Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-07-23 / 30. szám

2. oldal. „Amerikai Magyar Keformátusok Lapja1 30. szám. 1910. julius 23 Eltűnt. Nagy vörös plakátokat ragasztanak az utcasarkokon a hirde­tési oszlopokra. Már messziről felötlenek. Valami rendkívülinek kell lennie, amit ott hirdetnek. Egyik ember a másik után lép az oszlophoz, hogy a hirdetést elolvassa. Mit olvasnak rajta ? Nyolc nap óta eltűnt egy hat éves fiú. Délben 12 és |1 között még a kertben játszott, azután eltűnt, nyomtalanul eltűnt. A vízbe esett és megfulladt? Hisz oly sok csatorna, oly sok viznyulvány van Hamburgban! Talán a jég alatt úszik most a kis hulla, alá a tengerbe ? Vagy vaiaki magával hurcolta a fiút ? Valami bűntény tör­tént? Talán meggyilkolták? Szegény anyai szív ! Vájjon fogsz-e még valamit hallani a te Ervinedről? Viszont fogod-e még látni — élve vagy halva? — Óh micsoda nyugtalan, izgató, várakozásteljes napok! Mily aggodalomban töltött éjszakák! Hol az én gyermekem? Hol az én gyermekem? Óh ez a rettenetes bizonytalanság! A legborzasztóbb valóság is, azt gondolja az anya, elviselhetőbb volna, mint ez a kinos bi­zonytalanság! De mégis, a inig bizonytalanság van, addig él még egy kis remény a szívben. De napról-napra kevesebb lesz a remény. Mi lett a fiúból ? Él még? Vagy meghalt? Sokat kellett szen­vednie mikor meghalt! És nem anyai kéz nyomta le szemhéját! Anya nem volt közelében, mikor meghalt. Szegény fiú! Talá. . . . Oh nem lehet kigondolni ezt a rémületes „talánt“! Az emberek érdeklődése a vörös plakát iránt nem sokáig tart. Mindnyájan elolvasták. Most már figyelmetlenül mennek el mel­lette. Senki sem méltatja figyelemre többé. Mennek a börzére — színházba — álarcos bálba — ki gondol még az eltűnt fiúra ? Az anya! Hogy napok múlnak el, az a fájdalom és jaj keserű­ségéből semmit nem vesz el. Valahányszor megszólal a csengő, felugrik. Most jön hir! Nem, ismét nem az. Semmi nyoma nem - akad. Talán a \ illamos vasutak vitték el. De egy villamos vasúti vezető sem jelentkezik. Mennyi ember utazik napról-napra! Ki emlékezik arra, hogy nyolc nap előtt valaki egy gyermekkel uta­zott, a ki ilyen és ilyen volt? Ki tudhatja még azt? ,,Egy hat éves fiú eltűnt“. 300 márka jutalmat tűztek ki. Semmi eredmény! Az eltűntnek nyomát sem találják. Van egy ének, melyet keresztyén összejöveteleken énekelnek néha, egy anya éneke, kinek fia eltűnt a bűn utján, a romlás ös­vényén. Mindig újra felhangzik a panasz: ,,0h hol vagy, gyer­mekem, most?“ De micsoda ez az ének annak az anyának fájdalmához, a ki vörösre s fáradtra sirt szemét a vánkosba nyomja s zokog: ,,0h hol vagy gyermekem most?“ Az ének megragadó. Megrázza a szivet. De ezzel a rettenetes valósággal szemben csak — festett tűz, mely nem ég. „Egy hat éves fiú eltűnt.“ Minden nap elmegyek a plakát előtt. Gondolataimat nem tudom onnan elvenni. Mi van az anyá­val? Mi lett a gyermekből? Megtalálják valaha? És aztán tovább gondoltam: Oh mily sok emberről mondja Isten is: ,.Eltűnt!“ Járnak az utcán, álldogálnak a kirakatok előtt, fölugranak a villamosra, száguldanak az automobilon és Isten szá­mára eltűntek. Oly sok szeretetet pazarolt rájuk, gyermekségük­től fogva. Micsoda hűséggel ápolta őket! Mennyi veszélyben őrizte meg! Micsoda türelemmel hordozta. . .. És most nyomtalanul eltűntek! Egy pillantásuk sincs Isten számára! Nincs fülük az Ö szavának! Nincs szivük az Ő akaratá­nak! Távol vannak Tőle, a lélek gyilkosának, az emberek ellen­ségének kezébe jutottak, az hurcolta el őket! Az fogja meggyilkolni őket testükkel, lelkűkkel ! Hát nein úgy szerette Isten a világot, hogy az ü egyszülött Fiát adta érte ? Nem mindenekért adta az O legkedvesebbjét? Igen, ezt tette! És mégis, mennyien tűntek el! Nem minkeuekért ontotta az Üdvözítő vérét? Nem mind­enekért hozta meg a Golgotán az áldozatot ? Igen, ezt tette! Es mégis mennyien eltűntek! És megrázólag hangzik a panasz; ,,Oh hol vagy gyermekem, most ?“ Hol? A bűnnek utján? Az elveszettek örvényében? Hol? Kedves olvasóm, ezentúl is eltűnt akarsz maradni Istened számára? Eltűnt akarsz maradni Jézusod számára, a ki vérét on­totta érted, hogy téged saját tulajdonává vásároljon ? Oh, hogyha még most is elveszett vagy, nem találtad meg az utat, vissza az atyai házba, vissza az atyai szívhez, óh jer, óh jer haza! Hogy az Udvözitőnek szive ne kívánkozzék többé feléd, hogy az Ur ne panaszkodjék többé miattad; ,,Eltűnt!“ Oh jer haza Szived fájdalmival! Oly sötét volt utad, Vad pusztán vagy s magad. Elveszett fiú, Oh jer, jer haza! Oh jer, óh jer haza ! Képzeld el egyszer azt a fájdalmat, a mit az üdvözítőnek oko­zol! Gondolj arra, hogy mit tett érted, hogy szenvedett ! És ennek, az Udvözitőnek okozol te ilyen fájdalmat ? Nem más bánásmó­dot érdemelt O meg tőled ? Gondolj arra, micsoda öröm van a mennyben, ha valaki, a ki eltűnt, a hazavezető utat megtalálja, ha egy elveszett megtalál- tatik. Akkor az Istennek angyalai örülnek egy bűnösnek, a ki megtér ! Oly fontos ez a mennyben ! Ily nagy értéke van ott egy lélek megmentésének! S akkor örül az Ur! Oh hát nem akarod ezt az örömöt meg­szerezni Neki. hogy meglegyen jutalma sok szenvedésének? Hogy jutalmat kapjon Gecsemánéban és Golgotán végzett véres munká­jáért? Oh jer haza A bűn országából, Hol csak kin, baj honol S a kisértő gúnyol. Elveszett fiú, Oh jer, jer haza ! Oh jer, óh jer haza! . Közli: Cs, L. A szövetkezeti ügy Japánorszagban. T. Nishigaki dr., a japán szövetkeztek középponti szövetségének volt titkára szerint Japánországban a szövetkezeti élet igen régi. Már néhány ember­öltő óta szokásos ott a szövetkezeti gabonaraktár, mely nagy szük­ség esetén a szegény lakosokat olcsó pénzért vető- és kenyérgabo­nával, különösen pedig rizszsel látja el. Ko és Muzin név alatt pedig már régóta hitelszövetkezet virágzik. A tagok üzletrészletü­ket apránként is befizethetik, s ennek ellenében meghatározott kamatláb mellett kölcsönt kapnak. Több ilyen hitelszövetkezet működik, túlsúlyban azonban a mezőgazdasági szövetkezetek van­nak. 1900-ban az összes szövetkezetekre kiterjesztették azt a tör­vényt, hogy a következő célokat szolgálhatják; 1. A tagoknak szük­séges tökét megszerezhetik és megtakarított pénzük elhelyezésát megkönnyíthetik. 2. A tagok terményeit eladhatják, illetve azokat tovább földolgozhatják. A tagok számára nagybah vevásárolhatnak s azután a szükségeseket a tagoknak kicsinyben eladhatják. 4. A tagok által termelt anyagot tovább földolgozhatják s nekik a szükséges eszközöket kikölcsönözhetik. E törvény következté­ben a szövetkezetek száma egyszerre megszaporodott. Mig 1900- ben 21 szövetkezet volt, addig 1909-ben már 5149-re nőtt a szá­muk. A tagok száma szövetkeztekként átlag 93. A befizetett rész­vénytőke személyenként 37 korona, a tartalékalap 4 korona, a köl­csöntőke pedig 60 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents