Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-01-08 / 2. szám
12. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 2. szám. 1910 január 8. A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. IV. Időszak. VII. Gergelytől a reformáczióig. (1085—1517.) VI. Húsz János és a cseh.morva atyafiak. XXXIV. De Podiebráddal meg, mivel ez a prágai egyezséghez híven ragaszkodott és a kelyhesek szerződés szerinti jogait épségben tartotta, a pápák nem voltak megelégedve és ellene II-dik Pál keresztes hadat hirdetett (1405), sőt a magyar királyt, Mátyást is haera tüzelte. Podiebrád mindezek ellenében trónját megoltalmazta. Halála (1471) után a királyválasztás felett újból heves versengés keletkezett a kelyhes és katholikus párt között, mig végre a királyul megválasztott Ulászló lengyel herceg a vallási békét helyreállította azzal, hogy mind a kelyheseket, mind a katholikusokat eddigi jogaikban s birtokaikban biztosította. A kelyheseknél Húsz szellemének úgyszólván csak gyenge árnéyka maradt fenn, sezek 00 év hosszant tartott háborúk s versengések által okozott veszteségekért alig nyertek egyéb kár. pótlást, mint az urvacsorai kelyhet. s nagyszerű küzdelmeik emlékeit. De a szétszórt táboriták Húsznak és az evangéliumnak általok felismert tanaihoz folyvást hűn ragaszkodtak s a XV-ik század közepén ismét külön kis gyülekezetekké alakultak. S miután ezek apáik némely képzelődéseivel s forradalmi rajongásaival a reájok következett nehéz napok alatt felhagytak és evangéliumi higgadtságra tértek, Podiebrád is némileg szelidebben viselte magát irányukba, az ország keleti részeit, a háborúk alatt pusztává tétetett liticzi hegységet lakhelyül engedte nekik; honnan ezek többször megújított üldözések, embertelen zaklatás s szenvedés között a szomszéd Morva-, Magyar- és Lengyelországokban tovább terjeszkedtek úgy, hogy a XV-ik század végén körülbelül 400 gyülekezetük volt. Ezek magukat „Testvérek egyesületének“, magyarosan „Cseli-morva atyafiaknak“ nevezték; ellenségeik pedig a ,.Pi- kárd“, „Valdi“, „Barlanglakok1* gúnynevekkel ruházták fel őket; az utóbbi gúnynevet onnan vévén, mert ezek az üldözések idején istenitiszteletüket barlangokban, pincékben, erdőkben tartották. Ezen felekezet tagjai legnagyobb részt földhözragadt szegények voltak, de a bibliában mindannyian jártasok s békés szelleműek; három fokozat volt közöttük: a kezdők, az előrehaladottak és a tökéletesek fokozata; a katholikus egyház szentjeitől, gazdag s hatalmas papságától elfordultak; tagadták, hogy akár a katholikus egyház, akár az övéké egyedül üdvözítő volna, hanem ök a Krisztus főnöksége alatt álló egyedül üdvözítő egyháznak csak egyik tagja kívántak lenni; fotörekvésük az volt, hogy keresztvénségüket tetteikkel igazolják, miért is az első századok szigorú egyházfegyelmét felelevenítették, a bensőién, kegyes élet, példás erkölcs jellemző vonásaik voltak. A Húsz János által támasztott reform-mozgalom Magyar- országot is közelről érdekelte úgy vallási, mint politikai tekintetben. Magyarország északi megyéinek a lakosai legnagyobb részt azt a nyelvet beszélik, némi kis módosítással, melyet a csehek és morvák; és igy azok a vallási és egyházi újítások, melyek Prágában s Csehországban keletkeztek, igen könnyen átjöhettek s át is jöttek mindjárt kezdetben Magyarország szláv ajkú lakosai közé is. De meg Zcigmond császár egyszersmind magyar király is volt és igy a csehekkel 12 év bosszant foly Látott háborújában magyarok is harcoltak mellette, s igy ezeknek volt alkalmuk Húsz evangéliumi tanításaival megismerkedni; de még inkább volt alkalma azokkal a felvidéknek megismerkedni akkor, midőn a huszita-seregek Zsigmond hadait levervén, Magyarországba is betörtek, itt több várost és várat hatalmukba ejtvén, azokban huzamosb időre megtelepedtek. Mikor pedig a nemzet Albert király halála után, ennek özvegye s utószülött fia László mellőzésével, I. Ulászlót választotta királylyá (1440), ekkor az özvegy királyné, Erzsébet, a cseh Giskra Jánossal lépett egyezségre, azt zsoldjába fogadta, az országba való betörésre késztette, a ki ezek folytán annyira megvetette lábát az országban, hogy még a hŐ3 Hunyadi János is kénytelen volt Giskrát több szepességi és bányaváros birtoklásában békekötésileg biztosítani. Mátyás királyt s ennek első nejét, Katalint, Podiebrád György udvarából hozta a magyar nemzet a királyi székbe; később Mátyást a pápa fellovalván, 10 évig (1468—1478) folytatott harcot változó szerencsével Podiebrád ellen; a mi ismét számos alkalmat nyújtott arra, hogy a magyarok a Húsz.féle vallásjavi- tással egész közelből megismerkedjenek. Az üldözött táboriták és cseh.morva atyafiak közül számosán talaltak menedéket Észak. Magyarországon, kik azután az itt nyert földi jókat a magukkal hozott evangéliumi kincsekkel fizették vissza az őket befogadóknak. A XV. század végén már hazánk északi vidékein számos huszita gyülekezet volt; voltak huszita templomok, melyeknek címerét a templom homlokzatára vagy falára festett vagy faragott kehely képezte. Y. időszak. I. A vallásjavitástól a legújabb időkig. (1517—1896.) I. A vallásjavitás .Németországon. Egy szép korai tavasz köszöntött be az egyházra Húsz evangéliumi működésével, a melyet örömmel üdvözöltek a jobb idők után sovárgó kegyes lelkek. De a kora tavasz után még zord, fagyos idők következtely újabb és újabb erős viharok törtek ki a következő száz év folytán, melyek a Húsz által elhintegetett magvak kikelését s fejlődését akadályozták. Midőn p. o. a Húsz leikétől ihletett s a Szentirásban jártas Yesel (f 1481.) olyasféléket hirdetett, hog) a bűnbocsátó levelek merőben hiábavalók, hogy a böjt és papnőilenség emberi találmányok: válaszul a börtönt kapta; valamiut a vallásjavitás több más előfutárának is a börtön vagy száműzetés lett jutalma. A mély gondolkodású Yeselt (f 1489), ki Ágoston püspök müveit és a Szentirást tanulmányozva, olyasféle tanokat hirdetett, mint később a XVI. század vullásjavitói, csak előkelő barátai menthették ki az inkvizíció körmei közül. A valódi tavasz Csak később következett be, midőn az isteni gondviselés újabb férfiakat szólított elő, hogy az evangéliumokban foglalt igazságok felől bizonyságot tegyenek. Első helyen említendő ezek között Luther Márton. Luther született a száz választófejedelemség Eisleben nevű községében 1483. november lb-én, vagyis Márton nap előtti éjszakán; gyermekéveit szülei házánál Mórában töltötte; de a tanuláshoz már gyermekkorában nagy kedvet tanusitváu, atyja elküldte az eisenaclii iskolába, hol — atyjától, a szegény bányásztól, mi segélyt se nyervén —, az ajtók előtt vagy ablakok alatti énekelgetéssel szerelte meg mindennapi kenyerét, mígnem egy jólelkü asszony megszánván a dideregve kántálgató jó képű fiút, házához fogadta. Az 1501-ik évben az erfurti egyetemre ment a bölcsészeti és jogi tudományok hallgatására; de midőn Elek nevű jó barátját sétaközben a villán lesújtotta, ez annyira megrázta Luther érzékeny s vallásos lelkületét, hogy a világi tudományoknak azonnal hátat fordított s belépett az ottani egyik kolduló szerzetrend — az ág.ostoni rend — tagtai közé, hogy igy egyedül Istennek élhessen s az örök üdvösségre tartozó tudomá- nvokkel foglalkozzék (1505j. (Folyt, köv.)
