Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-21 / 21. szám
Í4. oldal. „Amerikai Magyar Beformátusok Lapja’ 21. szám. 1910. május 21. Az ustokosokrol. Irta: Fejes Zsigmond. És a csóvával való találkozásnak, ha ez valóban éjjel megy végbe, legfeljebb az lesz a következménye, bogy az égboltozaton olyan északifényszerü bálvány izzást fognak látni. Hiszen a csóva rokon dolog a sarki fénnyel! Május 19-ike után ismét este lesz látható az üstökös az ég nyugati felén, de gyorsan távolodik a Naptól. Ekkor lesz a földhöz legközelebb és ha egyáltalában fényes lesz az üstökös, akkor figyelhetjük meg szabad szemmel legjobban. Lehet, hogy fényesebb lesz, mint a legutóbbi megjelenése alkalmával, mert most közelebb jön hozzánk; de ez nem bizonyos. A folytonos anyagvesztés révén ennek is az a sorsa, ami minden visszatérő üstökösnek közös végzete, hogy lassankint csóvája teljesen eltűnik. De hát mi lesz az ilyen visszatérő üstökös további sorsa? Lassankint eltávozik magiából az elnyelt gáz, elpusztult a csóva, majd meg az üstök is. Nincs többé elektromos izzás; a raj láthatatlanná válik és csak akkor tűnik fel egyik-egyik tagja, amikor Földünk légkörében a súrlódás folytán izzásba jön. Az üstökös többé már nem üstökös; átalakul hulló-csillag-rajjá! De a változás tovább tart. A bolygóknak innen is, onnan is várható vonzása következtében az előbb egy csomóban haladó raj lassankint elnyúlik, mind hosszabb felhővé alakul át, mig végre beáll az az állapot, hogyha részecskék egyenletesen vannak elosztva az egész elliptikus pálya mentén. Ilyen állapotban van az ismeretes augusztusi hűl lócsillag-raj, a Perseidák raja, azért hullanak minden augusztus 10-ike körül, amikor a Föld pályája a raj pályáját metszi, egyforma sűrűn a csillagok. Ez a raj már nagyon régi lehet. A legszebb hullócsillagraj, a Leonidák raja, amelyről Humbolt 1799. nov 12- iki megfigyelése alapján azt irja, hogy olyan sűrűn hullottak a csillogok, mint télen a hó — csak 34 évenként tért vissza. Ez a raj másfélezer éve még üstökös volt és a legutóbbi időben is pályájának csak egyhuszadrészét töltötte ki és mivel keringésének ideje nem egészen 34 év, csak minden 34-ik évben találkozott a Föld a legsűrűbb rajjal. Sajnos, ez a gyönyörű hullócsillagraj talán örökre elveszett. 1833-ban és 1867-ben újra látható volt a pompás csillaghullás, de 1901 novemberében már hiába vártuk; azóta semmi nyoma. Keringése közben nagyon közel jutott a Jupiterhez és ez a kegyetlen zsarnok más pályára vetette őket, talán örökre el is űzte tőlünk! Lassankint a hullócsillagraj is elpusztul, szétzüllik. Ezer és millió év múlva már csak egy-egy magános hullócsillag lobban fel esténként: a hajdani üstökös utolsó emléke. De hát ezek az üstökösök honnan jöttek hozzánk, mik voltak azelőtt? Ezekre a kérdésekre feleletet adni nem tudunk. Némelyik lehulló meteorkőben szerves élet nyomaira akadunk: grafit és gyémánt szemecskéket hoznak ide a világűrből. Tahin egy kihalt égitest maradványai ezek, amelynek felületén valaha élet lakozott. De az élet eltűnt a belső tűz kialudt és a korhadt csontvázat ki tudja, miféle erő miféle katasztrófa törte darabokká s a széttört romokat bolygani küldte a végtelenbe. Ha aztán útjában egy uj napra akad, annak sugárzására mintha fellobbanna benne az élet utolsó szikrája, kiszabadulnak a benne levő gázok s mint üstökös ragyog fenn az égen. Ez is elmúlik, bekövetkezik a végső pusztulás: széfszóródnak részecskéi a messze végtelenbe. És ha egy darabja, egy-egy meteorkő, eljut ide hozzánk, úgy tekintsünk rája, mint egy réges-régen elpusztult világnak utolsó romjára. (Vége) Apróságok,----------o---------Beduin és tevéje. — Keleti hasonlat. — Egy este naplemente után egy beduin megkötötte tevéjét sátora előtt. Aztán lefeküdt és nyugodtan gondtalanul aludt; de nem soká, mert éjfélkor felébresztette a teve panaszával: „Oh uram, oly hideg van idekint, az orrom annyira fáj már; nem dughatnám be a sátorba?“ „Hisz ez kicsinység, dugd csak be és helyezkedjél el kényelmesen“; s azzal ismét beburkolózott és tovább aludt. Pár perc múlva a teve újra felébresztette: „Oh uram, orrom már felmelegedett, nem volna szabad a fülemet is bedugnom?“ Gazdája igy válaszolt: „Dugd hát csak nyugodtan be, jó éjszakát!“ A teve bedugta fülét, de rövid idő múlva annyira reszketni kezdett, hogy az egész sátor inogni kezdett. A beduin felébredt és igy szólt: „Miért zavartál meg engem?“ „Bocsás meg, annyira reszkettem a hidegtől, hogy a sátor is remegni kezdett. Nem volna szabad nyakamat is bedugnom, akkor már fölmelegedném.“ A gazda igy szólt: „Dugd be és ne zavarj azután.“ Mikor a hold fel- kélt, hangosan kiáltott a teve: „Kelj fel, ember, hogy tudsz oly kedélyesen aludni, mikor én majd megfagyok idekint; csinálj helyet, hogy a lábamat is benyújthassam a sátorba“. Ura igy válaszolt: „Jó, nyújtsd be.“ Ő maga összekuporodott a sátor egyik sarkában és kényelmetlen helyén igyekezett újra elaludni. Végre fáradtsága győzedelmeskedett rajta, de nem sokáig pihent, mert a teve ismét felébresztette. A beduin igy kiáltott: „Te gonosz teve, fölzavartál él elűzted álmomat.“ A teve igy felelt: „Isten irgalmazzon szülőidnek, majd meg ölt az éjszaka hidege. Engedd, hogy egész testemmel a sátorba menjek, hogy meg ne fagyjak“. A férfi válaszolt „Jöjj be, te arcátlan teve“. A teve bement, de oly sok hely kellett neki, hogy a beduin az egész sátort neki hagyta s ő maga az éjszaka hidegében aludt. Kedves olvasóm, bizonyosan szidod ennek a beduinnak ostobaságát, pedig hajói megvizsgálod magad, észre fogod venni, hogy hasonlítasz hozzá. Megengedted a bűnnek, hogy egy kissé szivedbe nyomuljon és most egész szivedet meghódította. Vagy hogyha még nem jutottál ennyire, egész bizonyos, hogy idejutsz. Egész bizonyos, hogy a bűnnek tevéje, ha orrát beengedted szived sátorába, nem fog nyugodni, mig egészen az övé nem leszel; mert tapasztalat bizonyítja, hogy aki egy bűnt eltűr, nemsokára többre ragadtatik. Ha elkezdesz hazudni, lopni, inni, vagy veszekedni, nem fogsz megelégedni annyival, hanem napról-napra jobban a bűn hatalmába kerülsz. És igy hogyan reméled, hogy az ítélet napján, melyen a bűnösök pokolra vettetnek, megállhatsz Isten szeme előtt? Bizony, ha továbbra is a bűn rabszolgája maradsz, reménytelenül elvéssz.
