Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)

1910-02-26 / 9. szám

8 szám. 1910. február 19. „Amerikai Magyar Reloimátusok Lapja“ 13. oldal. (Folytatás a 4-ik oldalról.) döt?“ ,,A nag; Isten és a congressus nevében ]“ — mondja Allen. S a parancsok engedett és átadta az erődöt. 177ä-ben már Washington a fővezér. Nemsokára megtörténik a Bunker Hilli ütközet Boston környékén, junius 17-én. Ez ütkö­zetben ugyan az angolok győznek, de úgy, hogy Washington igy nyilatkozik: „Az ország szabadsága biztos.“ (A kápolnai ütközet volt ehez hasonló 1849. február 26.—’27-én.) Washington vér nélkül veszi be Bostont. És hiába vásárolt az angol kormány 30.000 német katonát, nem tudta ezek segélyével sem megakadályozni azt, hogy a 13 állam képviselői Philadelphiában 1776. július 4-én meg ne tegyék a függetlenségi nyilatkozatot, melyről azt mondották, hogy olyan legyen, „hogy azt az angol király pápaszem nélkül el ne tudja ol­vasni“. Ugyanakkor György királynak New Yorkban állított aranyozott nagy ólomszobrát golyókká öntötték át, mert a hadi­szereknek nagy hiánya volt a szabadsághősök seregében. 1776. karácsony napján Washington seregével átkel a jégtáb­láktól zajló Delawaren s meglepi Trentonban alig harmadfél ezer főből álló seregével az angol csapatokat s jóformán újra vérnél­küli diadalt arat 1CM) német katona elfogásával és sok hadi kész­let elfoglalásával. ,,Merry Christmus“-a volt ez a trentoniaknak, de ennél is nagyobb diadalt aratott Washington 1777. január 3-án a mai hires egyetem helyén Princetonban. Majd Stark ezredes a Vermont állambeli Benningtonnál, hol hatonáihuz összesen e rövid beszédet intézte: „Fiuk vagy megveritek ma ott az ellensé­get, vagy Mrs. Molly Stark ma özvegy Jesz“ — s a „fiuk“ — meg­verték az ellenséget, A háború vége az 178 L-iki yorktowni ütközet, hol az angol fővezér, Cornwallis, feltétel nélkül teszi le fegyverét Washington előtt s megy egész seregével becsületes hadi fogságba. A két hada­kozó fél között 1783-ban a párisi béke teremti meg a becsületes megértést s az Egyesült Államoknak az angol király által való elismertetését. Hat évig próbálták az egyes tartományok az önnállóságot, de végre is meg kellett csinálniok az Uniót és elnökké mindkét párt (Rep. & Dem.) Washingtont választotta. De azért az ő önzetlen ségének sokszor keserűség volt a bére. Mikor Angliával a kereskedelmi szerződést megkötötte s ezért hevesen megtámadták, igy nyilatkozott: „Jobban szeretnék a sírban feküdni, mint elnök lenni.“ (1795). 8 midőn két év múlva lejárt elnöksége, nem vállalta azt el harmadszor. A század utolsó évében, 1799-ben halt meg. Egyenes lélekkel, Istenben bízva, haladjunk előre. Ne csak kortársaink számára építsünk, kik mindig hálátlanok. Minden megváltót megfeszítettek még eddig, de a későbbi kor mindig iga­zat ad nekik. A keserűségek kelyhét mindenkinek ki kell ürítenie, de a jellem aranya mindig megmarad. Dicső és nagy lett Washington alkotása! Bár évezredeken át élne ez ország az ő elvei szerint! Dr. Kacziány Géza, philadelphia-i ref. lelkésznek 1910. február 20-én tartott egyházi beszéde nyomán. Sz. Szerkesztői üzenet. B. B., So. Bend, Ind. A kérdéses czikket csak az ön levele figyelmeztetésére olvastam el s magam is boszankodva láttam, hogy mire képes a roszakarat és pártoskodás. De már késő, hogy arra még e heti számban reflektáljak. Kérem, írjon e tárgyban s én azt közleni fogom; csak méltóztassék szelíd hangon és a személyes­kedést kerülve Írni. (Folytatás az 5-ik oldalról.) langi ember egyszerű festékeitől és csigafüzéreitől a mai raffinált pipereczikkekig és ékszerekig mily roppant haladás mutatkozik ! Ugyanez áll a tudomány világáról, az ipar csodáiról, melyeket folyton gazdaguló tapasztalatok teremtettek meg. Ezzel szemben az állatra a helybenmaradás törvénye áll. Az állat nem halad. Az állat nem ismeri a múlt és jövő, a közel és távol különbözéseit. O csak a jelent látja és tudja, de csakis annyiban, amennyiben az önfentartás szükségessége azt vele érezteti. Az állat a jelent is csak tökéletlenül látja és ismeri. A legértelmesebb állatok egyike a kutya, szemével lát ugyan, de meg nem látja, azaz meg nem is­meri a tárgyat; a megismerést orrának segítségével végzi. Az állat­nak nincsen történelme; az állat nem halmoz tapasztalatot tapasz­talatra, hogy abból elvonja jövendő tökéletesebb tevékenységének szabályait. Nincs tudomásunk arról, hogy valamely állat saját faji tevékenységében előre haladott volna. Czélirányosan megteszi azt, a mi a faj fentartására s a táplálkozás szempontjából szük­séges; s ugyanegy tevékenységet a fajnak minden egyede vaskö­vetkezetességgel ugyanoly módon végez el. Az ismert, a tudott tevékenységi módtól azonban eltérés nincs. S az állatok oktalan és céltalan cselekedetei épen abból származnak, hogy tapasztalni s ebből logikai gondolkozás által uj életszabályokat alkotni, szóval a célszerűről a célszerűbbre önmaguktól eljutni nem képesek. A végső kérdéshez jutottunk el. Az a kérdés: az állatot az értelmiség mily mértéke illeti meg? Vagyis: célszerű, okos csele­kedetei, melyeket tanulás nélkül tud tökéletesen, mely kutforrás- ból származnak ? Vagy azt kell mondanunk, hogy az állat értelmi ség dolgában fölötte áll az embernek, a ki csak hosszú nevelés, tanulás és tapasztalás által tudja azt, a mit tud; vagy el kell ismer­nünk, hogy az állat okos és célszerű cselekedetei néni az értelmi­ség kutforrásából származnak. Szellemi fölényünket kétségbe vonatni bizonyára nem enged­jük; érezzük mi azt magunk s gyakoroljuk tetszésünk szerint min­den alkalommal. Tudjuk és bebizonyítjuk, hogy a teremtés urai vagyunk. Ha tehát a mi kulturális életünk s mindaz, a mi hozzá­tartozik, a megfigyelő, a tapasztaló, az elvonó értelem kutforrásá­ból származik; akkor az állatot, mely tud tökéletesen tanulás nél­kül, melyre a helybenmaradás törvénye áll, „értelem“ szószerint véve nem illeti meg. Az állati tevékenységnek kutforrása a vele született belső szükségesség, az „ösztön“, mely tanulás nélkül, öntudatlanul és megfontolás nélkül vezeti az állatot célirányos cselekedetre. P. B. Az Allienced, 0., Magyar Ev. Ref. Egyház ez utón is értesíti az ezen országban élő hittestvéreket, hogy templomépitési költségei fe­dezésére, gyűjtést rendez s a könyöradományok á t v étel é- vel Henter Ferenc atyánkfiát bízta meg. Szeretettel kérjük, segít­senek meg testvéreink. Az adományokat e lapban nyug­tázzunk. Egyháztanács.

Next

/
Thumbnails
Contents