Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-03-12 / 11. szám
„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 9. oldal 11. szám. 1910 március 12. A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. Y. időszak. I. A vallásjavitástól a legújabb időkig. (1517—1896.) II. A h e 1 v é t r e f o r m á c z i ó. XLI.II És miután a Kálvin által alapított s a bű barátja Béza Tódor (f 1G05) vezetése alatt állott genfi főiskolát különböző országokból ezer és ezer ifjú látogatta, s ezek hazájukba visszatérvén, az itt beszivott tudományt és erkölcsi nemes érzést átültették honfitársaik leikébe: Kálvin és a genfiek példája az erkölcsi életet tisztábbá, nemesebbé tette egész Európában, ennek különösen azon országaiban, melyekben a Kálvin-féle hitjavitás lett uralkodóvá. A Genf bői hazatért tanulók elvitték egyszersmind magukkal a szabaddá lett Géniből a szabadság iránti hő szeretet is; mert hiszen a valódi szabadság, alkotmányosság csak ott verhet tartós gyökeret, áldásos hatását csak ott érezteti állandóan, hol tiszta a vallás-erkölcsi élet, a hol az államok, városok, községek kormányzó férfiai istenfélők, tiszta, szeplőtlen jellemüek. Innen magyarázható ki, hogy Svájc, Anglia, Skócia, Hollandia, Észak- Amerika, melyekben a kálvini irány lett a vallási téren uralkodóvá, politikai tekintetben is szabad, alkotmányos államokká lettek, szabadságukat híven megőrizték századokon keresztül; innen magyarázható ki, hogy hazánkban is a magyar nyelv, az alkotmány s szabadság megvédelmezése és fejlesztése érdekében Kálvin hívei oly maradandó érdemeket szereztek maguknak. Kálvin az urvacsorai tanra nézve közép-állást foglalt el Zvingli és Luther között, azt tanitván, hogy az úrvacsorában csak kenyér és bor adatik, de a kik igaz hittel járulnak az Ur asztalához, azok a kenyér és bor vétele alkalmával lelkileg Krisztus testének és vérének erejében, halálának érdemében részesülnek. Az eredendő bűnről és szabadakaratról szóló tanban Kálvin is, mint Luther, csatlakozott szent Ágoston felfogásához, de Kálvin még szigorúbban, következetesebben, mint emez; igy jutott el a kálvinistaság egyik jellemző tantételéhez, az eleveel- rendelési tanhoz, a mely szerint az ember a maga üdvössége érdekében épen semmit nem képes tenni; az Isten az üdvöt az ő ingyen kegyelméből csupán azoknak adja, a kiket e világ fundamentumának megvettetése előtt, szabad jó tetszéséből az üdvre kiválasztott. A szertartásokban egészen egy nyomon járt Kálvin Zvingli- vel. elvetvén ő is minden pápistás, vagy mint mondá, minden pogányos külsőséget, pompát, cifraságot. Az egyház igazgatásánál és kormányzásánál a papi uralomnak még az árnyékát is megszüntette, de egyszersmind a fejedelmek s a világi hatóságokkal szemben is teljesen szabaddá, függetlenné tette az egyházat; hanem az u. n. presbiteri és zsinati rendszert léptette életbe, a mely szerint a vallásnak és egyházaknak minden ügyét maga a reformált egyház intézi a gyülekezet tagjainak szabad választása folytán alakuló presbitériumok, zsinatok és más fensőbb egyházi testületek utján. III. A vallásjavitás Angliában ésSkócziá- • ban. Ha igaz, hogy a mártírok vérétől dusabban hajt az egyház fája, akkor érthető, hogy Angliában az evangéliumi reformció fája dús lombozatu volt, mert itt Luther fellépése előtt is, után is, számos vértanúja volt az evangéliumi igazságoknak; számosán fáradoztak, hogy az egyházat középkori romlottságából kiemeljék. Erre nézve egyik leghathatósabb eszköz a Yiklef által lefordított biblia volt. De ezen biblia nyelve Luther fellépésekor már elavultnak látszott, azért, midőn Luther iratai Anglia egyik nemeslelkü tudósának, Tindalenak lelkében a vallásjavitás gondolatát felébresztették, ennek első gondja volt, hogy a bibliát nemzeti nyelvére lefordítsa. E végből átjött Németországba, az általa lefordított uj-testamentumot Yormsban kinyomatta s mint valamely titkos portékát, kereskedelmi árucikkek közé csomagolva küldte be Angliába 1526-ban. ügy a beszállítóját, mint az árnlóját ezen bibliáknak arra Ítélték, hogy lóháton, de a lovon visszafelé ülve, s oldalukra, hátukra bibliát kötözve járják be London utcáit; ennek megtörténtével pedig a lefoglalt bibliákat máglyán elégették. Később Tindalet is, árulás folytán elfogták, megfojtották s holtestét elégették (1596). Utolsó sóhaja ez volt: „Uram! nyisd fel Auglia királyának szemeit“. Ezen kegyetlen intézkedés Anglia akkori királyától, a hiú, fajtalan és kegyeden VIII. Henriktől eredt, a ki már 15'22-ben Luther ellen a pápának annyira tetsző munkát irt, hogy tőle jutalmul a hitvédő címmel tiszteltetett meg s a ki tűzzel és vassal irtatta a reformáció felé hajlókat. Néhány év múlva azonban a király a miatt, mert a pápa első nejétől, Arragoniai Katalintól, V. Károly nagynénjétől nem akarta elválasztani, összetűzött a pápával, első házasságát az angol püspökök által érvénytelennek nyilváníttatta, összekelt Boleyn Annával (később még más négy nővel, kik közül hármat hóhérral fejeztetett le). E miatt a pápa Henriket kiátkozta, viszont a király parancsára az országgyűlés Angliát a pápától teljesen függetlennek nyilvánította s az egyház feletti korlátlan hatalmat a királyra ruházta. Henrik most már, mint az angol egyház feje, pápája, Cranmert Anglia prímásává nevezte ki, az ellene zúgolódó barátokat a zárdákból kiüzette, ezek temérdek javait elfoglalta, számos művészeti kincset, becses régiséget elpazarolt és az angol egyház hitvallását hat cikkekben megiratta; mely cikkek egyébiránt tűz és kötél általi halál terhe alatt a római egyház tanai és szertartásai mellett maradást parancsolják; igy p. o. azokat, a kik a római pápa elismerése mellett felszólaltak, egy fára akasztatta fel a Luther tanait hirdetőkkel; mert Henrik nem a római kath. vallásnak hanem csak a pápa személyének és hatalmának lett ellensége. A valódi vallásjavitás Angliában Henrik kiskorú fia, VI. Eduárd (1547—1553) idejében kezdődött, a mikor Cranmer, ki reformátor! hajlamát Henrik alatt kénytelen volt eltitkolni, nyíltan és határozottan hozzáfogott a vallásjavitáshoz, a nép számára készített kátét, a papok számára pedig evangéliumi prédikációkat tartalmazó, régi misés könyvekből pedig imádságos és az egyházi szertartások végzésében kalauzul szolgáló könyvet; ezenkívül behívott Strassburgból több kálvinista tudóst — Bucert, Mártír Pétert, Fagi Bált — hogy ezeknek s Ridley londoni püspöknek a segítségével egész Angliában keresztül vigye a vallás- javitást, s hogy elkészítse az angol egyháznak 42 cikkbe foglalt vallástételét. Ezen vallástótel, mely később Erzsébet uralkodása alatt egy-két pontban módosíttatott s 39 cikkbe foglaltatott, teljesen megegyezik a svájci reformátorok, egy-két pontjában pedig Melancliton tanaival; de az egyház kormányzata az u. n. angol magas egyháznak majdnem olyan, mint a kath. egyházé. A kormányzói hatalom itt is jórészt a papság s különösen a püspökök s érsekek kezében van, a ki képen oly gazdagok s e mellett oly előnyöket s kiváltságokat élveznek, mint nálunk a kath. főpapok. A főkülönbség csak az, hogy ők nem a római püspököt, hanem az angol királyt, esetleg királynőt tekintik egyházunk fejének. Az isteni tiszteletnél az angol nyelvet használják, de a kath. egyház külsőségeiből, szertartásaiból sokat megtartottak, igy p. o. megmaradtak az oltár, az égőgyertyák, a felváltva való éneklés, a papok templomi tarka öltözete, stb. (Folyt, köv.)
