Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-12 / 11. szám
11 szám. 1910. március 12. 15. oldal. ,,Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ R EG E N Y. & Elbeszélés a gályarabság idejéből. Irta: P. Tóth János. II. RÉSZ. IV. — És ha tudja, hogy veszélyes : miért ment bele, miért nem figyelmeztette ma az illetőket és miért nem figyelmezteti urát, a bánt, hiszen neki tartoznék legtöbb hálával ? — Ifjú ember, hallgasson ide. Ezek között az emberek között egy sincs, aki igazán hevüljön azon eszmékért, melyekért szövetségre készülnek. Én ismerem őket és tudom jól, hogy az eladósodott bán nem akar kevesebbet, mint gazdag vejét Erdély trónjára s magát Horvátország élére juttatni. Nádasdynak minden gondolata a nádorság, melyhez roppant vagyona könnyen felsegíti. És azt is tudom, hogy egymást elárulni készek, csak önző céljukat elérhessék. Úrnődről, Szécsi Máriáról pedig felteszem, hogy ma is szívesen fogadná egy második Wesselényi udvarlását. Oh, az asszonyok az ily vállalatnál a legveszélyesebb szerepet játszák. Kérlek tehát még egyszer, lépj vissza, mig nem késő. Én tartozásomat ezzel akarom leróni. Tudd meg, hogy ez összeesküvés szálait Bécsben már tudják s csak idő kérdése: mikor kezdjék meg az aratást. Én sokat tudok. Én nem részes, hanem küldött vagyok, ki szerzetemnek akarok mindenütt halászni. Irántad, ifjú barátom, nem tudom mi okból, a köteles hálán kívül, különös rokon- szenvet érzek. Sajnálnám tehát, hamások önző céljaiért ifjú életed áldozatul esnék. Értsd meg beszédemet és adj annak hitelt. Hagyd el a tervezőket és térj vissza egyszerű hajlékodba. Ha pedig dicsvágyat érzesz kebeledben, magasabb, fényesebb állások felé: keress fel en- gemet s én megmutatom az utat. Nevem páter Forstall. Most augusztiniánus kámzsa van rajtam, de bármely szerzetnél vagy bármelyik püspöknél kérdezősködhetel felőlem, biztos nyomomra utasítanak. Istennek tetsző dolgot művelnék, ha tested mellett lelkedet is megszabadíthatnám a tévelygéstől és megmenthetném az egyedül idvezitő anyaszentegy háznak. Andor rémülve ugrott fel ülőhelyéről s karjait maga elé tartá, mintha, egy gonosz álomképet akarna elűzni magától. Aztán meredt szemekkel kérdé : Ki vagy te ember, hogy papi álarc alatt ily pokoli szerepet játszol? Te valóságos báránybőrbe öltözött farkas!? E kérdésekre azonban Forstall már nem felelt. Hirtelen felkelt és oly gyorsan távozott, hogy Andor utolsó szavait már nem is érthette. Andor pedig gondolatokba merülve elmélkedett a hallottak felett; érezte, hogy ez emberrel még sokszor fog találkozni s hogy élettörténetében nagy szerepet játszik. Forstall pátert pedig a kastély park egyik hátulsó kapujánál három szerzetes várta; oda sietett. Ezek voltak: Sámbár Mátyás, Donéi Ián és Müller, hires jézsui- ták. Titkolódzó beszédüket Forstall megérkezése szakította félbe. Üdvözölve egymást, Forstall vette fel aszót, kikérdezvén őket: hogyan állnak a térítés munkájával? Sámbár előadta, hogy ő az özvegy Rákóczyné hatalmas támogatása mellett mintegy 12 ezer eretneket téritett meg; a másik kettő csudálkozott a nagy eredményen és örömüket fejezték ki a siker felett. Élőadta Sámbár, hogy ő a Pázmány utján halad. Előbb a főbbeket kell megnyerni, azután a többi könnyen megy. Ebben egyet értettek társai is s megegyeztek, hogy mindenek felett az udvart kell megnyerni és lenyűgözve tartani, hogy ezután is igénybe vehessék. Ennek keresztül vitelét Forstall vállalta magára s kijelenté, hogy „egy év alatt vagy Lipót nem császár, vagy a mi szerzetünk van az udvarnál, s fogja kormányozni a birodalmat s akkor öt év alatt egy eretnek sem lesz az országban“. Kiadta a szerepeket társainak is, Sámbárra bízta a Rákóczi kincsek kézrekeritését; Donellán az országbíró mellett marad, Müller Lobkovitz miniszter terveit lesi ki; a többi munka s az összeesküvés vezetése szintén Forstallra néz. Azonban megjegyezte, hogy világiaknak nem szabad hatalmukban osztozkodni, mert csak igy valósíthatják meg azon elveket, melyekre esküdtek: „az emberi kötelékeket széttépni, az emberi érzéseket megtagadni s minden eszközzel az egyház hatalmának világi uralomra emelését elősegíteni. — Olyan lények vagyunk mi, kiknek az eretnekek jajgatását, kínzásait nem szabad hallanunk és éreznünk, mert azok kiirtása, megtérítése lelki üdvöt szerez számunkra. Ami ez összeesküvést illeti: vessenek magukra az illetők, ha baj éri őket. Mi az egyház érdekét nézzük ebben is. Ha elbuknak : mi mossuk a kezünket; ha nyernek: tartjuk a zsebünket. Úgy kell vezetnünk az ügyet, hogy a mi láthatatlan kezünk mindenképen és mindenütt nélkülözhetetlen, sőt győztes legyen. Nekünk nincs lelkiismeretre szükségünk. Emberiség, ha- zafiság, hála, családi és baráti kötelék előttünk semmi. Hanem — folytatá — mellékesen mondok egyet. Ma az országbírónál találkoztam egy ifjú eretnek pappal, a Szécsi Mária udvari lelkészével. Higyjétek meg : életemben ily kedvemre való és rokonszenves emberrel kettővel sem találkoztam. Nem tudom, miféle ösztönből, de valami belső erőtől indíttatva, rendkívül érdeklődöm iránta. Neve Erdőssy Andor. Ha valamikor találkoztok vele : igyekezzetek és igyekezzünk mindnyájan megnyerni hitünknek s azután ügyünknek. Nagy szellem és jellem birtokosa ez itju lelkész. Szinte nem nélkülözhetnők tudományát és komoly tanácsait. Most elég erről ennyi. A szerepek ki vannak osztva. A kastély mozog. Föl mindenki az eléje tűzött munkára. Kezet szorítva szétoszlottak. * E tanácskozások után mindkét szövetséges fél tovább működött a maga tervei megvalósításában, bár különböző utakon és módokon ; de mindegyik a maga hasznára. A magyarok terveit a ravasz és önző jezsuiták mindenfelé kijátszották. A törökök segítségét meghiúsították. A Béesbe indított pénz elrablását elárulták, sőt magukat a főurakat rávették, hogy társaikat Bécsben jelentsék töl. Mindezt a jezsuiták kezei intézték. (Folyt, köv.)
