Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-23 / 30. szám
30. szám. 1910. julius 23. ,, Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 7. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, julius 24. ,,Ez az én szerelmes fiam, kiben én megnyugodtamÖtét hallgassátok‘‘ (Máté XVII. rész, 5. verse). A melyik szivet áthatja a Jézus isteni jelenléte, az a szív Istenhez emelkedett; abban a szívben béke s nyugalom lakozik; az boldog s megelégedett; az megszentelő- dött szív; az ilyen szív magasan, Istenhez közel vagyon s legyen bár körülvéve bármennyi sok ve- szélylyel, fájdalommal, Diztosan nyugodt ! Az ilyen szivü ember nem tud, nem akar fájdalmat szerez, ni.felebarátjának még akkor sem ha ezáltal ő maga vészit e világ előtt. Az ilyen tiszta- szivü ember hallja igazán ezt a szózatott; ,,Ez az én szerelmes fiam. . . . Otet hallgassátok !“ Olyanok vagytok-e kedves Afiai, kik hallják e szózatot? Fájdalmat szereztél felebarátodnak ? Tönkre tetted őt? Elvetted kenyerét? Könyörtelen kegyetlenséggel letiprád lábaid alá s most kacagsz rajta ? Immár beszélhetsz akár az angyaloknak nyelvén is ! Avagy a levágott fejet van e hatalmad visszahelyezni? Gyötör a lelkiismereted elitélő szava? Könyörögj Istenhez, hogy szived immár tiszta legyen! Oh, hogy meghalhasd az egyedüli közbenjáró, a Jézus szavát s hogy az evangélium szerint cselekedhess ezentúl. A kiket pedig letiprottál, azokon könyörüljön az Ur, ki a roszból is jót tud előhozni. Amen. Hétfő, julius 25. „Gondoljátok meg azért, kicsoda az, a ki ilyen ellene való szidalmazásokat szenvedett, hogy el ne csüggedjetek, leikeitekben elalélván“ (Zsid. XII. rész, 4, verse). Jézus „szidalmazásokat“ szenvedett. Azt mondták róla, hogy O nem Isten, hogy szamaritánus, hogy ördög; kjjromolták hivatalát; népámitónak tartották; kínozták; keresztre feszítették! S mindezeket bűnösöktől szenvedte el a Jézus. Mi is sokszor szenvedünk szidalmazást, rágalmát. Elkeseríti az ember lelkét, ha magához hasonlóktól kell megaláztatást, szenvedést eltűrnie, de kétszeresen fáj, midőn hitványlelkü, kegyetlen, hitetlen emberek bántalmaznak minket. Ti szenvedők 1 Ti megbántottok! Keseredett szivüek ! Nézzétek Jézust! Yan-e ember, ki többet szenvedett volna? Oh ! Fontoljátok meg az O nagy türelmét s megbántó! val szemben tanúsított isteni irgalmát — és el ne csüggetjetek, el ne tantarodjatok, lelke- tek el ne aléljon! Csak kövesd bátorságos szívvel a Jézust — s eljutsz az O országába! Kedd, julius 26. „Kövessétek a békességet mindenekkel és a szentséget mely nélkül senki sem látja meg az Urat“ (Zsid. XII. rész, 14. verse). A viszály: pokol. A béke: menny. E földön is ! Kövessétek a békességet! Azt mondod ugy-e, hogy te szereted a békét .... de .... e mellett a személyedet ért bántalmakkal — én Istenem — mennyit foglalkozol! Ha igazán barátja volnál a békességnek, úgy fel sem vennéd azokat a bántalmakat és baráttal, ellenséggel egyaránt jól bánnál. Azt mondod, hogy a gonosz emberrel lehetetlenség fentartani a békét ? Hát igen. Az emberek javarésze igy gondolkozik, mert nem ismeri Istent, a Krisztvs szelleméről pedig fogalma sincs. Némelyek azt mondják, hogy ha az ember mindenekkel békében akarna élni, meg kellene válnunk az igazságtól. Dehát hogy állasz Istennel s lelkiismereteddel való békesség do'gában? Ha azt akarod, hogy Istennel s lelkiismereteddel békességed legyen, úgy első sorban légy jóindulatú a bűnös iránt, de ugyanakkor folj tiss élethalál harcot sajátjbüneiddel szemben. Ez teszi majd életedet igaz életté. Ez teszi életedet szentséges eletté, mely által meglátod az Urat: szived békéjében, felebarátaid odaadó szereteté- ben, lelkiismereted helybenhagyó szavában. Szerda, julius 27. „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak.... “ (Máté V. rész, 44. verse). De vájjon nem annyi-e ez, mint lehetetlent kívánni a gyarló embertől!? Azt mondta egyszer nekem valaki, hogy a minket mocskotokat mi sem szeressük, mi sem tiszteljük. — Nem helyes ez. — Mert másnak gonosz cselekedete nem jogosíthat fel engem arra, hogy én is gonosz legyek; a bosszuállás nem méltó keresztyén emberhez. A mikor Jézus azt parancsolja, hogy szeressük ellenségeinket, ez alatt az emberiség iránt való általános erkölcsi kötelezést kell értenünk, mely által még ellenségünkben is az embertársat kell szeretnünk. Nem emlékezel a könyörületes szamariiá- nusra? Nem ismered Jézus életpályáját? Tanuljuk meg Jézus példájából, hogy az embereknek hálátlansága s gonoszsága nem oldoz fel minket ama kötelesség alól, melylyel az emberek iránt viseltetni tartozunk. A vizbehalót — még ha ellenséged is — mentsd meg ! Ha segélynyújtás helyett a vízbe fullasztod s aztán, mikor már késő, cselekedetedet megbánod: bizony, eleven szenet gyüjtöttél önfejedre s eljő az idő,— az a keserves, — mely a te megpróbáltatásod ideje lészen. Kövessétek a Jézust! Engedelmeskedjetek parancsainak! Szeressétek ellenségeiteket! Csütörtök, julius 28. „Távol legyen pedig én tőlem, hogy dicsekedjem, hanem csak a mi Urunk Jézus Krisztusnak keresztében, ki által nékem e világ megfeszittetett én is e világnak“ (Gal. VI. rész, 14. verse). Mit jelent ez? Azt, hogy csakis a Krisztus keresztben dicsekedjünk, hogy a bűnös világra nézve mintegy meghaljunk. A Krisztusban való dicsekvésünk pedig mi más lehetne, mint hogy legyünk irgalma- sok tévedő felebarátjaink iránt?.... A jót akkor is tegyük jó szívvel, ha hálátlanság is a mi jutalmunk. Mert ezt parancsolja a Jézus, mert ez a Jézus Krisztusban való dicsekekésünk! Lásd, hiába mondod, hogy ismered a Jézus Krisztus parancsait, ha nem cselekszel azok szerint? Ha csak ismered azokat, de nem élsz azok szerint, osztályrészed a lelkiismeret mardosó-itélő szava lészen. De, ha megfeszi ttettél e bűnös világra nézve, ha a Jézus Krisztus keresztjében dicsekeszel, akkor béke lengi át szivedet s boldog vagy még akkor is, ha felebarátaid egyebet sem tesznek, mint ócsárolnak, bántanak s lábuk alá tipranak téged! Péntek, julius 29. „Az istentelen cselekszik álnok cselekedetet; az igazság szerzőnek pedig jutalma valóságos“ (Példb. XI. rész, 18. verse). Letörölted-e csak egy embernek is könnyét? Enyhitetted-e csak egy felebarátodnak is fájdalmát? Áld-e téged a te embertársad? Afiai! Nézz bele a szivedbe. S ám lásd meg, hogy mennyi álnok cselekedetnek vagy te az elkövetője. Lásd meg mily istentelen voltál. Te büszke! Ki vered melled s fenszóval hangoz(Folytatás a 12-ik oldalon.)
