Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1910 (11. évfolyam, 1-43. szám)
1910-02-05 / 6. szám
ü, szám. 1910 február 5. ..Amerikai Magyar KeformátuHok Lapja 7. oldal Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, február 6- ,,Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztagassáto’c az emberek előtt azért, hogy lássanak titeket“ (Máté ev. VI. rész, i. verse). Mindenki, a kit az Isten megáldott, s a kinek van szive, szívesen áldoz az emberi nyomorúság eny hitésére, mert tudja, hogy a nyomorúságban levők része't az Isten nála tette le és tudja, hogy Isten a jókedvű adakozót sze réti. Vannak azon ban olyanok is, a kik csak azért adakoznak, hogy az emberektől láttassanak és dicsértessenek; de ezeknek nincs is más jutalmok- Az igazi ju talmat az ő adakozásukért csak azok nyerik meg, kik jókedvűen, szivök szerete téből adakoznak; a kik az emberek dicséretével nem törődnek, hanem kik Istentől várják a jutalmat: meg is nyerik az ő jutalmukat lelkiismeretűkben s abban is, hogy még feljebb bővölköd- nek. Ne azért adjunk a szegénynek, az egyháznak, vagy jótékony célra, hogy üres dicséretet nyerjünk az emberektől; szivünk vezéreljen s Istentől várjunk jutalmat. Hétfő, február 7. „Istennek beszéde van nálam te hozzád“ (Bírák könyve III. rész, 20. verse). A pap azért állittatik Isten és a gyülekezet által az ő hivatalába, hogy Istennek beszédét hirdesse mindeneknek. Az igazi pap először Istennek szolgája, az Isten országa terjesztésének munkása; másodszor a gyülekezet szolgája, a gyülekezeti tagok tanítója. Mit szólunk arra a szolgára, a ki hűtlen, a ki munkáját csak a bérért végezi; mit szólunk arra a papra, a ki, bár nevében Istennek szolgája, csak a maga javát nézi és Isten törvényeihez hütelen; mit szólunk arra a papra, a ki az ő gyülekezetét ugyan tanítja az ő üres beszédeivel, életével pedig meg- tapodja minden tanításait '■ Csak az a pap mondhatja magáról, hogy Istennek beszéde van nála, a ki nem csak hirdeti Istennek beszédét, hanem cse- lekszi is; a másik hütelen szolga s méltó az Isten és a gyülekezet Ítéletére. Kedd, február 8. ,,A te szemeid előre nézzenek“ (Példabeszédek könyve IV. rész, 25. verse). Az okos ember semmit sem csinál czél nélkül, hanem minden dolgában előre néz és minden dolgát egy bizonyos czélért végezi. Mit lehet pedig az a czél, a miért minden dolgainkat okosan kell végeznünk? Egy czélja van minden embernek, ezt tanítja szent könyvünk, ezt mondja józan elménk is : a boldogság. Azért kell tehát minden dolgunkat okosan végeznünk, hogy azok által életünk boldogságát szolgáljuk. Okos ember-e hát az, a ki mértéktelen az élet örömeinek élvezetében? Okos ember-e az, a ki csak azzal gondol, hogy mit egyék, mit igyék és mivel ruházkodjék ? Ha eze"k által élete boldogságát szolgálná, okos volna; de mivel nemezek adnak állandó boldogságot, sőt adnak testi betegséget, lelki nyomorúságot, bizony bolond az ilyen bizonnyal. Testünk egészségét, kivált pedig lelkünk tisztás igát keressük, mert ezek által találunk itt a földön boldogságát. Szerda, február 9. „Adjátok meg a császárnak a mi a császáré és a mi. az Istené, az Istennek“ (Máté ev. XXIIrész, 21. verse).Tudjuk, hogy jézust a farizeusok és Írástudók gyűlölték s minden utón arra igyekeztek, hogy valahogyan elveszthetnék. Ezért kérdezték Tőle egyszer azt is, hogy kell-e adót fizetni. Jézus azt felelte, hogy mindenki adja meg a császárnak, a mi a császáré és a mi Istené, az Istennek. Ezzel megfelelt a kérdésre és figyelmeztette ellenségeit, hogy nem elég az adót megfizetni, hanem Istennek is meg kell adni, a mi Istené. Hogy adót kell fizetni, ezt mindnyájan értjük, mert tudjuk, hogy ebből fizettetnek a közszügségletek és a hivatalnokok, a kik a közdolgok vitelében fáradoznak. De azt is, meg kell nekünk tanulnunk, hogy Istennek is tartozunk, tehát Istennek is kell valamit adnunk. Istennek tartozunk az O áldásaiért hálával parancsolatainak való engedelmességgel, akaratán való megnyugvással. Adjuk meg az adót pénzben s adjuk Istennek a mi mindenpénznél drágább, adjuk Neki a mi szivünket. Csütörtök, február 10. „Ne féljetek az emberek gyalázko- dásától és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek“ (Ésaiás könyve LI. rész, 7. verse). Akárhogyan végezzük is dolgainkat, lehetetlen, hogy minden embernek tessünk, mert mindig akad valaki, a ki megakad bennünk és dolgainkban. Kivált pedig, ha a jónak követői vagyunk, ha nem törődve az emberek Ítéletével, csak az igazság utján járunk: akkor akad sok ellenségünk- Ellenségeink gyalázkodnak és szidalmakat szórnak ellenünk, hogy vissza térítsenek utunkról és a magok táborába édesgessenek. De ne féljünk, kétségbe se essünk, ellenségeink gvalázkodása és fenyegetései miatt: Isten velünk és mellettünk, hogy megtartson és megszabadítson- Imé Jézus sem félt, sőt bátran szembe szállott ellenségeivel s diadalmat is vett felettük, bárha kereszten halt is meg az igazságért. Péntek, február 11. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértésbe ne essetek“ (Máté ev. XXVI. rész, 41. verse). Még a legerősebb ember is gyenge a kisértések között: azért imádkozzunk, hogy kisértésbe ne essünk. Ha pedig Isten úgy látja jónak, hogy megpróbáljon a kisértéssel, imádkozzunk, hogy Szent Lelke által győzni tudjunk, megőrizzük hitünket és szivünk nyugalmát. És ha gyengeségünk miatt elestünk, imádkozzunk bűneink bocsánatáért és Isten kegyelméért, hogy felkelve elestiinkből, többé ne vétkezzünk. A kisértések különben szükségesek és jók is, mert a velők való harczban, mint arany a tűzben, megtisztulunk. Azért ne féljünk a kisértésektől, sőt legyünk készen minden perczen, hogy megkisértetünk. Szombat, február 12. „Uj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást“ (János ev- XIII. rész, 34. verse). János apostol késő vénségében, a mikor, a mikor már beszélni is alig tudott, a gyülekezetbe vitetvén magát, mindig a szeretetet kötötte hallgatói szivére, mert úgy tanulta a Jézustól s úgy tapasztalta életében is, hogy a szeretet a legnagyobb parancsolat. Nekünk is a Jézusra kell hallgatnunk s meg kell tanulnunk, hogy szeretnünk kell egymást, mint O is szeretet minketSzeretjük-e egymást úgy, a mint Jézus mondja? Szomorú dolog, hogy minden érzelem van a mi szivünkben, de szeretet nincsen. Azaz hogy van bennünk szeretet is, de ezt úgy nevezik az ő nevén, hogy önzés: szeretjük magunkat- De hát szeretjük-e magunkat is igazán? A ki csak testét szereti, abban nincs igazi szeretet, mert leikével nem gondol. Youngstown, 0. Hankó M. Gyula, ref. lelkész.
