Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-04-02 / 14. szám
5. oldal 14. szám. 1909. április 2. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ A halotthamvasztásról. Irta: Dr. Masznyik Endre. (II. folytatás) Ha kimegyek, talpam alatt a vizenyős földön, a baktériumoknak kísérteties jajgatását hallom, vizet meg már egyáltalán nem is iszom, mert ami a téglán, gipszen és fán áthatol, áthatol az a holttestből kiáramló szénsavgázzal együtt a mi vizvezeté- kiink vasburkolatán is. Azt pedig már mégsem szeretném, ha nemcsak körülöttem, de bennem is zúgnának és jajgatnának azok az átkozott mikroorganizmusok. Ezért nevezte hát azokat a csendes temetőket, hová mi naiv lelkek könyeinkkel öntözni járunk elhunyt kedveseink sirhalmait és beszélgetni a szívok porából nőtt illatozó virágokkal, szebb jövőről, boldog feltámadásról, — ezért nevezte hát e nekünk szent helyeket Moleschott ,,az Ördög műhelyeinek s gyárainak!*“ Hanem most veszem észre, hogy én eddig csak a halott- hamvasztásért rajongó szakférfiakat szólaltattam meg. Nos, — legyünk igazságosak. Szóljunk be a másik táborba is. Én beszóltam és ott — csodálatos! — ép az ellenkezőt mondották. Ne higyj nekik. Nem olyan fekete az ördög, mint a milyennek festik. Hát hiszen mi is ismerjük a temetőben rejlő veszélyeket s nem tagadjuk, hogy különösen a fertőző betegségekben elhaltak testei valóságos pestisfészkek. Sőt épen mi javasoltuk, hogy az ily holttestek eltakarítására vonatkozólag kormányaink szigorú rendőri óvóintézkedéseket tegyenek, aminthogy tettek és tesznek is. De azért fanatikus hévvel mégsem üzenünk irtó háborút a temetőknek. Ellenkezőleg, szerintünk — a bécsi orvosok egyesülete legutóbb, 1898. febr. 4-én hozza ezt az egyhangú határozatot — ,,bár a halotthamvasztás a modern hamvasztó kemencék segítségével higiénikus szempontból kifogás alá nem eshetik, a temetkezéssel sem párosulnak szükségképen oly hiányok és veszedelmek, hogy a halotthamvasztást, mint mellőzhetlen reformot üdvözölhetnék. Ellenkezőleg, a halotthamvasztás legyőzhetlen nehézségekbe ütközik. A fakultativ halotthamvasztás ellen azonban a legkisebb orvosi vagy egészségügyi ellenvetés sem hozható fel.** Ugy-e bár, hogy érdekes ez a nyilatkozat? Ezt mondják a bécsi orvosok s ezt mondják más jeles orvosok is. A világ, melyet elvégre Isten és — nem a természettudósok teremtettek, nem lehet, hogy olyan nagyon tökéletlen legyen. Ellenkezőleg, én azt hiszem, hogy a természet élete nagyon is jól van berendezve, hogy a természet maga jobban gondoskodik rólunk, mint mi magunk s talán mint orvosaink is. De beszéljenek a szakértők s ne én. Beszéljen r— hogy a példát necsak mindég odakint keressük, — beszéljen a mi országos hirü orvosunk, dr. Pávai Vájná Gábor, ki a halottégetésről irt nagybecsű tanulmányában kérdésünkhöz történelmi, közegészségi, gazdasági, esztétikai és valláserkölcsi szempontból már 1889-ben ugyan alaposan hozzászólott. Dr. Pávai többek között azt mondja: ,,A halottégetés hívei szerint a holttest veszélyes az élőkre. Ez azonban a halottégetés megengedése után sem lesz elkerülhető, mert a halottakat 48 órán belül csak pusztító járványok idején szabad eltemetni s e határidőt sok szempontból lehetetlen megváltoztatni, a holtak pedig az előirt rendszabályok szerint eltemetve a mély sírban ép oly kevéssé veszélyeztetik az élőket, mint elégetve“. És ez állítását — a legkiválóbb hygienisták és vegyészek p. o. Uffelmann vizsgálatainak adataival bizonyltja be. A temetők talajában, vizében s környezete levegőjében oly mértékben nem fordulnak elő fertőző elemek, hogy azok egészségünkre veszedelmesek volnának. Ellenkezőleg tény, hogy a fertőző betegségek nem a temetők közelében törnek ki, hanem rendesen ott fejlődnek, hol az utcák sziikek és piszkosak, hol a csatornázás és ivó viz rósz vagy elégtelen, hol a lakások nedvesek, hol továbbá sok a szabadban rothadó szerves anyag, s végre hol hiányos a rendszeres fertőtlenítés. S mind ennek igen egyszerű és természetes oka van. Középen vagyon tehát az igazság. Amelyik temető -— mint dr. Pávai is mondja — az egészségüg3Ü kellékeknek teljesen meg felel, vagyis amelyiknak fekvése jó, amely elég nagy, elég mély s a melyben egy sirba egy halottnál többet nem helyeznek s a sirok megfelelő távolságra esnek egymástól stb. az oly temető — bár lassabban, — de ép oly tökéletesen végzi el a maga munkáját, mint a hamvasztó kemence. És lén37egileg ugyanazt a munkát is végzi. Mert mint ezt ép a hamvasztás egyik leglelkesebb barátja, Küchenmeister hírneves drezdai orvos mondja: ,,Nekünk el kell égnünk; a viz eléget; a föld eléget; a levegő eléget; a tűz eléget; nekünk előbb vag3r utóbb oda kell adnunk testünket, hogy az a világ életéért elégettessék. A természet hiv. Csak az a kérdés: hogyan kövessem? Gyors engedelmességgel vagy kelletlenül lomhán, nagy tervei ellen lázadozva?“ Nos, — a hamvasztás barátai a halálban a gyorsaság hívei. Nyer ezzel a természet valamit? — azt nem tudom. Hog3’ ők semmit sem nyernek, az bizonyosnak látszik. De mondják: nyernek az élők? Hát — meg lehet. De én — e kérdést tanulmányozva, olvastam, hogy bizony a halotthamvasztás sem feltétlen biztosíték a holttestekből kiáramló kártékony elemeknek a levegőben való elterjedése elllen. Rota orvos p. o. és a vele levők, Milanóban ug3'ancsak kiállhatatlan bűzt éreztek, mikor egy halottat égettek. S hasonlót állít a hires Hellwald is. Mondják ugyan, hogy a legújabb, a Siemens-Reciam-féle kemence már tökéletes, de beigazolva ez az állítás sincs. Épen azért bátran aláírhatjuk dr. Pávainak véleményét, hogy „közegészségi szempontból éppen nem szükséges a temetők bezárása s a halottak égetése és hogy ennek el nem fogadása a tudomány s humánizmus elleni vétséget nem képez“*. Térjünk át hát a második s szintén igen fontos szempont ismertetésére. A temetkezés helyett a hamvasztást másodízben gazdasági előnyénél fogva ajánlják. Kissé különösen hangzik ugyan, de tény, hogy ma már kedves halottaink eltakarításánál is felhangzik a kérdés: mi olcsóbb? Meghallgattam e kérdésben is mind a két tábort. A hamvasztó kemencék nagy barátai természetesen a temetést drágálják Nagyon szaporodunk. A föld — mondják — maholnap tele lesz velünk s szükségünk lesz minden talpalattnyi térre. Igen, a halottaknak már a föld alatt sem adhatunk helyet- Leghelyesebb, ha elégetjük őket. Az a törvényszabta 25—30 év különben sem elég teljes elporladozásukra. A talaj minőségétől igen sok függ. Némely sírban századok múlva sem rothadnak el a holttestek. S nem borzasztó látvány-e az, mikor régi temetők helyére házakat, vasutat, gyárakat építve, a telásott földből félig rothadt tetemeket, vázakat, csontokat hánynak ki s bizony sokszor újra el sem ássák, hanem viszik a spódium gyárba? Legyenek a temetők Isten szántóföldje helyett emberek szántóföldjei. így legalább jövedelmet hoznak. Sőt még egy más gazdasági előnyben is leszen részünk. A hamvasztás mellett az emberi organizmus szubstanciái — a phosphat, soda, ammóniák, magnesia és a többi — nem mennek veszendőbe, hanem mint kitűnő trágya termővé teszik a terméketlen földet. És mily kényelmes dolog is lesz az a hamvasztás! A nagyvárosi embernek nem kell villanyoson avagy omnibuszon messzire vinni kedves halottját s fizetni még a szomorú halotti gyülekezet úti költségeit is. S a papokat se foglalja le az örökös temetés. Holtak helyett járhatnak az élők után, hűséges pásztorok módjára, gondjukat viselvén, (Folyt, köv-)
