Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-08-06 / 32. szám

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal. 32. szám. 191Ó. augusztus 6. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, augusztus 7. „Hagyjatok békét e kis gyermekek­nek és ne tiltsátok meg őket, hogy hozzám ne jöjjenek — mert ilyeneké a mennyeknek országa“ (Máté XIX. rész, II. verse). így szólt az üdvözítő, midőn édes anyák közeledtek feléje, gyermekeiket hoz­ván, O hozzá, hogy megáldaná azokat; és a tanítványok nem akarták őket Jézus elé bocsájtani. Ma is igy szól Jé­zus a szülékhez. A gyermekkor az élet tavasza. Ha a rü­gyeket s bimbókat a fagy összesorvaszt ja. vagy féreg le­rágja. . . . hoz e gyü­mölcsöt az ősszel ? Vigyázzatok azért ti szülék, hogy gyer­mekeitek szivét ösz- sze ne sorvassza a bűn. Engedjétek, hogy menjenek a ti kisdedeitek a Jézushoz. Ne fosszátok meg őket a Jézus áldásaitól. Hitben, szeretetben, tudó mányban neveljétek gyermekeiteket. A Jézus Krisztus tudománya a legbiztosabb kincs. Ezt a rozsda meg nem emészti, lopok e- nem ragadják. Ne vonjátok el gyermekeiteket a templomtól, isko, látói, hanem neveljétek a ti gyermekeiteket az Urnák félelmében a Jézus Krisztus tudományában. És ti, picziny gyermekek sohsem feledjétek, hogy mikor a templomot, iskolát szorgalmasan látogatjátok, ut ez, mely Jézus hoz vezet, ki áldólag terjeszti ki kezeit fölétek ! Hétfő, augusztus 8. „Estve siralom vagyon, de reggel öröm ‘ (Zsolt. XXX. rész, G. verse). Ne ítélj helytelenül sorsodról. Azt mondod — tudom— hogy már nagyon-nagyon sokat szenvedtél ! ? Mégis, ne zúgolódj bajaid­ban s ne csüggedj el, midőn Isten dorgál. Siralmas állapotunkat ne a mennyei Atya irántunk való gyűlölete jeléül tekintsük, ha­nem szeretetének bizonyságául vegyük. Hiszen a jó Isten szigorá­nak forrása: a szeretet; célja; a mi üdvösségünk. Az igazi keresz­tyén alázattal és éberséggel viseli szenvedéseit. Az ilyenek aztán nem is zúgolódnak Isten ellen, hanem azt kutatják, hogy mi ok­nál fogva s mi célból próbálja őket az Ur. És imé eljő akkor az öröm reggele, mert az igazi alázattal elviselt szenvedés után gazdag termést aratunk. Az alázattal, Isten akaratán való megnyugvás­sal elviselt szenvedés tövis ugyan — de édes szőlőt terem. Kedd, augusztus9. „Azértati leeresztett kezeiteket, és reszkető térdeiteket erősítsétek meg“ (Zsid. XII. rész, 12. verse). Ha úgy érzed, hogy szenvedéseid miatt eltávolodtál az Urtój és a vallásos hittől — erősítsd meg leeresztett kezeidet, reszkető térdeidet, keserűséggel telt lelkedet! Jól vigyázz. A szenvedések sokszor ellankasztanak. Bele­fáradunk a bajok viselésébe. Elcsüggedünk. Fásultakká leszünk és tétlenekké a további küzdelemre. Atyámfia! Az igaz ügyért való küzdelmed tudata s az Urban vetett bizodalmád adjon neked kitartást és erőt, kezeidbe, lábadba, szivedbe, lelkedbe. 8, ha látsz embertársat, ki ingadozik lankad — oh — önts szivébe uj erőt, mert ez a te keresztyéni köteles­séged. „Vájjon őre vagyok-e én az én atyámfiának ?“ — Kérdezi Kain. No ne légy Kain. Sem magaddal, sem mással szemben! Szerda, augusztus 10. „Ha azért valaki magát ezektől tisztán tartándja, lészen tisztességre való edény, megszenteltetett és az Ur­nák hasznára való, és minden jó cselekedetre készíttetett“ (II. Tim. II. rész, 21. verse). Orizzeték meg magatokat a tévtanoktól. Az evangéliumot kö­vessétek, mert az az igazság. Krisztus szava igazság. A mit 0 mond, az mind igaz. A mit O parancsol, az mind szent. A mit 0 igér, az mind kegyelem. Ha a Krisztust, az egyedüli igazságot kö­vetitek, akkor lesztek megszenteltettek és tisztességre valók. Lesz­tek minden jó cselekedetekre alkalmatosak. Hogy pedig ezt elér* liessük, szükséges, hogy engedelmeskedjünk Istennek. A paran­csolatokat betartsuk. Az Ur Jézus Krisztus evangéliumát ma­gunkévá tegyük, a szerint éljünk. Vedd azért elő gyakran a te bib­liádat. Tanulmányozzad. Isteni tudomány van benne. Ápold szi­vedben az evangéliumi igazságokat. Csütörtök, augusztus 11. „Eredj el fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben“ (Máté XX. rész, 28. verse). Ma hiv téged a Jézus; Ne legyetek olyanok, mint a csalfa ifjú, ki szóval engedelmes­kedik atyjának, de mikor tettre kerülne a sor — megszegi Ígéretét. Munkálkodjatok hűséggel, követvén az Ur Jézust, az igazságot, a szeretetet; ha igy nem cselekesztek — siker nem fog kísérni. Tégy jót mindenkivel. Rosszat ne mondj másról. Mielőtt Íté­letet mondanál, figyelmezzél jól a tényekre. Mielőtt beszélnél gon­dolkozzál. Ha harag fészkelődött szivedbe: hallgass. A keseredett szivüek iránt is légy szívélyes s türelemmel viseltessél mindenkivel szemben. A rágalmazókra ne hallgassál. Munkálkodj ernyedetlen szorgalommal. Hűségesen végezd el a kicsiny kötelességeket is. Vigyázz a nyelvedre. Légy bátor. Sohsem csüggedj. Mindig a jót reméld. Szeresd a tudományt, a tisztaságot és az ártatlant. Gon­dolkozzál ez élet, a halál és az örök élet felől. Imádd az Istent. Bűneidet megbánd.Bízzál a Jézus Krisztus közbenjáró kegyelmében. Péntek, augusztus 12. ,, . . Az ő juhait neveken nevezi.... “ (János X. rész, 3. verse). Igen! Jézus nem olyan, mint a mai táglelkiismeretü vezetők, kik pusztán önérdekből viselik hivatalukat. Jézus nem úgy tesz, mint azok a gonosz vezetők, kik bál vány képek előtt, czifra, ragyo­gó ruhában, tömjénfüst illatárban alakoskodó szenteskedéssel arra törekednek, hogy sötétségbe vigyék a népe't. Jézus nem a sötét­ségbe, de a világosságra vezeti nyáját. Jézus nem érdekből jött e földre alá, hanem azért, hogy felebarátai életét s boldogságát elő­mozdítsa. Azért jött, hogy megalapítsa Isten országát az emberi lelkekben, — még élete árán is! S miként a jó pászor, ismeri neveiken szóllitja az ő juhait, úgy a Jézus is ismer minket; javun­kat akarja; neveinken szóllit; meg-megkopogtatja sziveinket, s igy szól: „Jöjjetek én hozzám.... “ Ébredjetek hát Atyámfiái! Hallgassunk a jó Pásztorra, a Jézus­ra s Őt kövessük. Hiszen Ö vezet minket az örökigazság kies mezejére, mely mennyei vigaszt nyújt, egykor pedig majd 0 vezet minket sirontuli szent hazánkba, az örökboldogságba. Szombat, augusztus 13. „Meglássátok, hogy meg ne utáljátok azt a ki szól. ... “ (Zsid. XII. rész, 25. verse). Meg ne utáljátok azt a ki szól — t. i. a Jézust! Az utálja meg a Jézust, a ki nem hiszen Benne. Bár Isten megismerésére s ren­deltetésünk igaz céljára Jézus tanítót meg minket, mégis, oh hányán vannak, kik nem hisznek Ő Benne. Kérkedsz tudományoddal? Azzal a felületéssel, melyből hiány­zik a tartalom s azzal akarod megdönteni Jézus istenségét? A valódi tudomány Istennek igaz megismerése nélkül lehetet­len. Istennek igaz megismerése pedig az Ur Jézus Krisztusban való kijelentéshez van kapcsolva. Ha nem hiszesz Jézusban, az Isten szent Fiában, kinek közbenjáró kegyelme nélkül lehetetlen üdvözülnöd — lehet akármennyi e világ által csodált tudományod, lehetsz ünnepelt, nagy és hatalmas, csak egy nem lehetsz: keresztyén. > Youngstown, O. Schódle Gy. Adám. ref. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents