Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-13 / 46. szám
46. szám 1909. nov. 13. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. Tudakozzátok az Írásokat. Vasárnap, november 14. „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívők üdvösségére“ (Pál apostol levele a róma-beliekhez, I. rész, 16. vers). Vannak emberek, a kik szégyenkeznek megváltani hitüket az emberek előtt, mert attól félnek, hogy kigu- nyoltatnak. Hajdan, mikor a Krisztus követőit üldözték, a keresztyének bátran vallották meg, hogy ők egyedül a Krisztus evangéliumában hisznek nem féltek a kigu- nyoltatástól, sőt az üldöztetésben, a vérpadon, a máglya tüzében is hívek maradtak az Üdvözítőhöz. Miért félnek ma némelyek és miért nem féltek az első keresztyének? Ma azért félnek az emberek, mert hitük nem elég erős; az első keresztyének pedig nem féltek, mert hitük által Isten őket erősekké tette. Minket is erősekké tesz a hit, mikor megtanít arra, hogy „megszabadítja az Ur az O szolgáinak lelkeket és el nem vesznek, a kik Ő benne bíznak“ (Zsolt. XXXIV. 23.) és hogy „a kik az Urban biznak, azoknak erejük megújul,.. . . futnak és nem fáradnak el; járnak és nem lankadnak meg“ (Esaiás XL. 31.) Ne féljünk hát az emberektől, ne szégyeljük a Krisztus evangéliumát, hanem hízzunk Istenben, ki a Jézus által nekünk is üdvösséget adott. Hétlö, november 15. „A szeretet a mi felebarátunkat nem illeti gonosszal. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet“ (Pál apostol levele a róma-beliekhez, XIII. rész, 10. vers.) Bizony úgy van, testvéreim! A törvénynek betöltése a szeretet s ha nincs szeretet bennünk, hiába akarjuk betölteni a törvény sok parancsát. Imé azt mondja a törvény: Ne lopj, ne ölj; ha szeretet van bennünk, nem is kell tudnunk a törvényt, mégis betölt- jük azt. Azt mondja a törvény: Tiszteljed atyádat és anyádat, a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot, ne tégy; ha szeretet van bennünk, könnyű már ezeket megtartanunk. A törvény igy szól: Ne legyenek neked idegen isteneid, ne csinálj magadnak faragott képet, hogy azt tiszteljed, az ünnepnapot megszenteljed; ha szeretet van bennünk, ezek szerint élünk. A törvény azt mondja, hogy szeressük felebarátainkat; a szeretet vallásának apostola, az Ur Jézus ezt mondja: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak; ha csak felebarátaitokat szeretitek, csak olyanok vagytok, mint a pogányok. Ne a törvényre nézzünk, melyben lehet igazság, hanem kövessük a szeretet parancsolatát, melyben üdvösség van. Kedd, november 16. „Énekeljetek az Istennek, mert az Isten mind az egész földnek királya“ (Zsoltárok könyve XLVII. rész, 7. 8. vers.) Akármennyit okoskodjék is az emberi bölcsesség, lehetetlen, hogy el ne fogadja bölcsességének kezdetéül azt, hogy van egy hatalmas lény, a ki az egész világot, abban mindeneket, tehát a földet s rajta minket is teremtett. De nemcsak teremtett az Isten, hanem minden teremtményeit gondjaiba is vette és szerető gondviseléssel őrködik azon, hogy semmi abból, a mit teremtett, el ne vesszen. És Isten az embert tette a teremtés koronájává, az embernek adta az Ó lelkét, hogy ezzel megelevenítve keresse és találja meg életének czélját, földi életének boldogságát, örök életének üdvösségét. Éneklésben dicsérjük azért az Istent, ki nemcsak a földnek és az egész világnak királya, hanem egyszersmind a mi gondviselő Atyánk is. Szerda, november 17. „A föld, melyen állasz, szent föld“ (Mózes II. könyve, III. rész, 5. vers.) A földön minden hely szent, mert az Isten teremtette azt; csak az ember teszi azt szentségtelenné az ő bűneivel. Oh bárcsak megértenők, hogy a földön csak az ember az, a ki nem tölti be rendeltetését, a ki nem engedelmeskedik a jó Atyának; bárcsak megértenők, hogy meg kell térnünk, meg kell szenteltetnünk, hogy valóban szent legyen a föld, a melyen állunk. Vizsgáljuk meg magunkat és lássuk meg, hogy mi is bűnösök vagyunk, mi is gyakran megszentségtelenitettük Isten földjét a mi bünneinkkel. S ha idáig jutottunk, ne álljunk meg egykedvűen, mint a kik nem törődnek magukkal: térjünk Istenhez, hogy Ó is hozzánk térjen és megszenteljen. Csütörtök, november 11. „Betegeket gyógyítsatok, poklo- sokat tisztítsatok, halottakat támaszatok“ (Máté ev. X. rész 8.vers.) Ez a Krisztus tanítványainak kötelessége, ezeket kell nekünk is cselekednünk. Betegeket gyógyítsunk! Minthogy pedig mi is betegek vagyunk azaz lelkünk nem egészséges, értsük meg, mit mond az Írás: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Hogyan gyógyíthatnánk másokat, ha mi betegek vagyunk?! Kezdjük hát magunkon a gyógyítást! Poklosókat tisztítsatok! Kik a poklosok? Ismét nem a testi betegekről szól az Írás,hanem azokról.a kik bűneik által undorítók. Vegyük fel ezek gondját, ismertessük meg velők Isten kegyelmét, hogy megtérvén, megtisztuljanak. Halottakat támaszát jk! Támaszuk uj életre az erkölcsi halottakat, a kik bűneik miatt a megvetés és boldogtalanság sírjában feküsznek. A Krisztus evangéliumában élet van. Péntek, november 19. „Mindenekben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái“ (Pál apostol II. levele a korinthus- beliekhez, VI. rész, 4. vers.) Ha a szolga hütelen az ő urához, nem bizik abban senki se és mindenki megveti. Ha mi, kik mindnyájan Istennek szolgái vagyunk, hütelenek vagyunk a mi Urunkhoz, hogy lészen a mi dolgunk ? A szolga elveszi a földön az ő szolgálatának jutalmát, amely annál nagyobb és értékesebb, minél nagyobb hűséggel szolgált az ő urának. Vájjon nem ugv vagyon-e velünk is, Isten szolgáival ? Előttünk a világ és annak minden öröme, másfelől intetünk arra, hogy Isten a mi Urunk. Kinek szolgáljunk? A világnak-e, vagy az Istennek? Mind a kettőnek egyszerre nem szolgálhatunk! Azért szolgáljunk az Istennek, azaz az O törvényeinek követése által szolgáljuk életünk igazi örömét, boldogságát! Szombat, november 20. „Ne legyetek szorgalmatosak a holnapi napról, mert a holnapi nap gondot visel az ő dolgairól; elég minden napnak a maga baja“ (Mátéev., VI. rész, 34. vers.) Ha Istennek szolgálunk, azaz, ha az O törvényeit követjük, Isten atyai szeretetével megáld minden dolgainkban. Kell-e tehát rettegjünk a holnapi nap dolgaitól, ha Istennek szolgálva, tudjuk, hogy O megáld holnap is? Az emberek pedig nem szolgálnak Istennek s igy nem szolgálnak maguknak sem. Mert hiábavaló a nagy szorgalmatosság, haszontalanul fárasztjuk magunkat nappal és éjszaka, ha azzal indultunk el munkánkra, hogy magunknak szolgáljunk. Igen, mert nem lehet Isten áldása rajtunk és munkánkon és gyüjtsünk bár nagy gazdagságot, nem ér az semmit, ha azzal csak magunknak élünk. A nagy gazdagságot a moly és rozsda megeszi és ismét szegények leszünk. Végezzük napi munkánkat becsülettel és bizzunk Istenben, hogy megáld és megadja holnap is azt, a mire szükségünk van. Youngstown, O. Mankó >1. Gyula. ref. lelkész. T
