Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
52. szám. 1909. dec. 25. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja' 5, oldal. Jézus. Ezerkilencszaz esztenfível ezelőtt megszületett a gyermek, a ki utolérhetetlen beszédeivel tanította a nagyokat. Ha a kicsinyeknek beszélt volna, jobban járt volna. Örökké hálás lett volna iránta a kicsinyek publikuma és a késő századokig lelkesedett, ranjongott volna az ő igéiért. nem látja senki. Köd takarja el a szemünk elöl, a lelkünk köde. Sötét homály terjeng közöttünk, amelynek sűrűségén nem hat át semmiféle csillagnak a ragyogása. És ha olykor mégis áttetszik a ködön, gúnyosan, köszöntjük a hivalkodó jövevényt. Mert hivalkodás nekünk minden eszme, amely nem itt lent közöttünk, hanem magasan a fejünk fölött gyulád ki és int, hogy kövessük. De Jézus a nagyoknak dolgozott. Es a nagyok elolvassák a gyönyörű példázati mesét, hallgatják az igét és nem marad belőle semmi a lelkűkben. Mikor Jézus ajkai lezárulnak, becsukódik a szivük is ... . Hát minek is beszéltél nemes názáreti! ? A szemek vakok, a fülek süketek. Minek m utattad meg hát az utat, mely igazság és élet, és minek szólott szád bűvös-bájos történeteket ? ' Ezerkilenczszáz esztendő óta egyre halljuk ezeket. És még nem okult rajtuk senki. Járjuk az utat, amely az életé ugyan, de nem az igazságé. Te vagy-e a hibás benne, óh igaz Jézus?! Azt akartad, hogy legyen egy akol és egy pásztor, És lettünk ezer akol és ezer pásztor. Minden akol más és minden pásztor más. Egyiket a másikhoz nem fűzi egyébb, csak a gyűlölködés. Hitványnak, kivetni valónak ítéljük, aki más akolba jár és más pásztort imád. Minden eszme-harcosnak, újítónak, aki jót akar velünk, régi jutalma a rágalom. Csak kevesen vagyunk olyanok, akik tudjuk, hogy mi k *11 nekünk és hogy az, amit kínálnak, az-e, ami nekünk hiányzik? Csak a mikor már megvan, amikor már el sem lehetünk nélküle, akkor áldjuk — a megboldogult alkotót. A Krisztus igéit hirdetjük ezer év óta és még mindig száll az óhaj, bár eljönne egyszer az ő országa. A mi megvalósult belőle,visszaélések az ő nevével. < )h erre jó volt a Jézus! A megjósolt hatalom megvalósult, a római egyház gazdag és tekintélyes, — de hol késik az ember boldogsága? Pedig úgy kellett volna lennie, hogy a boldog ember adja meg neki a hatalmat és a megelegedettek hálája a díszt, a fényt. A Jézus bizony gyönge volt. Az ő nagy szerete- tét kisajátították arra, hogy kardot kovácsoljanak belőle, a mely szúr és vág, — és nem orvosi műszert. Te vagy-e a hibás benne, óh gyöngéd Jézus?! Földi utjain jámbor hittel követték a szegények, nyomorultak s a milliókat számlálók. És boldognak vallották mogukat. 0 aztán elment országába, amely nem e földről való. A nyomorultakat itt hagyta, mert azt hitte, hogy már felépültek. Igen, felépültek! Büszke, amely a vadhúst irtja és a sebet gyógyítja. — Másként hogy volna lehetséges, hogy karácsony táján mindig hangsúlyozva emlegeti a resignáció, újra eljött a „szeretet“ ünnepe; és a ki hallja a hangot, érzi, hogy az ünnep eljött, de a „szeretet“ még mindig ott szunnyad a bethlehemi sirban. gőgös nép lett belőlök, akik egymás javaira irigykedtek. Es tépik, szakgatják egymást ma is: a gazdag a szegényt, a hatalmas a gyengét, a boldog a boldogtalant. Igen-igen szerencsétlenek vagyunk mi ? ! Te vagy-e a hibás benne, óh boldog Jézus? ! Ezerkilencszáz esztendő óta minden decemberben felragyog az égen a betlehemi csillag. De innen alulról Uj Krisztusnak kell jönnie, erősnek, hatalmasnak aki megvalósítsa az elsőnek igéit. Dayton, O. Kovács Endre, ref. lelkész. ........~
