Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-26 / 13. szám
13. szám. 1910. március 26, 15. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ I REGÉNY. Elbeszélés a gályarabság idejéből. Irta: P. Tóth János. II. RÉSZ. YI. Azonban Andor érezte, hogy e látogatása alkalmával szivének megnyilatkozását közölni kellene már Erzsikével, sőt őt, annak rendje és módja szerint feleségül megkérni. Egy nap reggelén feltette magában Andor, bogy a leánykérésen túl esik. A kerti lugasban ültek. A beszélgetés nehezen ment. De nem tudott szavakat találni a dolog megkezdésére. Végre összeszedte minden erejét, feltárta szive érzelmeit s megkérte Erzsikét feleségül. A leány nem vonakodott. A következő percben már atyjok előtt állottak, a ki közelben, a szemben levő méhesben figyelte az ifjak zavarát. Andor itt sem tudott szóhoz jutni. Az öreg ur pedig mindkét kezét vállára tévén, megszólalt: Erzsikémet kéred ? tied ő fiam ! . . . Még a távolban is érted él . . . Ásó, kapa válasszon el benneteket! Gazdagságot nem hagyhatok reád fiam : vedd ez egyetlen kincsemet. Boldogítsd őt s magadat vele ... Az isten áldjon meg benneteket minden áldásával .... Azután összecsókolta mindkettőt s örömkönnyeket hullattak mindhárman. Azután az öreg ur bevonta Andort a méhesbe s leültek az egyszerű hárs-ágyra, mely a nagytiszteletü urnák ebéd utáni szundikálásra szolgált, s igy kezdte a beszédet : — A kézfogó még ma meglesz. Az ilyeneken jó minél előbb túlesni. Hanem aztán szólj: mi terved van a jövőre ? — ügy gondolkozom, kedves atyám, hogy visszatérek nagy asszonyomhoz Murányba, s mig ő neki szüksége van szolgálatomra, el nem hagyom. Ezt parancsolja irántam tanusitott nagy jósága. Aztán várok, mig Erzsikét elvinnem szabad lesz. — Nem egészen rósz gondolat fiam; de én talán jobbat gondoltam. A szomszéd eklézsia parókhiája üresedésben van. Papja elhalt. Holnap vasárnap, át mehetnénk, és te próba papolásodat bemutathatnád; megvá- lasztatásodról jót állok. — De mit fog majd erre mondani az én kegyes pártfogónőm?! . . . — Az másodrendű kérdés fiam. Igaz, hogy külföldi tanulmányaidban segélyezett. De te már 3 év óta szolgálod, tehát visszaadtad szívességét, leróvtad tartozásodat. Most már önmagad iránti kötelességed az első. Tudományoddal egy szerény gyülekezetét vezetni az Ur utain, családot alapítva, házi csendességben, boldogságban s megelégedésben. Ez az emberiség magasabb rendeltetése, s ez a tied is. Andor megadta magát s késznek nyilatkozott atyja terveit magavalósitani. A kézfogót még aznap este megülték; másnap pedig átmentek mindnyájan a szomszéd egyházközségbe. Andor prédikált. A próba fényesen sikerült s a derék nép, a lelkes ifjú papot kész lett volna azonnal megválasztani. Megnézték a paplakot is szép gyümölcsösével s Andor mindennel meg volt elégedve s boldog volt. Estére hazamentek Bedőházára. A papiak sövényéhez egy sártól-portól lepett paripa volt kötve, melyen egy futár, az özvegy nádornétól, Andor számára levelet hozott. A levél rövid volt; tartalma ez: „Siessen Murányba, mert elkerülhetetlen szükség van rá. Számára váltott lovak vannak előre küldve. Nagy dolgok küszöbén állunk.“ E levél lehangolta a ház eddigi jó kedvét, megzavarta az esperes ur szép tervét, tönkre tette egy pár ifjú lélek mutatkozó doldogságát. Mindenki megegyezett abban, hogy Andornak reggel indulnia kell. De mindenki érezte, még Andor is, hogy ez úttal nem kellene hallgatni a kötelesség parancsára. Valami borús előérzet nyomta mindenki szivét, de nem közlék egymással. S midőn reggel Andor elbúcsúzott tőlök és útnak indult: nagytisztelentü Vásárhelyi uram lassú morgással azt suttogá szeretett életpárjának: „Nekem úgy tetszik, azt súgja valami, hogy ejó fint nem fogjuk látni többé ez életben.“ * Mig Andor Bedőházán időzött, azalatt a Zrinyi- Nádasdy-féle összeesküvés uj fordulatot vett. A mellőzött főurak uj boszura gyultak a bécsi kormány ellen, mely az ország sérelmeit nem hogy orvosolta volna, sőt újabb törvénytelenségekkel terhelte a magyar népet s az ingerültséget a végletekig fokozta. Ily körülmények között eljöttnek látták az időt a tett terére lépni. Zrínyi és Nádasdy Csáktornyára gyüjté a hadakat. Frangepán egy felkelő sereggel Zágrábot indult elfoglalni. Széchy Mária Murányt erősité és segítséget Ígért a felkelőknek. Rákóczy a 13 felső vármegyét tanácskozásra Sárospatakra hívta össze. Az északkeleti részen e hely jelöltetvén ki a fölkelés központjául. Horvátországnak minden báni kézen levő erőssége harcra szereltetett. Még a német generális, Tattenbach is a felkelőkhöz állott s részökre sereget gyűjtött. Vitnyédy ügyvéd pedig a Tiszavidéki reformátusok nevében tett Ígéretet és kilátásba helyezte, hogy ha a fölkelés megindul: a vidék összes protestánsaira számíthatnak. Hogy ez Ígéret könnyebben végrehajtó legyen s mintegy kötelező erővel bírjon: Zrínyi és Nádasdy Írásban kötelezték magukat, hogy a protestánsok panaszos .sérelmeit a legelső országgyűlésen orvosoltatni fogják. E sokágú intéskedés mellett a portához is követséget küldtek, attól segítséget kérendő. Ez intézkedést a szendrei gyűlés határozata értelmében foganatosították, melyet az özvegy nádorné hivatott össze. Itt a megjelent katholikusok azt indítványozták, hogy haladék nélkül fel kell kelni, a bányavárosokat, Szécsényt, Trencsént, Nvitrát el kell foglalni és Morvára kell törni. Azonban a többségben levő protestánsok tudni sem akartak felkelésről a török vagy Apaffy segedelme nélkül. (Folyt, köv.)
