Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-01-08 / 2. szám

2. szám. 1910 január 8. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 7. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, január g. „Mivelhogy szenvedett, mikor meg- kisértetett, azoknak is segítséggel lehet, a kik megkisértetnek“ (Pál apostolnak a zsidókhoz irt levele II. része, 18 verse). A bűn kisértése alatt minden ember szenved. A szenve­dést á bennünk levő jó {és gonosz harcza okozza s minél erő­sebb bennünk a jó, annál erősebb a go­nosz ellen való harcz s annál erősebb a szenvedés is; viszont minél erősebb ben­nünk a gonosz, annál gyengébb a harcz s annál kisebb a fájda- lam is. Innen érthető, hogy az első kiserté­sek idejében, mi­kor még erősebb ben­nünk a jó, nagyobb a mi szenvedésünk; innen érthető az is, hogy később, mikor sok ki­sértés megejtett s e miatt a jó meggyengült mi bennünk, az uj ki sértés könnyebbel, győzedelmeskedik felettünk- Más szóval, a jó ember sokat szenved a kisértés alatt, de végre mégis győz azon! a rósz ember pedig hamar megadja magát, mert’ gyenge már a kisértéssel szemben. A Ur Jézus is megkisértetett és szenvedett a kisértésben; de legyőzte azt s ezzel példát adott nekünk, hogy miképen győze­delmeskedhetünk mi is: Úgy hogy ha akisértő bűn első próbál­kozását is visszautasítjuk s híven megállunk Isten törvénye mellett. Cselekedjünk hát azonképen ! Hétfő, január io. ,,Mi haszna vagyon, atyámfiai, ha valaki mondja, hogy hite vagyon, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-e azt az a hit?“ (Jakab levele II. része, 14- verse). A hit és jó cselekedett úgy viszonylanak egymáshoz, mint a virág és gyümölcs; a hitből úgy következnek a jó cselekedetek, mint a virágból a gyümölcs. Mit ér az a virág, legyen bár a legszebb, a legillatosabb, ha nem hoz gyümölcsöt. Mit ér a leg­szebbnek látszó hit is, ha nincsenek jó cselekedetei? Pedig ugye, milyen sokan vannak az emberek között, a kik­nek, úgy látjuk, szép és erős hite van; de sehol sem látjuk annak gyümölcseit a jó cselekedeteket s Hit-e ez, vagy olj7an hit-e, a mely azt megtarthatja ? Csak olyan ez, mint a virág, mely gyü­mölcsöt nem érlel, a melyben ugyan gyönyörködik a szem, de a mely semmivel sem járul ahhoz, hogy a növény életét fentartsa. Mit ér a mi hitünk is, ha kívül ugyan szép, de életünket meg nem tartja, mert megtéréshez illő gyümölcsöket nem terem ? Atvámfiai ! Hitünket mutassuk meg jó cselekedeteinkkel! Kedd, január ii- ,,A mással jóltévő ember megkövéredik és a ki bőségesen adakozik, ugyanazon feljebben osztogathat“ (Példabeszédek könyve XI. része, 25- verse). Van-e hát hitünk Istenben, a jó Atyában, ki azért áldott meg testi és lelki áldásaival, hogy azokból bőségesen áldozzunk a szeretet oltárán? Ha van igaz hitünk, ha mi hit által élünk, ha a hit éltet minket: akkor szeretettel felvesszük a nyomorúságban levők gondját, akkor bőségesen adakozunk, akkor mind testi, mind lelki gazdagságunkat úgy tekintjük, mint Isten áldását, melyben másokat is részeltetnünk kell; akkor nem távozik sege­delem nélkül ajtónkról a koldus, nem pusztul fösvénységünk miatt az egyház; akkor a szenvedő vigasztalált nyer, a bűnös is megtérést talál általunk. Ne ragaszkodjunk hát felettébb javainkhoz, ne fösvénvked- jíink és ne legyünk irgalmatlan szivüek; lássuk meg, hogy Isten bőségesen megfizet a jókedvű adakozónak és kegyelmének gaz­dagságával áldja meg az irgalmas szivüeket. , Szerda, január 12. „Tudjuk pedig, hogy azoknak, kik Isten szeretik, mindenek egyaránt javokra vannak“ (Pál apos­tolnak a róma-beliekhez irt levele VIII. része, 28. verse). Hivatalom kötelessége szerint, hogy a síroknak vigasztalást hirdessek, gyakran megfordulok gyászba borult testvéreim házá­nál. Sokszor láttam hát koporsót, sokszor láttam mellette zokogó hitvestársat, siró szülőket, kesergő gyermekeket és könnyező rokonokat, barátokrt, sokszor szólattam mindezekhez magam is könnyezve, de erős hittel, hogy azoknak, kik Istent szeretik, mindenek, a koporsó fájdalmai is javokra vannak. Erős hittel hirdetttem s hirdetem ez evangéliumot, mert tudom, hogy ez a hit meg nem szégvenit. És rendesen azt tapasztaltam, hogy a kik megértették ezt az igazságot, azok meg is vigasztalódtak, mert belátták, hogy Isten akaratából kell szenvedniük, az Isten pedig szerető jó Atyánk, a ki, ha fájdalommal látogatott is meg, a mi javunkra cselekszik. Ha gyász és bánat ért, ez a hit vigasztaljon meg mindnyá­junkat. Csütörtök, január 13. „Valamit cselekesztek, szivetek szerint cselekedjétek, mint az Urnák és nem embereknek“ (Pál apostolnak a kolossé-beliekhez irt levele III. része, 23. verse). Cselekedeteinkben nem igen szokott vezérelni a mi szivünk, jobban mondva az, a mit Isten a mi szivünkbe irt, az Ő tör­vénye. Mi rendesen azt nézzük, hogy mit használunk magunk­nak s mit szólnak cselekedeteinkhez az emberek. Pedig nem az emberek adják meg jutalmunkat, hanem az Isten; az a jutalom, sőt a büntetés is, mit az emberektől nyerünk, nem igazi jutalom és nem igazi büntetés, mert mindkettő csak rövid időre szól, te­hát sem állandó örömet nem ad, sem el nem térit bűneinktől. Az a jutalom, mit Isten ad, nem földi s épen azért nem is múlandó: Isten szivünknek igazi örömet, el nem vehető boldogságot ad, büntetése pedig, melylyel kegyelmesen vár a bűnösre, kárhozat lesz a meg nem tértekre Azért valamit cselekszünk, Istennek szivünkbe Írott törvénve szerint cselekedjük­Péntek, január 14. „Bizony nem messze vagyon min- denikünktől, mert O általa élünk, mozgunk és vagyunk“ (Csele­kedetek könyve XVII. része, 27. és 28. versei). Isten az, ki teremtette az egész mindenséget, teremtette e földet is s abban mindeneket, minket is, az O gyermekeit, kik­nek, hogj7 éljünk, a maga lelkét adta nekünk. Tehát Ő általa élünk, mozgunk és vagyunk, mert O él mi bennünk. Igen jó lenne ez ránk nézve, ha valóban úgy volna, hogv Isten élne bennünk „De mondhatjuk-e ezt, mikor naponként bűnt követünk el az O törvénye ellen? Ha Isten élne bennünk* bűnt nem követnénk el soha, mert akkor jobban ragaszkodnánk hozzá, mint a bűnhöz. De Isten él bennünk, mert lelke van ve­lünk, csak mi nem élünk O benne, mert csupán testünknek élünk. Igyekezzünk arra, hogy Isten lelkét magunkban felébrseszük és mindig vele és általa éljünk. Szombat, január 15. „Mikor sötétségben ülendek is, az Ur lészen nekem világosságom“ (Mikeás könyve VII. része, 8. verse). Hasonlatosság szerint szólva, az öröm a világosság, mely­ben jól érezzük magunkat, a szenvedés pedig a sötétség, melyben a bánat gyászruhájában sírunk- De minden Isten akaratából tör­ténik: a mint O adja az élet örömeit, O küld reánk szenvedést is. Ha a jót elfogadtuk, a gonoszt is miért ne szenvednők el ? Hiszen Isten mindeneket a mi javunkra cselekszik. Javunkra cselekszik akkor is, mikor szenvedést bocsát reánk- És valóban, ha a szenvedésben Isten a mi élő reménységünk, a mikor sötét­ségben ülünk, az Ur lészen világosságunk: rnegvilágosit elménk­ben, megtanítván arra, hogy a kiket szeret, ü azokat megdorgálja. Ne féljünk hát a szenvedésekben, sőt a szenvedés erősítsen hitünkben s vigyen közelebb O bozzá. Youngstown, O. Haukó M. Gyula. 1. __ ref. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents