Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-30 / 18. szám
2. oldal. ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 18. szám. 1910. április 30. Péter apostol. i > II. A gazdag ifjú büszkesége egyszerre letört. A gazdagságról és a gazdagsággal járó kényelemről még az Isten országa érdekében sem volt képes lemondani. A tanítványok szive meg épen ennek hallatára rebbent meg az örömtől. Hiszen igy az 6 helyzetük ugyancsak kedvező, mert ők mindenről lemondottak a Krisztusért. Ezért Péter meg is kérdezi a tanítványok nevében Jézustól, hogy mi lesz az ő jutalmuk önfeláldozó lemondásukért ? Megint csak Péter volt a tanítványok szószólója akkor is, mikor vándorutjukon egészen a pogányok lakta Galileába mentek föl s Cézárea Filippi városánál pihenőt tartottak. Jézus azt kérdezte tőlük, hogy minek tartják őt az emberek ? A tanítványok bevallották, hogy senki sincsen vele tisztában. Némelyek Illésnek, mások Jeremiásnak, vagy a Keresztelőnek, vagy a megjövendölt prófétának tartják őt. Ekkor azzal a kérdéssel fordul hozzájuk Jézus: Hát ti kinek tartotok? Nehéz kérdés volt, nem tudtak reá felelni, azért mind hallgattak, csak Péter ajka nyílt meg ismét szóra: Te vagy a Krisztus ! Ez a vallomás forduló pontot képez Jézus és a tanítványok életében egyaránt. Jézus ettől fogva nyíltan beszél az ő messiási igényeiről, a melyek egészen más természetűek, mint azt a zsidók gondolják. Ettől fogva minden ő szándéka tisztán áll az apostolok előtt. Nem fényesek és ragyognak azok, mint a zsidók várják és gondolják, hanem szenvedéssel, lemondással, megpróbáltatással terhesek. Az apostolokra s különösen Péterre nézve is forduló volt ez a vallomás. Péter e vallomása az a tükör, melyből Jézushoz való ragaszkodásukat, Jézusról való nézetüket mindenki láthatja. A többi nem tudja, mit gondoljon róla, csak egyedül Péter lelkén cikázik át a világosság, hogy Jézus a Krisztus. Ha mindenki ingadozik is, ő nem; ő szentül meg van győződve, hogy Jézus a Messiás. A nép s a néppel együtt Jézusnak valamennyi tanítványa is csak a beszédeiből és a csele- kedeitől itél, de Péter lelkét mintegy titkos isteni ujj- mutatás tereli a fődologra, hogy Jézusban az Istennek szószólóját, akaratának és kijelentésének személyes valóságát, egyszülött Fiát ismerje fel. Ezért mondja neki Jézus: Boldog vagy Simon, Jónásnak fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem az én atyám, ki a mennyekben van. A nagyon ingadozó tömegben, a vallomások bizonytalan váltakozásaiban Simonnak ez a vallomása olyan, mint a sziklából fakadó ér, mely mindig egyformán buzog ki, melyet meg nem zavar, el nem apaszt semmiféle külső behatás. Sőt maga ez a Simon is olyan, mint a szikla, melyet a környezet meg nem változtat, az időjárás változása meg nem másít, ezért mondja neki Jézus:' Én pedig viszont azt mondom, hogy te Péter vagy és én e sziklán fogom felépíteni az én egyházamat, a melyen a pokol kapui sem vesznek diadalmat! A milyen fontos a Péter nyilatkozata Jézusról, olyan fontos a Jézusé is Péterről. Péter Jézusban a messiást, Jézus pedig Péterben a biztos hitvallót ismeri fel. Mert Péter volt az első hitvalló még az apostolok között is, ezért nevezi őt Jézus azon megingathatatlan alapnak, ama sziklának, latinosán Petrosznak, a melyen a Krisztusban hívők közössége megalakult. Mert ilyen vallástétel nélkül ez a közösség, a Krisztus gyülekezete soha meg nem alakul. A ki a Jézust, úgy mint Péter is, el nem fogadja az Isten fiának, a megváltó Krisztusnak az nem lehet tagja a Krisztus gyülekezetének. Ha nem votna Péter is az apostolok között, a ki nyíltan, világosan szent meggyőződéssel kimondja, mit tart a Jézusról, akkor hiába való volna minden ő fáradozása, a hívek egy táborba nem tömörülhetnének. Ezért Péter, az első hitvalló az az alap, a melyen a hitvallók gyülekezete megépül. S a kinek ilyen biztos, erős hite van, mint Péternek, az megtudja ítélni a másik hitét is. Ezért mondja tovább Jézus: Neked adom a mennyek országának a kulcsait és a mit megkötsz ezen a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, a mit pedig megoldasz e földön, meg lesz oldva a mennyekben is. Jézusnak e szavai itt azt jelentik, hogy Péter, a ki az igazságnak megfelelően Krisztusnak tartja a Jézust, a sokféle ingadozó nézet között biztosan eligazodik s meg tudja ítélni, ki vélekedik helyesen, ki gondolkozik tevésen a Jézusról. S a mikor majd nem lesz már többé Jézusé földön, akkor Péter is biztosan el tudja majd bírálni a Jézusról való nézeteket és véleményeket. Minthogy pedig Isten országába való bejutás az Isten országa fejedelméről a Jézusról való felfogástól függ, ezért a vélemények elbírálása egyúttal az Isten országába jutás felett is dönt. Természetes azonban, hogy Jézus e nyilatkozata nem ruházta rá Péterre az üdvösség felett való döntés jogát, mert egyedül csak a Krisztus vádol vagy ment az Isten előtt; hanem csakis arra vonatkozik Jézusnak ez a mondása, hogy a mikor olyan sokfélekép vélekednek Jézusról és olyan nagpon bizonytalanok az ő megítélésében, akkor Péterre és az ő nézeteire hallgatni mindenkire nézve döntő jelentőségű, mert egyedül csak ő tette eddig azt a vallomást, hogy Krisztus a Jézus. Hogy a Jézus kortársai is igy fogták fel, mutatja az antiókiai gyülekezet körében felmerült vitás kérdés eldöntése is. Arról volt szó, hogy a Barnabás által Tarsusból Antiókiába hivott Pál a többi tanitótól eltérően azt tanította, hogy a pogány ember minden különös feltétel nélkül csakúgy felvehető a keresztyén közösségbe, ha a Jézust Krisztusnak vallja, mint a zsidó ember. E miatt a gyülekezetben meghasonlás támadt. Maguk közt a dolgot nem tudták elintézni, ezért hát egy küldöttség ment Jeruzsálembe, hogy ebben a dologban kérdezzék meg a Jézus közvetlen tanítványainak véleményét, Ez alkalommal nemcsak Péter is beleszólt a dologba. Nem egyedül Péter döntött, de Péter is nyilatkozott. A döntés joga tehát örök időkre nem volt rá átruházva, a mint azt tévesen a római katholi- kus atyafiak vitatgatni szeretik. Bizonyítja ezt az az eset is, a melyet maga Pál apostol beszél el. Ez is ott történt Antiókiában. A jeruzsálemi anyagyülekezetnek az volt a szokása, hogy az apostolokat és más megbízható embereket kiküldötte a környékén alakult gyülekezetek meglátogatására. Hadd erősítsék meg ezek a Krisztus szelleméből táplálkozott kegyes emberek az ingadozókat, vezessék a tán- torókat, irányítsák a meg-megtévedőket. ügy olvassuk az Apostolok Cseleketedeiről szóló könyvben, hogy Péter és János apostol mindig együtt járt. (Folyt, köv.)
