Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-06-25 / 26. szám
5. oldal 26. szám- 1910. június 25. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ A vasárnap megünnepléséről. y. Ott u. i. még a vasút feltalása előtt, mikor nagy társzekereken hordták az árukat keletről nyugatra, s a sok száz mérföldekre terjedő utazás 8—10 héten át is eltartott, a vasárnapi nyugalom barátai a következő fogadásra léptek annak ellenzőivel: kezdje meg valamely reggelen két fuvaros ugyanazt az utat, egymáshoz teljesen hasonló szekeren, ugyanakkora teherrel és egyenlő erejű lovakkal, s a vasárnap barátja pihenjen minden vasárnap, a másik pedig menjen vasárnap is. S mi lett az eredmény ? Természetesen az, hogy az első vasárnapokon a vasárnap-rontó nehány mértfölddel elhagyta amazt, de a hatodik héten már a vasárnap barátja jutott előnybe s jól ápolt lovaival kellő időre célhoz jutott, mig a másiknak lovai elcsigázva, elerőtlenedve és elkésve érkeztek meg rendeltetési helyökre. Evekkel ezelőtt, mikor még Páris fényének tetőpontján állott, egy angol lapban a következő sorok jelentek meg: „Angolország egy fia a francia főváros utcáin egy sereg munkást látott teljes tevékenységben. Beszélgetést kezdve velők, azt kérdé tőlük; „Hogy van az, hogy nincsen közietek ősz ember, holott az én hazámban annyi ősz ember űzi ezt a mesterséget“. „Hajh uram, feleltek a kőművesek, mi 40 éves korunkra épen elkészülünk, hiszen Francia, országban, legalább a nagy városokban, nem ismerjük a vasárnapot. £ ‘ Egy egész és rendszeres pihenő napnak az állati test munka, képességére való fontosságát a következő tapasztalattal bizonyították be nem rég: egy nagy angol bérkocsi-társaság úgy osztotta be lovait, hogy közülök egy résznek hetenként hét, a másik résznek csak hat napon kellett járnia, s kitűnt, hogy a mennyivel a mindennap befogott lovat többet kerestek, annál sokkal többet veszítettek értékükből, annyira leromlottak, mig a vasárnap pihenő lovak jó állapotban maradtak. De legyen elég ennyi a példákból, melyek tiszta világosságban tüntetik föl minden gondolkozó előtt annak igazságát, hogy embertársainknak szakadatlan munkára való kényszerítése merénylet azok élete ellen; az önként vállalt vasárnapi munka pedig csak finomabb neme az öngyilkosságnak. A vasárnap komoly megtartásáról, megünnepléséről lehet fölismerni a valódi kerszetyént. Az első századok alatt folyt keresztyén-üldözések idején mindig ezt a kérdést intézték a vádlott hi- veknez: „megtartottad az Urnák napját ?“ S a felelet mindig ez volt; „keresztyén vagyok, nem mulaszthatom azt el“. Minél magasabban áll valamely államban a keresztyénség, vagy minél jobban áthatották eszméi a társadalmat; annál komolyabban ünnepük ott meg az Urnák napját. Angolországban már több mint ezer esztendeje annak, hogy a vasárnap megtartására vonatkozólag királyi rendelet jelent meg Nagy Alfrédtől, 876-ban, majd 924-ben Ethelstan királytól; későbben Erzsébet angol királynő tiltotta be vasárnapokon minden vásári és kereskedelmi üzletet és alattvalóinak szigorúan megparancsolta az egész napnak vallásos megünneplését. A Stuartok laza jellemű uralma alatt visszaesés történt e téren, de Orániai Vilmos angol király (1650—1702) és utódai komoly rendszabályokat hoztak a vasárnap szigorú megtartása érdekében. Ilyen volt a többek közt az, hogy azok, kiket vasárnapi utazásuk közben raboltak ki, nem kereshettek kellő törvényes oltalmat. IV. György király alatt (1762—1830) betiltották a szeszes italoknak vasárnapokon való árulását. És hogy ma is mily komolyan össze van forrva e nép vallásos érzületével a vasárnapnak szigorú megünneplése, mutatja az a tény, hogy annak áthágóit a közvélemény Ítéli el, a mennyiben például az olyan mesterlegényt, a ki vasárnap is’dolgozik, a többiek kivetik maguk közül. Es hogy milyen mélyen meg van győződve az angol nép a vasárnap szükséges és áldásos voltáról, bizonyítja ezt az az egyetlen tény is, hogy a munkás- osztályból 1045 pályamunkát küldtek be egy kérdésre, mely a vasárnap megszentelésének fontosságáról szólt. Angolországban a múzeumok és különböző mütárak vasárnap zárva vannak. A bérkocsisok legnagyobb része szünetel; a szeszes italok árusítását igen nagy mértékben korlátozza a törvény, minek hatása legelőször is abban nyilatkozott, hogy a részegség miatt elzártak száma egyszerre 50, az egyél» vétkek miatt elzártaké pedig 40 százalékkal lejebb szállott. A posta is zárva van vasárnap. A. vasúti társaságok közül sok egyáltalában nem járatja vonatait, a többi is csak nagyon kevés számú személyvonatot indít vasárnap útra. A ki e napra kirándulást akar tenni, az szombaton délután egy vagy két óra után, mikor az üzleteket, gyárakat bezárják, megteheti ezt, s az illető vasút vállalatok gondoskodnak arról, hogy a munkás hétfőn reggel kellő időben már munkája mellett lehessen. Az északamerikai Egyesült Államokban a vasárnap törvényes oltalom alatt áll. Vasárnap bért követelni nem lehet, és az e napon kötött szerződések teljesen érvénytelenek. A szeszes italok árulása, a vasúti közlekedés itt épen úgy megvan vasárnap szorítva, mint Angliában. Az Urnák napját az amerikaiak valóban az Urnák szentelik. Egy német utazó ezt írja erről: „A vasárnap itt olyan ünnepélyes és szivreható, de egyszersmind olyan nyugodt és örvendetes, hogy én alig emlékezem, hogy Európában nyugod- tabban és megelégedettebben töltöttem volna egy napot. Már szombaton este általános csend áll be; a zene hangjai elnémulnak az utcai zajjal együtt. A család tagjai bizalmas körben összegyűlve, a munka és az estveli áhitatoskodás közötti időt barátságos beszélgetéssel töltik el, stb“. A philadelphiai kiállítás 1876-ban, a vendéglősöknek s az oda zarándokolt idegeneknek minden felszólalása, izgatása dacára is zárva volt vasárnapokon. Ilyen formán volt 1893. évben Chicagóban tartott világkiállítás alkalmával is, a mennyiben nyitva volt ugyan vasárnap a kiállítás, de minden munka s a gépek zakatolása is szünetelt. S vájjon a bécsi kiállítás, mely vasárnapokon is nyitva volt, jobban sikerült-e anyagilag a philadelhyiainál ? Itt a katonaság is szigorúan megtartja a vasárnapot. És 1876- ban Washingtonnak a köztársaság megalapítójának születésnapi ünnepét, mely az északamerikai Egyesült Államoknak legnagyobb nemzeti ünnepe, mivel e nap abban az évben vasárnapra esett, másnapra, hétfőre tették át, hogy a vasárnap komoly jelleme valamiképen csorbát ne szenvedjen. Európában s bizonyára az egész főid kerekségén Skótország az, hol a keresztyénség, és pedig az evangélikus reformált keresztyénség sokkal nagyobb élőhatalommá, a nemzet történelmét és a népéletet mozgató nagy hatalommá lett, mint ezt bárhol másutt tapasztalhatjuk. Ünnepélyes csönd uralkodik az egész országban vasárnap, vidéken s a városokban egyaránt; az utcák s vásártérek üresek; a raktárak és műhelyek, irodák és vendéglők zárvák; a bérkocsik nincsenek állomásaikon; leveleidet hiában várod, levélhordó nem jelentkezik nálad e napon. A köznapokon szakadatlanul robogó vasutak közül, vasárnap csak alig nehány személy- vonat jár. Rendkívül meglhpi az idegent a skót vasárnap, főként a nagyobb városokban. Hol köznapokon oly rendkívül élénkek, zajosok az utcák: ott vasárnap mintha ki volna halva minden élet, egészen délelőtti 11 óráig, mikor megtörve az ünnepélyes csöndet megkondulnak a harangok s egyszerre megnépesednek az utcák, s méltó komolysággal megy kiki a maga templomába. Otthon a templomi óra elérkeztéig, vagy külön-külön magokban olvassák a szentirást, vagy a reggelizés előtt, vagy után a cselédséggel és a netaláni vendégekkel együtt közös házi istenitiszteletre gyűlnek össze, mely bibliaolvasásból, éneklésből és imádkozásból áll. (Folyt, köv.)
