Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-26 / 13. szám
5. oldal 13. szám. 1909. március 26. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ A halotthamvasztásról. Irta: Dr. Masznyik Endre. A halotthamvasztás a modern kulturélet egyik legaktuálisabb kérdése- Nyugat legtöbb müveit államában már nem is csupán elméleti dolog- A hamvasztó kemencék Olaszországban, Angolországban, Franciaországban, Svédországban, Sveizban, Németország egyes részeiben s Amerikában is erősen működnek. S habár lassan-lassan, az eszme egyebütt is hódit, mert hatalmas tényezők egyengetik útját. A nemzetközi kongresszusok Londonban 1891-ben, Budapesten 1894-ben, Moszkvában 1897-ben lelkesen és határozottan felkarolták. Sőt ép Budapesten hozták meg az egyhangú határozatot, hogy 1. a halotthamvasztás egészség- ügyi szempontból nagyjelentőségű s 2- hogy a kormányok a fakultativ halotthamvasztás behozatalára és támogatására felkérendők. S szinte szívós kitartással fáradoznak az eszme népszerűsítésén, a világszerte megalakult halotthamvasztó egyesületek, szaklapok, röpiratok és önálló tanulmányok kiadásával, valamint felolvasások és kiállítások rendezésével is. Sőt figyelvén az idők jelét, a kedvező alkalom beálltával kopogtatnak, kérvényeznek mindenfelé céljuk megvalósithatása érdekében. Minapában kopogtattak már nálunk is. A bécsi „Flamme“ nevű egyesület a reakcionárius szellemű Ausztriában nem boldogulhatván, már régibb idő óta a szabad Magyarországra s különösen határszéli nagyobb városainkra vetette szemét. Először 1889-ben Pozsonyban tett kísérletet egy fiók egyesület alakitása s ennek révén ugyanitt egy krematórium felállítása végett. Törekvése azonban sikerre nem vezetett. Pozsony törvényhatósága támogatta, de a magas kormány tagadólag felelt. S ezzel egyidőre szélcsend állt be. A múlt évben azonban, minthogy Bécs városa még mindig nem lángol a lángért, — a Flamme Sopronra vetette szemét. Egyik lelkes tagja, Dorovius mérnök felolvasást tartott az ottani orvos-egyesületben és nem eredménytelenül. A soproniak melegedni és szervezkedni kezdtek. Hanem elrontotta a remélt dicsőség felett már eleve érzett minden örömüket az irigy testvérvárosnak, Pozsonynak szemes polgármestere. Elsőbbségi jusson ,,Flamme“-jának 1898. dec. 12-én levelet irt. Figyelmeztette régi gyöngéd viszonyukra s biztosította örök hűségéről. A „Flamme“ hajtott a szép szóra s cserben hagyván Sopront, 1898. dec. 23-án újra nyilatkozott: beadta kérvényét városunk tanácsához a krematóriumnak Pozsonyban való felállithatása iránt. A tanács ez alapon a következő javaslatot terjesztette városi közgyűlésünk elé: ,,A tanács a városi fő-physicus és az egészségügyi bizottság egyhangú véleménye alapján indítványozza, mondassék ki, hogy a mennyiben a kir. magyar kormány megengedi a krematóriumnak magyar területen való felállítását, a város törvényhatósága nem ellenzi, hogy a kérvényező egyesület azt Pozsonyban felállítsa, sőt kész, annak idején megállapítandó feltételek mellett, az e célra szükséges telket átengedni és a kellő lépéseket az en- engedély megadása iránt a kir. magyar belügyminisztériumnál megtenni.“ E javaslatot a városi törvényhatóság közgyűlése 1899. jan. 9-én beható és élénk vita után 73 szóval 15 ellenében elfogadta. A magyar kir. belügyminiszter azonban tagadólag határozott. Egy dolog azonban immár bizonyos : a halotthamvasztás kérdése szőnyegre került Magyarországon is. Kitérjünk előle? Nem helyesen cselekednők. Jobb azzal idejekorán tisztába jönni. Mert, bár a holtra nézve ugyancsak közönyös, mi módon takarítják el: elföldelik-e, elhamvasztják-e, bebalzsamozva sírboltba teszik-e, avagy oda dobják a vízbe a halaknak, a pusztaságba a vadaknak martalékul — nem egészen közönyös a dolog reánk élőkre nézveEmber kiváltsága az is, hogy még holta után való sorsa iránt is érdeklődhessék. Az meg az ember kötelessége, hogy a halottakat oly módon takarítsa el, amely minden jogosult követelménynek teljesen megfelel- Melyik volna e mód ? Mondják, hogy ily mód egyedül a halotthamvasztás volna. Nem uj a dolog. Már az ó-kor klasszikus-népei a görögök és rómaiak is, halottaikat rendszerint máglyákon égették el s aztán — mint p. o. az Ilias (XXIV. Ének 793—803.) Hektor elhamvasztásáról mondja: 'í’Y '' „Tiszta fehér csontját testvérei meg daliái Osszeszedék, mialatt sürü köny csorga szemükből. Majd maradék hamvát aranyos korsóba helyezték És lebontották biborszin lágy takaróval, És azután menten üveges sírboltba.helyezték, S rája felül roppant köveket halrnoztanak össze; S hantokat is hordtak, mialatt vigyáztak az Őrölt. És miután feltelt a halom, — csendben hazatértek S Hektor hamvainak fényes nagy torral adóztak. íf n í í íj ji if • ' ' '(Hom^fosz) • ■' ' , *.J .. . 1 f ! t A hamvasztás ez ősi módja azonban igen tökéletlen^ volt s azért nem is csoda, hogy — különösen a zsidó és keresztyén vallás befolyása következtében könnyen fel is hagytak vele. Hanem a múlt század végén a nagy francia forradalom sok más egyébbel a halotthamvasztás eszméjét is feltámasztá hamvaiból — s ennyiben igaz a vád, mit főként az u. n. ultramontári körök hangoztatnak, hogy a „modern halotthamvasztás a keresztyén népeknél a revolutio gyermeke“. De az'aztán már puszta ráfogás csak, hogy „valamint egykor a keresztyén vallási felfogás a halotthamvasztást megszüntette, úgy az újabb halotthamvasztók tulajdonkép az egyház tanával szemben, Isten és minden positiv vallás ellenében s a Krisztus alapította tanítói hivatal tekintélye rovására, a pogány szokás restituálását célozzák s igj' törekvésük majdnem egyet jelent a dogmatikus tan njnlt megtagadásával.“ Hiszen történeti tény, hogy mielőtt az ötszázak tanácsa a respublica 6-ik évében a halotthamvasztást elrendelte volna, ezt a kérdést egészségügyi szempontból, különösen a templomokban és a városokban való temetkezés veszedelmes voltát hangoztatva, alaposan megvitatták. S ugyan e kérdést a jelen század közepén 1849-ben Grimm G. szintén tisztán hygienikus szempontból vetette fel a berlini tudományos akadémiában s ezen és még főként gazdasági szempontból tárgyalják azt a komoly szakférfiak ma is szerte az egész müveit világon. A hamvasztás egészségügyi és gazdasági szempontból sokkal előnyösebb, mint a temetés, ez alaptétellel kell tehát nekünk is első sorban leszámolnunk. Lássuk először az egészségügyi szempontot. A temetés — mondják — nem felel meg az egészségügyi követelményeknek, mert az eltemetett holttest csírázó telepe a legkülönbözőbb nyavalyáknak, kiváltképen, ha a halál ragadós, vagyis — orvosi műszóval — fertőző betegség következménye volt. A holttest kóranyagát ugyanis felszedi magába a levegő, a viz, a föld, és igy az a sírból is visszakerül hozzánk. Antolik Károly jeles természettudósunk a pozsonyi városháza nagy termében a hamvasztásról tartott előadásában rémes dolgokat beszélt arról a körfolyamatról, amely az élők városát a holtak városával, a temetővel föld felett és föld alatt egybeköti egészségünk nagy veszedelmére. Hát bizony azóta szinte félve kelek és fekszem is a temető-utcai szerény hajlékomban. Ha ablakot nyitok, a beáramló levegőben a bacillusoknak rejtelmes zúgását hallom. (Folyt, köv«)
