Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-30 / 31. szám
4. oldal. ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 31. szám. 1910. julius 30. Az özvegy papné. Textus II. Kir. IV. rész, i—7. rész. Egy asszony pedig a Próféták stb.- • • • Sz. T. Az ó-testamentomnak egy véghetetlen megkapó kedves története ez, mely a maga egyszerűségében is megérinti a, szivek húrjait s kitörülhetetlen betűkkel vésődik be az emlékezet táblájára. És ez jellemző testvéreim az egész Bibliára. Bár Isten kiválasztott népének előhaladását, szenvedései és küzdelmeit Írja le, tehát egy egész népnek és nemzetnek történetet, azért a milliók között az egyen sem vész el s a szentirók gyakran találnak alkalmat arra, hogy egy-egy élesen körvonalözott emberi jellemet ebbénk ártsanak olyan csodálatos élethüséggel, hogy azok szinte megelevenednek a mi lelki szemeink előtt. A bibliában mindenki megtalálja saját életet, az örömöt, a boldogságot, a kisértést, a bűnt, a fájdalmat, a szenvedést. A Biblia telve van elő alakokkal, kiknek érzései, gondolatai bele illenek a mi lelki világunkba s épen ezért, ha figyelemmel kisérjük küzdelmeiket a kisértések feletti gyözedelmüket, általa erösbödést nyerhetünk a hitben és Isten iránt való bizodalomban. Avagy ki mernékétségbe vonni, hogy Ábraham hite, Mózes bölcssssége, Joshue bátorsága, Dávid kegyessége, Illyés lánghite, Jobnak béketürése, Saulnak megtérése, jézusnak önfeleldozó szeretete mind meg annyi ragyogó példák voltak és maradnak az emberiség előtt örökre s e szent példák olvasása millió és millió lelket buzdítottak, ösztönöztek és lelkesítettek a nemes erények gyakorlásáraSz. T. A mai alkalommal is egy ilyen ragyogó példát állít elibénk a szent könyv Írója. Az életnek egy elrejtett hősét ki nem csatatéren, harsogó kürtök és trombiták között szerzi a győzelmi babért, hanem zajtalanul, kicsiny szobájában, fáradhatatlan dolgos kezeivel önfeláldozó szeretetével s Istenben vetett törhetetlen bizodalmával. Sz. T- Ha a jó Isten méltónak tartotta megörökíteni e szegény özvegy asszony történetet, ne kicsinyeljük mi sem a tanúságokat, melyeket belőle levonhatunk. Vizsgáljuk meg azért I-ször a szegény özvegy asszonyt, Il-szor nyomasztó helvzetét és végül Ill-szor az Ur szabaditó kegyelmét. I. Egy asszony pedig a Próféták fiainak feleségeik közül- • • igy kezdődik Testvéreim a biblia történet s már e nehány szó. ból is azonnal fúlván való lesz előttünk, hogy a szegény özvegy papné az, ki árván maradt két kis gyermekkel s nyomasztó helyzetét megsulyosabbá tette az a körülmény, hogy vagyon helyett reá adósság maradt. Képzeljük magunk elé Testvéreim nehány pillanatra e szegény nő lelki állapotát. Az özvegynek mindig nehéz a sorsa, mert támasz nélkül maradván gyámoltalanságát oly hamar kihasználják az emberek. Ezért tartja a közmondás is, hogy az özvegyet még az ág is huzza. Kibe bízzanak anhy- csalódás után ? Senkiben másban nem mint a jó Istenben, k; igazán atyja az árváknak, özvegyeknek. Ezért keresik fel oly hűségesen e bánatos lelkek az Urnák hajlékát, mert szivük csak itt nyer békességet, nyugodalmat. De a szegény özvegy papné legalább az első időkben hetekben, meg ettől a lelki vigasztól is meg van fosztva. Hiszen, ha feljön az Ur házába, ha felpillant a szószékre, honnan férje hajdan hirdette az Urnák igéit, vigasztalta a bánatosokat, erősítette a csüggedőket • ■ - • szivének sebe újra felszakad, s kimondhatatlanok lelki kínjai. Hátha még a lelki kínokhoz súlyos anyagi goudok is járulnak, a létfentartás nehéz küzdelme, vagy mint ez esetben is hátramaradt tetemes adósság, melyet már férje nevének tisztességéért és becsületéért is megfizetni tartozik. Testvéreim ! Ez a helyzet nagyon sok komoly gondolatokat ébreszthet fel a mi szivünkben, lelkűnkben. Ez a lelkipásztor igazán hivatásának élt, hiszen az özvegy nő magára Elineus prófétára hivatkozik: Te tudod, hogy a te szolgád az Urat féli vala és mégis ilyen nyomorult helyzetben volt kénytelen hagyni családját. Testvéreim! Valljuk meg őszintén, hogy legtöbb gyülekezet ma sem fordít elég gondot lelkipásztorának anyagi helyzetére. A lelkipásztornak már hivatalánál fogva különleges életet kell élnie. Más meghuzodhatik egy vagy két kicsiny szobában családjával s él visszavonulva boldog nyugodt életet, a lelkipásztor a nyilvánosság embere, nem csak önmagára kell néznie, hanem arra a népré és gyülekeztre is melynek legfőbb képviselője. Lakása nyitott ház, melyet százan és százan keresnek fel bizoda- lommal és szeretettel, hiszen olyan jól esik a bajban lévő embernek, ha kiöntheti szive panaszát, elpanaszolhatja keserűségét az ő lelkipásztora előtt, ki meghallgatja türelmesen s megvigasztalja édes szóval. Ismét más családoknál a nő megosztja a férfival a kenyérkeresés nagy gondját. Senki rajta meg nem ütközik, ha egy ifjú, egészséges nő férjével együtt dolgozik, hogy a későbbi napokra valamit félre tegyen, sőt dicséretre méltónak tartjuk az olyan nőt, ki férjének igazi segítő társa. De a lelkipásztor nejét szintén kötelezi férje hivatalának szentsége és tekintélye s munkálkodását a családi körön kívül, csak jótékonysági és egyházi téren érvényesítheti. Ki ne tudná testvéreim, hogy minden szerencsétlenségre jutott a lelkészhez fordul legelőször anyagi támogatásért. Minden közügy jótékonyság oltárán a lelkipásztornak kell meghozni az első áldozatot. Ezt megköveteli hivatalának szentsége és tekintélye, hogy mint jó pásztor előljárjon s példájával buzdítsa lelkesítse a jóra törekő népet. Ez mind szép és helyes dolog Testvéreim, ennek igy is kell lennie. De a midőn a gyülekezet ezt az életmódot úgyszólván megköveteli lelkészétől, ugyanakkor kötelessége is arról gondoskodni, hogy lelkipásztora e miatt anj'agi gondokkal ne küzdjön. Valami csodálatos közönyösség van e téren a gyülekezetekben. Nagy ésjfényes gyülkeze- tekben a lelkipásztor fizetése oly csekély, hogy szinte szégyen kimondani. Évek, évtizedek telnek el, a kicsiny gyülekezetből nagy hatalmas gyülekezet leszés senkinek sem jut eszébe, hogy a nagy kiterjedésű mezőknek megmunkálása talán mégis több munkával jár, mint hajdan a kicsiny kerté, melyben nehány szál virág volt csupán. íme testvéreim ! igy lehetséges az, hogy sokszor a legtisztességesebb életű lelkipásztor, ki igazán hivatásának él remegve gondol a halál pillanatára mert hiszen özvegyének és árvájának nem megélhetést, de koldusbotot hagy örökségül. II. Sz- T. Ilyen volt ennek a biblia özvegy papnénak a helyzete és sorsát még súlyosabbá tette az a körülmény, hogy kör- nyörtelen szivü hitelezője, elakarta tőle venni két szép gyermekét, kiket gondosan felnevelt már mint özvegy nő keserves könnyek és fáradalmak között s most a midőn felserdültek, mint két ifjú csemete, a midőn már néki is segítségére lehetnének most akarja elvenni tőle szivének legdrágább kincseit. Sírva futott Elizeushoz: Ne hagyj el Istennek embere! Mi lesz velem ha ellenem tör a gazdag, hatalmas, a törvény kérhe- tetlen szigorával. Könyörögj az Űrhöz, hiszen van Isten az égben, az nem lehet, hogy engem megfosztanának özvegységem egyedüli gyámolaitól. Elizeus félre fordult - - ■ - talán hogy elrejtse a könnyet, mely szempilláin rezgeti s halkan mormolta; Mit csele* kedjem veled szegény özvegy asszony. Majd megkérdezte; Mid van mégis ? Hátha összehozhatjuk azt az adósságot. De a szegény asszony lecsüggesztett fővel válaszolt: Csak egy korsó olaj van a háznál ennyi összes vagyonom. Elizeusnak ekkor egy csudálatos gondolat villant keresztül "elméjén. Menj el a te szom
