Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-06-11 / 24. szám

4. oldal.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“

24. szám. 1910. junuis 11.

A vasárnap megünnepléséről.

in.

Valamennyi izom között legtöbbet kell szenvedniük a pihenés nélküli munka mellett a szív izmainak, — álljon ez a munka akár kellő szünetek nélküli nagy testi megerőltetésekben, akár oly foglalkozásokban, melyek ugyan magukban véve nem járnak nagy erőmegfeszitéssel, de huzamos időn át tartó ülő, vagy meghajolt testtartást kívánnak (iró, vagy varróasztalnál, az iskolapadban) vagy huzamos időn át ugyanezen helyen álló munkát feltételeznek (minő péld. a mosó-, vasalónők, sok gyári munkás, betűszedők, lakatosok stb. foglalkozása), melyek a vérnek a test egyes részeibe szétáramlását és a szív működését nehezitik és különösen a gyöngébb, vagy a még fejlődésben levő, vagy az élet gondjai, esetleg bubánat alatt szenvedő embereknél könnyű szerrel szivtágulást, nehéz lélekzetvételt a fejben, nyakban és tüdőkben vértorlód.íst és végül veszélyessé válható betegségeket idéznek elő.

Nagyon sok munkás embernél hozzájárul még ehhez, többnyire tüdővész és vérszegénység alakjában, a zavart lélekzetvétel és helytelen vérképződés veszélye; különösen igy van ez az íróasztalhoz kötött embereknél, a varrónőknél, czipészeknél, szabóknál, mint általában az előrehajlottan és többnyire ülve dolgozó munkásoknál, kiknél e helyzetben megszorul a mell, akadályozva van a vér felfrissüléséhez szükséges tiszta levegő beszivhatása, a felhasznált levegő kilehelése s igy a vér szellőztetése, a mi végül azt eredményezi, hogy a mell megszorulása következtében előállott vértorlódás miatt tüdőtágulás és ennek következményei fejlődhetnek ki.

Másféle, épen olyan gyakori okot szolgáltat a tüdővészre és vérszegénységre, főként a zárt helyiségekben dolgozó munkásoknál. a levegőnek gázok, gőzök, nedvesség és por által való elromlása, melyek mind izgatják a tüdőt, s gyakran hurutot idéznek elő, s lehetővé teszik, hogy a tüdőben más betegségek is (tüdővész, vérhányás, gümőkór) üssenek tanyát. — Ezért aztán az ilyen munkát végező emberek között rendkívül nagy a halandóság s igen rövid az élettartam.

Milyen valódi nagy jótétemény már mind e munkásokra nézve, kik közé oda kell számítanunk az írókat és az iskolás gyermekeket is, ha napközben kissé kipihenhetik magukat és a szabad levegőn is mozoghatnak ! De még mennyivel nagyobb jótétemény rájok nézve a munkától egészen szabad vasárnap, melyen visszanyeri testi szervezetük azt, a. mi a hét munkanapjain elvesztett t A vasárnapnak ilyen megszentelése igazi gyógyszer a testi és ezzel együtt a társadalmi betegségek ellen.

Ezeken kívül jeles természettudósok pontos megfigyelései igazolják, hogy a nyugalom valódi táplálék a testre nézve, melyhez a munkás embernek éjien olyan kétségbevonhatatlan joga van, mint minden élő teremtménynek a levegőhöz, továbbá, hogy az erői megfeszítésével dolgozó munkás minden munkanapon több erőt használ föl, mint a mennyit nála a táplálék és az éjjeli nyugalom helyrepótolhat, és végre, hogy a napról-napra fokozódó erőveszteség a hét végén oly magasra emelkedik, hogy helyrepótlása végett egy egész napi teljes nyugalomra van szükség.

De ha ez a helyrepótlás nem történik meg, ha a vasárnapot elvonjuk igazi rendeltetésétől, s munkára vagy kicsapongásokra használjuk fel: akkor az erőnek mind alább kell szállania, s a következmény nemcsak az lesz, hogy még az ember javakorában beáll a keresetképtelenség, hanem az is, hogy sokkal rövidebb lesz az élet. Es az a nagy baj, hogy az említett betegségek örökölhető természetűek lévén, gyászos örökség gyanánt átszállanak a következő nemzedékekre is s ez által az illető egyének a nemzet testének romlására dolgoznak. Más oldalról pedig a vasárnapi pihenés megtartása nemcsak a munkaképességet emeli, hanem az életet is hosszabbítja, — már pedig jól tudjuk, hogy a munkaerő hosszú

ideig tartása egyik főforrása úgy az egyéni jólétnek, mint a közegész boldogulásnak is.

De nemcsak a testi, hanem a szellemi életre nézve is fontos dolog a vasárnapi nyugalom lelkiismeretes megtartása. Csak egészséges, de nem túlságosan kifáradt testben lakhatik egészséges lélek. A testi fáradság következtében a szellem is elveszti frisseségét, ruganyosságát s az ember kedvetlen, izgatott, magasabb gondolat-szárnyalásra képtelen lesz. A tisztán szellemi megerőltetés még sokkal bénitóbb hatással van reánk. Az agyvelő rostjai, s általában az idegek, ha nagyon erősen, vagy tulhosszu ideig veszszük őket ugyanazon irányban igénybe: érzéketlenekké s azon munka folytatására tompákká, tehát képtelenekké lesznek. És ha ez a szellemi megerőltetés hosszabb időn át tart: bizton előáll a szünetnélküli izgatottság, ideggyöngeség, hanyatlik az ellenállási erő, a mi gyakran határozott lelkibetegségbe megy át, vagy mint gyöngeség és hajlam, a család romlásával átmegy a következő nemzedékekre is.

Általában úgy van az ember alkotva, hogy akár testi erejét, akár szellemi képességeit veszi egyoldalúkig tulerősen igénybe, a másik rész is okvetetleniil szenvedni fog. Ezért szükséges aztán, bogy a testi erejével dolgozó munkás keressen alkalmat a szellemet üdítő szórakozásokra, a szellemi munkás pedig a testet edző munkára.

Különösen nem feledhető ez el korunkban, mikor a munka- felosztás elve alapján, mindinkább egyformává és gépszerüvé válik a munka, mikor az egyes ember mindig csak ugyanazon egy, a szellemi erőt egyáltalában nem foglalkoztató munka végzésére lévén hivatva: a testnek csak egyes részei és erői fejlődhetnek, mig a többiek parlagon maradván, eltompulnak. Ez az eltompulás legjobban visszahat aztán a szellem és lélek életére.

Végtelen nagy áldás az ilyen munkával foglalkozó emberekre nézve a vasárnapi nyugalom, mikor ismét tudatára juthatnak emberi méltóságuknak, mikor megszabadulhatnak gépies foglalkozásuktól, a könnyen érthető elégületlenség, a jobb helyzetben levők iránti irigység sötét érzelmeitől.

így fisz a vasárnad emeltyűje az erkölesiségnek; igy juttatja az az embert saját felelősségének tudatára, s teszi képessé a jelenben testi és szellemi tovább fejlődésre s ez .által szolgál a jövőnek, a családnak, az államnak s általában a nép jólétének.

De a nagyobb rend és tisztaság is, melyet a vasárnap magával hoz a házba az udvarba, a rajtunk^levő ruhákra és saját testünkre, nevelő és erkölcsileg emelő hatással van reánk. Ha a szegény munkás, ki egész héten át szennyes ruhában kénytelen dolgozni, vasárnapon tisztát ölthet magára: egyszerre uj és jobb embert öltött fel, ki a maga tisztább környezetében és ruházatában örülni tud a saját tisztaságának.

így emeli az embert a vasárnap fokról-fokra fölfelé, igy vágyakozik ő annak birtokában mindig magasabbra; igy tér vissza szivébe a megelégedés és a béke; igy fogja a munkát áldásnak és öröm forrásának, nem pedig gyötrő tehernek tekinteni s igy nyer végre erőt elhordozni azt, p„ mit épen hordoznia kell. A szenvedő emberiség győzelme csak ezen az utón következhetik he.

Ismételve is hangsúlyozzuk, hogy a család is végtelen sokat nyer az által, ha feje vasárnapi nyugalmat szerez magának. A házi tűzhelynél, övéinek édes körében éreznie kell a családatyának, hogy ezeknek gondozása az ő első rendű kötelessége. Mig a munkahét folyamán nincsen az atyának elég ideje ahhoz, hogy gyermekeivel foglalkozhassék, ezek érezni fogják vasárnapon, hogy van nekiek atyjok, ki velők játszik, s kinek szereteténél melegedhetnek, s igy ez a nap bölcsőjüktől kezdve áldásnak napja lesz reájuk nézve.

És ez a családi életben tapasztalható boldog öröm emelni fogja az emberben a társadalmi rend, a nemzeti öntudat nemes érzelmeit is, s ez által fokozza a nemzet erkölcsi értékét, a mint ezt az angoloknál, az északamerikaiaknál s aztán különösen a zsidóknál láthatjuk. ’ (Foiyt. köv.)