Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-08-06 / 32. szám
4. oldal. 32. szám. 1910 augusztus G. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja‘‘ Helyreigazítás. Válaszul és helyreigazításul arra a cikkre, mely a Prot. Egyházi és Iskolai Lap legutóbbi számaiban Csu- toros Elek clevelandi magyar ref. lelkész tollából megjelent s amely a clevelandi magyar ref. egyháznak az Egyesült Államokbeli Ref. Egyház pittsburgi egyházkerületéhez, illetve az ennek kebelébe tartozó Magyar Református Egyházmegyéhez és a belmissiói hatósághoz való viszonyáról szól, vagyok bátor azt mondani, hogy Csutoros Elek lelkész ur akaratlanul bár, helytelenül magyaráz. Ugyanis az Egyesült Államokbeli Ref. Egyház missiói egyházai kettős összefüggésben vannak az egyházhoz és pétiig először az egyházmegye által. Egyedül az egyházmegyének van joga egj'házat szervezni, ha az egyház már előbb szerveztetett egv más felekezet által, egyedül az egyházmegyének van joga azt az Egyesült Államokbeli Ref. Egyházba felvenni; végre egyedül az egyházmegyének van joga kebeléből egy egyházat elbocsátani más felekezethez vagy egy más egyházmegyéhez. A szervezett egyházaknak a belmissiói hatóság nem felettes hatósága, ezek között a missiói egyházaknak is csak segítője és támogatója, tehát a missiói egyházak csak anyagi függésben vannak a belmissiói hatóságtól, mely nekik kölcsönt ad és a lelkészi fizetés kipótolásával segélyezi őket. Ezért kell ezen missiói egyházaknak nemcsak az egyházmegyéhez, melynek kebelében vannak, hanem a belmissiói hatósághoz is, melytől segélyt nyernek, jelentéseket adni. A clevelandi magyar ref. egyház az Egyesült Államokbeli Ref. Egyház kebelében szerveztetett, mint missiói egyház s előbb más egyházmegyéhez tartozott, később, mikor pittsburgi egyházkerületében szerveztetett a magyar egyházmegye, kérésére ehhez bocsáttatott el s ennek lett tagja. Utóbb azt kérte a clevelandi magyar ref. egyház a magyar egyházmegyétől, hogy bocsáttassák el a magyarországi ref. egyház amerikai egyházmegyéjébe s a magyar egyházmegye ezt szavazattöbbséggel el is határozta. De mivel felebbezés adatott be az egyházkerülethez, az egyházmegye határozatát azon az alapon, hogy a szavazáskor egy nem az egyházmegyébe tartozó jelenvolt is szavazott, a pittsburgi egyházkerület megsemmisítette. Minden törvényes volt, mert a fenálló törvények szerint intéztetett el s ezért ezzel a clevelandi magyar ref. egyház továbbra az Egyesült Államokbeli Ref. Egyház pittsburgi egyházkerületének magyar egyházmegyéjébe tartozónak jelentetett ki. A clevelandi magyar ref. egyház bizonyos kölcsönt kapott a belmissiói hatóságtól s mikor arról volt szó, hogy a nevezett egyház ezt a kölcsönt kész megfizetni, belmissziói hatóság akkor megmondotta Csutoros Elek lelkésznek, hogy a kölcsön visszafizetésével és az évi segély el nem fogadásával csak azt a viszonyt szakítja meg a clevelandi magyar ref. egyház, melyben volt addig a belmissiói hatósággal, de míg el bocsátót nem kap a pittsburgi egyházkerület magyar egyházmegyéjétől, amelynek kebelében van, az Amerikában érvényes törvények szerint az Egyesült Államokbeli Ref. Egyház tagja ennek pittsburgi egyházkerülete, illetve ennek magyar egyházmegyéje utján; ha azonban nem akar ennek kebelében megmaradni, köteles ez egyházmegyétől ismét kérni az elbocsátót. Minthogy pedig a clevelandi magyar ref. egyház ez elbocsátót mind ez ideig nem kérte, tehát meg sem kapta, az érvényes törvények szerint még mindig az Egyesült Államokbeli Ref. Egyházhoz tartozik ennek pittsburgi egyházkerülete, illetve ennek magyar egyházmegyéje után. D. A. Sonders superintended. zAz ereklyékről. Mutatvány Kálvin Jánosnak, Pápán, Czeglédi Sándor fordításában megjelenő magyar fordítású müveiből. Szent Ágoston a „Barátok munkája“ c. müvében panaszkodik bizonyos utazó szélhámosokról, akik már az ő idejében hitvány s piszkos csalást űztek a vértanuk ereklyéinek ide-oda való hordozásával s mindéhez azt a megjegyzést fűzi: „Ha ugyan azok valóban a szentek ereklyéi“. E szóval jelzi, hogy már az ő idejében sem volt ismeretlen a csalásnak és visszaélésnek azon módja, mely által az együgyű néppel elhitették, hogy az imitt- amott összeszedett csontok a szentekéi. S mivel e visszaélés eredete oly messze nyúlik a múltba, kétség sem forog fenn, hogy a hosszú idő alatt, mely azóta eltelt még igen megnövekedett. Gondoljuk csak el, hogy a világ azon időtől fogva csodálatosan megromlott, folyton csak rosszabbá lett, mig végre eljutott abba a borzasztó állapotba, melyet mi is látunk. De a legelső visszaélés, mely egyúttal a baj gyökeréül szolgált, az volt, hogy a világ, ahelyett, hogy Jézus Krisztust igéjében, szentségeiben, lelki áldásaiban kereste volna, szokása szerint ruháiban, ingeiben, lepleiben gyönyörködött s így elhanyagolta a fődolgot a mellékes kedvéért. Hasonlókép járt el az apostolokkal, vértanukkal és egyéb szentekkel szemben is. Ahelyett, hogy életükön gondolkodott volna, példájukat követte volna, minden buzgalmát arra forditá, hogy ingükön, övükön, csontjukon s más jelentéktelen maradványaikon elmélkedjék s ezeket mintegy kincses ládájába zárja. Jól tudom, hogy ez eljárásnak bizonyos tekintetben kegyes és buzgó színe van, hiszen, akik igy cselekesznek, arra hivatkoznak, hogy Jézus Krisztus ereklyéit iránta való tiszteletből őrzik, hogy emlékezete terjedjen s ezért gyűjtik a szentekéit is. De figyelembe kell vennünk azt, amit szent Pál mond, hogy t. i. minden istentisztelet, melynek jobb és biztosabb alapja nincs, mint saját véleményünk, bírjon bár a bölcsesség teljes látszatával, nem egyéb, mint üres haszontalanság. Azonkívül az ereklyékből származó hasznot és kárt is szembe kell egymással állítanunk. így azt találjuk, hogy mig az ereklyék gyűjtése egyrészt kevés haszonnal iáró, felesleges és bűnös dolog, addig másrészt nagyon nehéz vagy éppen lehetetlen, hogy az ember lassan-lassan bálványimádásra ne hajoljon az ereklyék által. Mert ereklyét látni s tapintani nem lehet anélkül, hogy az emher tiszteletet ne érezne iránta. Ha már egyszer tiszteljük, akkor semmi nem gátol abban, hogy a Jézust megillető tiszteletet rá ne fordítsuk. Egyszóval az ereklyék után való vágysoh- sem lehet babona nélkül vagy ami még rosszabb e vágy anyjává lehet a bálványimádásnak,mi rendesen velejár. Mindenki elismeri, hogy Urunk Mózes testét azért rejté e1, mivel félt, hogy Izrael népe imádni fogja (V. Mózes XXXIV. 6). Ami ez esetben történt egy szenttel, ki kell terjesztenünk valamennyire, mivel az eset mindegyiknél ugyanaz.De, hogy necsak a szentekről szóljunk, (Folytatás a 13-ik oldalon.)
