Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-06 / 6. szám
C. szám. 1909 február 0. „Amerika Magyar Reformátusok Lapja’ 7. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Yasárnap, február 7. „Utálatosak az Urnái a csalárd beszédei ; akik pedig csekkesznek hivségesen, kedvesek O nála. (Példabesze'dek könyve, XII. rész, 21. vers.) Emlékezzünk visz- sza Ananiás és Sa- fira bűnére és büntetésére (Cselekedetek könyve V. rész i-io) s jusson eszünkbe,hogy mit mond a mai bibliai rész.Tanuljuk meg ezekből, hogy milyen utálatos a hazugság és hogy milyen büntetése van a csalárd beszédeknek. Az emberek ma három szót sem tudnak váltani hazugság nélkül; még a mindennapi köszöntéseik is csalárd beszédek. A bűnös rendszerint hazugsággal védi magát s hogy egyik hazugságát támogassa, új hazugságot gondol ki. Pedig régi és igaz közmondás, hogy „Hamarább utói érik a hazuggot, mint a sánta kutyát.“ Cselekedjünk hivségesen, beszéljük a, igazat, hogy kedvesek legyünk Isten előtt. Hétfő, február 8. „Gyönyörködjél az Úrban; és megadja néked a te szivednek kérését.“ (Zsoltárok könyve, XXXVII. Zsoltár, 4. vers.) Farsang van, a világi mulatozásnak ideje, a mikor közönséges szokás az élet örömeit keresni. Jól vagyon ez,az Isten sem tiltja, hogy az élet örömeit keressük és örüljünk azoknak. Az Isten csak arra figyelmeztet, hogy örömeinkben is legyünk mértékletesek. Ha mérték nélkül élvezte valaki az élet örömeit, betegséget, sokszor nyomorúságot szerzett magának. A mértékletes öröm pedig szivünket vidámitja s lelkünket is nemesíti. Mikor szolgál javunkra az élet öröme?Ha az örömök között sem feledkezünk el arról,a ki az örömöket szerzi,a mi jó Atyánkról, Istenünkről; ha;>az élet örömei között is gyönyörködünk O benne és szeretjük Őt, ki kéréseinket bölcsessége szerint megadta s az élet örömei által szebbé tette ami életünket. Vigyázzunk, hogy a mulatozás idejében se tántorodjunk el a mi Istenünktől. Kedd, február g. „Ne hajolj jobbra, vagy balra; fordítsd el lábadat a gonosztól.“ (Példabeszédek könyve, IV. rész, 27. vers.) A ki tudja, hogy hova megy, a megkezdett utón egyenesen megy előre s arról le nem tér az ő útjában. A ki nem tudja, hova megy s az utat sem ismeri czéljához, gyakran elhagyja a megkezdett utat, jobbra vágj' balra tér arról. Az első bizonyosan eléri czélját, a második pedig nem. A ki tudja, hog}7 földi vándorlásainak, czélja az örök élet, az örök életre vezető útra lép s azon halad előre, arról pedig se jobbra, se balra nem tér le. A ki nem tudja, hogy mi az ő életének czélja, vagy ha tudja is, nem törődik azzal, az nem jár az örök élet utján, vagy ha el is indult azon az ő ifjúságában, hamar letér arról. Az igaz ember a kisértésekkel megküzd és győz; a bűnös megadja magát a kisértésnek, hogy az örök élet útjáról az eltérítse. Szerda,február 10. „Én pedig keveset gondolok azzal,ha ti tőletek, vagy emberi Ítélettől Ítéltetem, ... az Úr az, a ki en- gemet megítél.“ (Pál apostolnak a Korinthus városbeliekhez küldött I. levele, IV..rész, 3, 4.verse.) Semmi sem könnyebb, mint másokat megbírálni és elitélni. S az emberek élnek is ezzel. Minthogy pedig az ember csak a külsőt látja, rendszerint a külső után birál és itél. A külső, a látszat pedig gyakran csal s megesik, hogy a legjobbat is roszúl Ítéli meg az ember. Sokan azt hiszik, hogy ha másokról roszat beszélnek, azzal a magok jóságát emelik ki. S a felületesen gondolkozó embert ez gyakran meg is csalja. Ha érezzük, hogy tiszták vagyunk, ne sokat törődjünk az emberek ítéletével: Isten érdemeink szerint itél meg. Ha pedig érezzük fogyatkozásainkat, ne itélgessiink másokat, ha nem jusson eszünkbe az intés: „Orvos, gyógyítsd meg magadat“; „ne ítélj, hogy ne Ítéltessél.“ Csütörtök, február 11. „A kik élnek, ezután ne éljenek magoknak hanem Annak, a ki ő érettük meghalt és feltámadott.“ (Pál Apostolnak a Korinthus városbeliekhez küldött II. levele, V. rész, 15. vers.) Mint a pók körül hálózza zsákmányát, mint a kígyó körül öleli prédáját: úgy tartja a hatalmában az emberek szivét is az önzés, a csak a maga javáért való törekvés. Ritkán találhatni embert, a ki előtt a maga haszna nem a legelső volna, akinek szivében nem önzés, hanem önzetlen szeretet élne. Az önzetlen szeretetre példát adott nekünk az Úr Jézus, mikor egész életében az emberiség javát munkálta s életét is adta azokért. Lássuk be,hogy többé-kevésbé mi is önzők vagyunk és térjünk meg az önzésnek útjáról. Kövessük az Úr Jézust: önzetlen szeretettel éljünk e világban. Félitek, február 12. „Ama nemes harczot én megharczol- tam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam; azért eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem az Ur ama napon.“(Pál apostolnak Timótheushoz írott II. levele,IV. rész, 7, 8. verse.) Senki sem kerülheti el a halált, mert minden ember, a ki született, alá van vetve testében az elmúlás törvényének. Ezt minden ember jól tudja —< s imé, a legtöbben mégis úgy élnek, mintha sohasem kellene meghalniok. Ugyan mit gondolnak az ilyenek, mi lesz életük bére? Mi, kiket Isten a Ő beszédével oktat, életünket tekintsük úgy, mely csak egy rövid vándorlás Istentől Istenhez. És éljünk úgy, hogy az élet harczát nemesen megharczoljuk, a hitet ebben megtartsuk, hogy mikor futásunkat elvégeztük, Isten az igazság koronájával, az örök élet üdvösségével jutalmazzon. E végre kövessük az Úr Jézust, a mi hitünk fejedelmét. Szombat, február 13. „Az ő szivének kívánságát megadta néki és az ő ajakinak kérését nem tagadtad meg tőle.“ (Zsoltárok könj've, XXR Zsoltár, 3. vers.) Dávid, a zsidóknak nagy királya, magáról szól a fentiekben könyörgött az Istennek s az Isten megadta neki az ő szivének kívánságát és nem tagadta meg tőle kérését. Igen, mert Dávid Istenbe vetett bizodalommal és nem földi javakért könyörgött. Hát mi könyörgünk-e Istenhez? S ha igen, mit kér ajkunk Tőle? Ha pedig meghallgattatott a mi kérésünk, eszünkbe jut-e a hála, miképen Dávidnak? Bizony, mi keveset imádkozunk s sokszor ránk nézve káros ajándékokat kérünk Istentől. Tanuljuk meg, hogy Isten csak á szívből jövő könyörgést hallgatja meg. Imádkozzunk! Youngstown, O. Hankő M. Gyula, ref. lelkész.
