az Urnák hasznára való, és minden jó cselekedetre készíttetett“ (II. Tim. II. rész, 21. verse). Orizzeték meg magatokat a tévtanoktól. Az evangéliumot kövessétek, mert az az igazság. Krisztus szava igazság. A mit 0 mond, az mind igaz. A mit O parancsol, az mind szent. A mit 0 igér, az mind kegyelem. Ha a Krisztust, az egyedüli igazságot követitek, akkor lesztek megszenteltettek és tisztességre valók. Lesztek minden jó cselekedetekre alkalmatosak. Hogy pedig ezt elér* liessük, szükséges, hogy engedelmeskedjünk Istennek. A parancsolatokat betartsuk. Az Ur Jézus Krisztus evangéliumát magunkévá tegyük, a szerint éljünk. Vedd azért elő gyakran a te bibliádat. Tanulmányozzad. Isteni tudomány van benne. Ápold szivedben az evangéliumi igazságokat. Csütörtök, augusztus 11. „Eredj el fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben“ (Máté XX. rész, 28. verse). Ma hiv téged a Jézus; Ne legyetek olyanok, mint a csalfa ifjú, ki szóval engedelmeskedik atyjának, de mikor tettre kerülne a sor — megszegi Ígéretét. Munkálkodjatok hűséggel, követvén az Ur Jézust, az igazságot, a szeretetet; ha igy nem cselekesztek — siker nem fog kísérni. Tégy jót mindenkivel. Rosszat ne mondj másról. Mielőtt Ítéletet mondanál, figyelmezzél jól a tényekre. Mielőtt beszélnél gondolkozzál. Ha harag fészkelődött szivedbe: hallgass. A keseredett szivüek iránt is légy szívélyes s türelemmel viseltessél mindenkivel szemben. A rágalmazókra ne hallgassál. Munkálkodj ernyedetlen szorgalommal. Hűségesen végezd el a kicsiny kötelességeket is. Vigyázz a nyelvedre. Légy bátor. Sohsem csüggedj. Mindig a jót reméld. Szeresd a tudományt, a tisztaságot és az ártatlant. Gondolkozzál ez élet, a halál és az örök élet felől. Imádd az Istent. Bűneidet megbánd.Bízzál a Jézus Krisztus közbenjáró kegyelmében. Péntek, augusztus 12. ,, . . Az ő juhait neveken nevezi.... “ (János X. rész, 3. verse). Igen! Jézus nem olyan, mint a mai táglelkiismeretü vezetők, kik pusztán önérdekből viselik hivatalukat. Jézus nem úgy tesz, mint azok a gonosz vezetők, kik bál vány képek előtt, czifra, ragyogó ruhában, tömjénfüst illatárban alakoskodó szenteskedéssel arra törekednek, hogy sötétségbe vigyék a népe't. Jézus nem a sötétségbe, de a világosságra vezeti nyáját. Jézus nem érdekből jött e földre alá, hanem azért, hogy felebarátai életét s boldogságát előmozdítsa. Azért jött, hogy megalapítsa Isten országát az emberi lelkekben, — még élete árán is! S miként a jó pászor, ismeri neveiken szóllitja az ő juhait, úgy a Jézus is ismer minket; javunkat akarja; neveinken szóllit; meg-megkopogtatja sziveinket, s igy szól: „Jöjjetek én hozzám.... “ Ébredjetek hát Atyámfiái! Hallgassunk a jó Pásztorra, a Jézusra s Őt kövessük. Hiszen Ö vezet minket az örökigazság kies mezejére, mely mennyei vigaszt nyújt, egykor pedig majd 0 vezet minket sirontuli szent hazánkba, az örökboldogságba. Szombat, augusztus 13. „Meglássátok, hogy meg ne utáljátok azt a ki szól. ... “ (Zsid. XII. rész, 25. verse). Meg ne utáljátok azt a ki szól — t. i. a Jézust! Az utálja meg a Jézust, a ki nem hiszen Benne. Bár Isten megismerésére s rendeltetésünk igaz céljára Jézus tanítót meg minket, mégis, oh hányán vannak, kik nem hisznek Ő Benne. Kérkedsz tudományoddal? Azzal a felületéssel, melyből hiányzik a tartalom s azzal akarod megdönteni Jézus istenségét? A valódi tudomány Istennek igaz megismerése nélkül lehetetlen. Istennek igaz megismerése pedig az Ur Jézus Krisztusban való kijelentéshez van kapcsolva. Ha nem hiszesz Jézusban, az Isten szent Fiában, kinek közbenjáró kegyelme nélkül lehetetlen üdvözülnöd — lehet akármennyi e világ által csodált tudományod, lehetsz ünnepelt, nagy és hatalmas, csak egy nem lehetsz: keresztyén. > Youngstown, O. Schódle Gy. Adám. ref. lelkész.