Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-05-07 / 19. szám
-1. oldal. ,,Amerikai Magyar Keíormálusok Lapja“ 18. szám. 1910. április 30. Az ustokosokrol. Irta: Fejes Zsigmond. (II.) A Naprendszerünkhöz tartozó rövid keringési! üstökösök közül egynek sincs csóvája. A Halley-féle üstökös csóvája is folyton kisebbedik és csak azért nem tűnt még el egészen, mert csak minden 76 évben jut a Nap közelébe. De hiszen eredetileg minden üstökös a végtelenből jött hozzánk; mi az oka hát annak, hogy egyesek itt maradnak, mint a Napunk rabszolgái és ismét tova repülnek és nem térnek vissza soha? Ez már a nagybolygók munkája; különösen a Saturnus és Jupiter, a bolygóvilág ezen két óriása, végzi az iistökösfogdosást. Van egy bizonyos sebesség, a Naptól való távolság szerint más és más, amely mellett valamely égitest pályája parabola; ez a sebesség a Föld közelében 42 km. másodpercenkint. Ha ennél sebesebben megy valamely test, akkor hiperbola pályán még gyorsabban rohan a végtelenbe; ha pedig lassabban, akkor centrifugális ereje nem tudja legyőzni a nap vonzását, hanem elliptikus pályán kénytelen a Naprendszerben maradni. Az üstökösök, ha semmi se zavarja őket, utjokban, rendesen parabola pályán érkeznek; olyan utón tehát, amely visszavezet a végtelenbe. De ha egy nagy bolygó közelébe oly módon kerülnek, hogy annak vonzása növeli sebességüket, akkor hiparbola pályán még gyorsabban rohannak tova; ellenkező esetben, ha a nagybolygó mögéje kerül az üstökösnek és igy vonzása kisebbíti sebességét, akkor megfogta azt a Naprendszer számára. így szerzett a Föld tiz, a Jupiter pedig 20 visszatérő üstököst, amely most már mind a Nap körül kering. Hogy pl. a Jupiter, — a mostanában éjjel ragyogó fényes bolygó, — milyen zsarnoki hatalommal játszik a renkiviil kis tömegű üstökösökkel, annak szép példája a Loxel-féle üstökös. Ez is parabola pályán jött és 1767-ben a Jupiter megfogta. 1770-ben kiszámították a pályáját és hat évesnek találták; 1776-ban visszatért a Föld közelébe, de szerencsétlen volt ránézve ez a hatos szám, mert a Jupiter keringési ideje 12 év lévén, kétszeri keringés után 1779-ben újra találkozott a Jupiterrel és ez 27 éves pályára vetette. Ezen a pályán is csak 108 évig maradhatott meg. E nem egészen 108 óv alatt négyszer tette meg 27 éves körútját, de ugyanazon idő alatt a Jupiter 9 keringést végzett és az 1886. év végén ismét találkoztak. Ekkor a Jupiter három részre száki- tóttá, — mert igen közel jutott hozzá, — és ismét uj pályára dobta. Azóta nyoma veszett; talán soha többé nem tér vissza. Talán ez a kérdés is érdekel mindenkit, hogy mi történnék, ha a Föld összeütköznék egy üstökössel ? Valóban a Föld pusztulását, a „világ végét“ vonná ez maga után? A csóvával való összeütközésnek semmiféle következménye nincs; ez meg is történt már sokszor. Azok a végtelenül ritka gázak, amelyek a csóvát alkotják, a Föld légkörébe nem hatolhatnak be. De meg az üstökös fejével való találkozás sem jár a Földre nézve veszedelemmel. Hiszen az üstökös maga meteorraj; s igy csak fényes hullócsillag esővel üdvözölne bennünket, de bizony a Földet nem dobná ki sarkaiból a Földnél sok milliószorta kisebb tömeg, sőt mérges gázakkal sem fojtaná meg a Földön élő lényeket, mert még ha volnának is ilyenek az üstökös fejében, légkörünkbe nem juthatnának be. De még az üstökös magját alkotó hullócsillagok közül is, talán minden millió közül sem érné el egy a Föld felületét. A súrlódás folytán a hullócsillag a légkörben izzásba jön, — hiszen éppen ezért válik láthatóvá, — és a legnagyobb részük még fönn, 90—120 kilométer magasságban el is ég. És ilyen összeütközés már történt, nem is olyan régen. 1872. november 27-én találkozott a Föld a Biela- féle üstökössel. Tehát a nagy katasztrófa megesett, még pedig úgy, hogy az emberek csak utólag vettek róla tudomást. A Földnek ugyan nem lett semmi baja, csak fényes hullócsillagesőt kapott, de annál több baj érte az üstököst, mert azt a Föld a szó teljes értelmében szétrombolta. 1887-ben találkoztunk egyik sűrűbb maradványával, ekkor ismét dús meteoresőt adott; azóta is minden november végén a bővebben hulló meteorok jelzik, hogy arra a helyre érünk, ahol a szétrombolt üstökös maradványai keringenek. A Halley-féle üstökösnek legföllebb csak csóváján megyünk keresztül; sőt ez sem bizonyos. Nincs tehát mitől félni, hiszen még az üstökös feje ellen is elég sűrű, majdnem áttörhetetlen páncél földünk légköre is. A Halley-féle üstökös gyorsan közeledik felénk. Érdeklődéssel várhatjuk, márcsak azért is, mert eddig minden megjelenése alkalmával szép fénnyel ragyogott, kivéve a legutóbbi, 1835-iki megjelenést, amikor csóvájából szabad szemmel alig látszott valami, pedig 1759- ben még 47 fok volt a csóva látszólagos hossza, tehát körülbelül kilencvenszer nagyobb, mint a Hold látszó átmérője. Lassanként ennek fejéből is kihajtja a nap az elzárt gázakat és igy könnyen lehet, hogy az idén nem lesz már fényes. Tudományos szempontból azért hagyj el en tőség ii ez az üstökös, mert Halley ennek a visszatérését jósolta meg először. Azelőtt ilyen visszatérő üstökösről nem volt tudomásuk. A jóslatot kétkedéssel fogadták, de beteljesedett: a kijelölt időben, 1759 elején az üstökös megjelent. Azóta kimutatták, hogy a Halley-féle üstökös másfélezer év óta már nagyon sokszor járt a Föld közelében; t. i. egy-egy régebben látott fényes üstökös nem volt más, mint a Halley üstököse. Tehát ez az üstökös is zárt pályán, de rendkívül elnyúlt elliptikus pályán kering. Keringésének ideje 76 óv körül ingadozik. Pályája olyan nagy mértékben elnyúlt ellipsis, hogy amikor legjobban megközelíti a Napot, csak valamivel lesz nagyobb a Naptól való távolsága, mint a Földnek a Naptól való középtávolságának tele. Amikor pedig legtávolabb van, akkor még a legidilső bolygónak, a Neptunnak pályáját is átlépi, tehát mintegy 60-szorta távolabb van, mint napközeiben. Az üstökös anyagának rendkívüli ritkasága következtében csakis akkor válik láthatóvá, ha közeliinkbe jut. Most 1909 szeptember 11-én vették észre először, amikor még csak egy 16-od rendű csillaggal volt egyenlő fénye, vagyis majdnem tizezerszerte volt halványabb, mint a szabadszemmel még látható leggyöngébb fényű csillag. De távolságának csökkenésével egyre fényesebbé válik és lassanként csóvája is talán képződni fog. Most még a Nap túlsó oldalán van; szabadszemmel még nem látható. (Folyt, köv.)
