Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-25 / 26. szám
26. szám. 1910 junius 25 „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 9. oldal A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. V. időszak. T. A vallásjavitástól a legújabb időkig. (1517—1896.) VIII. A protestáns egyház mellett keletkezett fó'bb felekezetek. LVIII Jogi tanulmányainak bevégzése s Európában tett pár évi utazása után hozzá is kezdett Zinzendorf vallásos terveinek valósításához, a menn^ iben néhány, vallásuk miatt üldözött cseli- morva atyafit, Dávid Keresztély veze.tése alatt, lausitzi birtokában Hutbergen megtelepitett (1722), és ezekbó'l, kik itt Herrn, but (= Ur oltalma) városkát alapították, valamint a több felől odaszállongott pietistákból, kálvinistákból s más kisebb feleké. zetekhez tartozókból külön vallási testületet alakított, mely magát „megújított testvér-községnek“ nevezte, a nagy közönség előtt pedig herrnhuti vagy zinzendorfianus testvér-község név alatt ismeretes. Zinzendorfnak ezen felekezet alapításában terve az volt, hogy az egész keresztyénségből, vagy legalább a különféle protestáns egyházakból a Krisztust igazán szerető kegyes lelkeket összegyűjtse egy oly társulattá, melyből azután az élet vize szétcsörgedeztessék a világ minden népe közé. Azért ő mit. sem törődött azzal, hogy felekezete tagjai az egyes hitcikkek felől mint vélekednek, nem bánta, ha az egyik a lutheri, másik a kálvini vagy huszita tanokat fogadta el igazakul; ő a tagoktól csupán azt az egyet követelte, hogy Krisztust szeressék, a menynyire' csak embernek szeretni lehet, s igyekezzenek azzal lehetőleg egygyé lenni, vagyis ő nem hit-, hanem szeretet-községet óhajtott felállítani. Az igazhivő tudósok ezen ő újítása ellen is felzudultak s kivitték, hogy Zinzendorf a szász választó-fejedelemségből száműzetett (1738). De ez csak előnyére vált az nj felekezetnek, mert Zinzendorf száműzetése alatt nagy utazásokat tett nemcsak Európában, de Amerikában is; hintegetve mindenféle a magvakat, másrészt az irodalmi téren is ritka tevékenységet fejtett ki. Kilenc év múlva engedélyt nyert a hazájába való vissza- térhetésre, pár év múlva pedig az egész testvér-község Szászországban törvényes elismertetésben részesült, úgyszintén Angliában is, mint az angol püspöki egyházzal rokonegyház, ország- gyűlési végzés által megerősittetett. Amerikában — önkényt ér- tetőleg —- egész szabadon terjeszkedhetett, mint más, úgy ezen felekezet is. Ezen felekezet tagjai úgy tekintik magukat, mint a kik erkölcsi uj életre ébredtek, miért is magukat az Ur választott népének tartják, s magukat az Idvezitővel közvetlen összeköttetésben lenni képzelik. A megrovott életű tagokat, ha sem intés, sem az úrvacsorától való eltiltás nem használ, a gyülekezetből kirekesztik. Az egy-egy tartományban levő telepet a diakónusok, presbyterek, s püspökök testületé igazgatja, az egész felekezetet pedig a test- vérség véneinek Herrnhut közelében székelő testületé. A kereszt- ség és úrvacsora mellett harmadik sakramentumul a lábmosást tekintik és gyakorolják. (Ján. ev. 31. r.). Oly ügyekben, melyeknél az emberi számításra bizton támaszkodni nem lehet — nem látván az ember a jövőbe — magához Jézushoz fordulnak, és sorsvetés által akarják ennek határozatát kitudni, mint az apostoli korban is, a hogy sorsvetés által választották Mátyást Judás helyébe apostollá. így p. o. házasságok kötésénél, hivatalnokok választásánál, a hitterjesztők kiküldésénél sorsvetést használnak. Mindezen túlzások s az isteni tiszteletükben uralkodó ér- zelgősség mellett is azt az érdemét el kell ismerni ezen felekekezetnek, hogy a hitetlenség évtizedeiben sok kegyes és meg. tört szív menekült ennek kebelébe, és ha a nagy felvilágo- sultság miatt egyebütt nem is, de itt még megtalálták a régi Krisztust. Az utóbbi másfél század alatt Angliában is, de még inkább a tengerentúli világrészekben nagy tevékenységet fejtett és fejt ki a metliodista felekezet, melynek alapitói Yesley János (fl791), testvérével, Károlylyal (f 1788) és a később hozzájuk csatlakozott Vnitfielddel (f 1771). A két Yesley már ifjú korukban az egyházat megbénultnak és élettelenek, az evangélium hatását gyengülőfélben levőnek, s az emberek nagy részét olyannak találták, mely megelégszik ,,a keresztyénséggel Krisztus nélkül“; azért ezen bajok orvoslása, a valódi kegyes élet felébresztése s gyakorlása végett az oxfordi egyetemen nehány tanulótársukkal egy vallási társulatot alapítottak (1729), melynek tagjai mindjárt kezdetben, gúnyból ugyan, de jellemzőleg, rnetho- distáknak neveztettek, minthogy ezek a vallásos érzelem felébresztésére s az erkölcsi élet felett való őrködésre bizonyos megállapított módszert (= methodust) használnak. Vesley és társai előtt egész életükön keresztül egj’edül azon gondolat lebegett, hogy nőnél több lelket megmentsenek. Ezért az egyetemből kikerülve, utcákon, piacokon s csűrökben prédikáltak a népnek, mentek városról-városra, Angliából s a hozzá kapcsolt országokból Amerikába, mert mint Vesley mondta: „az én egyházmegyém az egész világ“ és merre csak az angol nyelv hangzott, igyekezett lelkesítő, néha 20—30,000 hallgató előtt, többször pusztákon vagy hegytetőkön tartott beszédekkel a világi életbe elmerült lelkeket felrázni. Állítólag Vesley 50,000 prédikációt tartott életében. A hozzájok csatlakozottak közül 12—15 egyén képez egy osztályt, minden osztály feje felügyel az egyesekre s felőlük jelentést tesz; a legderekabb s legtevékenyebb Osztályfőnökökből lesznek az intők vág} főfelügyelők, a községi prédikátorok, az utazó lelkészek és superintendensek. Ezen szervezet igen sokat tesz a hívek erkölcsi életének fejlesztésére, s egyszersmind úgy tekinthető az, mint a belmissziói munkásság kezdete. Egyházi beszédeikben követett módszerük a következő: mindenekelőtt igyekeznek a hallgatókat bűnös voltuk érzetében megrázni, a törvény szigorával s a pokol ijesztéseivel megretten, teni, bünbánat-kiizdelemre ébreszteni, azt tanítván, hogy épen a bünbánat nehéz küzdelmei között, melyek gyakran görcsös testi vonaglásokkal voltak és vannak egybekötve, tör át az isteni kegyelem a bűnös ember lelkében, s emeli azt az evangéliumi vigasztalás álláspontjára. Később az isteni kegyelemről és eleve elrendelésről szóló tanokra nézve megliasoulottak egymással Vesley és Vhitefild; emez csatlakozott Kálvinhoz, Vesley pedig elvetette az eleve-elrendelés tanát, e miatt a methodisták 1740 óta két ellenséges pártra szakadták, többségben a Vesleyánusok vannak. Meg kell még jegyeznünk, hogy valamint a pietisták Németországon a lutheri egyháztól, úgy ezek sem akartak az angol püspöki egyháztól elszakadni, sőt inkább arra, mint átható életkovász óhajtottak volna befolyást gyakorolni; csak miután a püspöki egyház őket üldözőbe vette, s az egyházból kirekesztette, alakultak külön felekezetté. Egyik főérdemük, hogy kiváló figyelmet fordítanak a szegény elhagyatott népre és a po- gányok megtérítésére. Vesley halálakor a felekezetnek Augliá. ban mintegy 77,000, Amerikában 57,000 tagja volt; mai napság a methodisták száma felmegy hat millióra, s hittérítőik vannak a világ minden részében. A felekezet ügyeit 100 lelkészből álló, időnként maga-magát kiegészítő s évenként ülést tartó értekezlet kormányozza, mely fölé 1877 óta egy képviseleti értekezlet állíttatott, mely 243 lelkészből és 240 világi tagból áll; de az utóbbi 15—20 év óta több országnak, illetőleg világrésznek, p. o. Kanadának [1874 óta], Ausztráliának, nyugoti Indiának, Kap- landnak külön kormányzó testületéi vannak. (Folyt, köv.)
