Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-06 / 45. szám

45, szám 1909. nov. 6. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, november 7. „Megszabadítja az Ur az Ő szolgái­nak lelkeit és el nem vesznek, a kik bíznak Ő benne“ (Zsoltárok könyve, XXXIV. rész, 23. vers). Pál apostolt, mint foglyot, hajón viszik Rómába. A hajót útközben nagy vihar éri utói s az utasok mind­nyájan kétségbe esve várják a ki­kerülhetetlen halált Csupán Pál apostol nem fél, a ki tudja, hogy „Hagyjad az Urra. a te utadat; bízzál 0 benne:“ és ő meg cselekszi azt, a mi javadra va­gyon. Pál apostol hite és bizodalma nem szegy enitette meg őt, mert bár a hajó elveszett, a hajóban levők mindnyájan megmenekültek. Megszabadítja az Ur az O szolgáit ma is és el nem vesznek azok, a kik bíznak Ő benne? Nyomorúságban vagy, vagy életed hajóját vihar tépi? Bízzál Ó benne, ki hatalmas, hogy parancsoljon az élet viharainak is és megszabadítson tégedet a nyomorúság ár­vizeiből! Hétfő, november 8. „Oltalmad legyen az örökkévaló Isten és alattad legyenek az O örökkévató karjai ''Mózes V. könyve, XXXIII. rész, 27 vers). Isten teremtett mindeneket és nem hagyta magokra teremt­ményeit, hanem szerető gondviseléssel oltalmazza azokat. Ha te, atyámfia, hiszed ezt és meg is látod ennek valóságát a te életed dolgaiban, boldognak mondhatod magadat, mert nem félsz sem­mitől, nem retegsz a halál hatalma előtt sem, jól tudván, hogy mindenek a gondviselő Atya akaratából lesznek. Kinek pedig nincs szüksége erre a hitre? Neked-e testvérem, a ki beteg vagy, vagya kinek egy a te szeretteid közül szenved, neked-e ifjú, a ki most indulsz el az élet útjára; neked-e öreg, a ki fél lábbal már a sírban vagy; neked-e gazdag, a kinek gazdagsá­god szenvedő; neked-e magyar, a ki annyit ezenvedtél? Kedd, november 9. „Legyétek tökéletesek, mint a ti rneny- nyei Atyátok tökéletes“ (Máté öv., V. rész, 48 vers). Azt tanultuk és azt tapasztaljuk magunkon is, hogy az ember e földi életében nem lehet tökéletes, mert egyben vagy másban mindenki megesik s igy a bűn lehetetlenné teszi, hogy tökéletes lehessen. Ez ma is igaz. De le kell-e hát azért mondannunk a tö­kéletességről, melyre parancsot ad a Jézus az előbbi szavakban? Ha meggondoljuk, hogy életünknek csak egy kis része az, a melyet itt a földön töltünk el; ha eszünkbe vesszük, hogy nekünk az örök élet tökéletességére kell igyekeznünk: nem mondunk le arról, hogy tökéletesek legyünk, mint a mi mennyei Atyánk töké­letes: sőt minden erőnket arra fordítjuk, hogy az élet harcát becsü­lettel megharcolván, elvehess ük az örök élet koronáját, a tökéletes életet az idvességben. Törekedjünk bűn nélkül való életre; ha elestünk, Isten ke­gyelme által keljünk fel és Jézus követésével igyekezzünk a töké­letességre. Szerda, november 10. „Minden napjai a szegénynek nyomo­rúságosak; a vidám elméjűnek pedig szünetlén lakodalma vagyon“ (Példabeszédek könyve, XV. rész, 15 vers). Ki a szegény? Az-e, akinek alig van meg a szükséges ruházata és a mindennapi kenyere? Biz’ az szegény a közönséges felfogás szerint. Ha ilyen szegény van közöttünk, kinek napjai nyomorú­ságosak: vegyük fel annak gondját és enyhítsük a testi szegénység nyomorúságát. De sokkal inkább szegény és sokkal inkább nyo­morúságosak annak napjai, a ki testének javaiban ugyan gazdag, de szegény az ő lelkének kincseiben: a kinek nincsen hite és bizo­dalma Istenben. Tanítsuk meg az ilyent arra, hogy ismerje meg az Istent, a mi Atv ánkat, a ki minden gyermekének ingyen kegyel­méből adja lelki áldásait, hogy mindenek vidám elméjüek legyenek s mintha szüntelen lakodalmuk lenne, örüljenek a hit által. Csütörtök, november 11. „A ki hiv a kévésén, a sokan is hiv; a ki a kévésén hamis, a sokan is hamis az“ (Lukács ev. X YI rész, 10 vers). Isten minden emberre bízott valamit. A földmivesre a szán­tás vetést, a bíróra az igazság-szolgáltatást, a gyárosra a munka­adását, a munkásokra a munka elvégezését, a papra az O törvé­nyének hirdetését és magyarázatát, a szülőkre a gyermekek neve­lését, a gyermekekre az engedelmeséget, mindnyájunkra pedig az Ur Jézus követését bizta. Isten pedig nem személy válogató, hogy azt nézné s a szerint adná áldásait, hogy ki milyen munkát végez; Isten azt nézi, ki hogyan végzi a reá bízottakat. Azért a ki hiv a kévésén, azaz egy kisebbnek nevezett állásban is híven betölti hi­vatását és elvégezi a reá bízottakat: épen olyan jutalomra számít­hat, mint az, a kit Isten sokra bizott. S visszont, a ki nem hiv a kévésén, minek zúgolódik és kíván sokra való bizatást, hiszen a sokat még kevésbé végezné el. Bárhova állított az Isten, ne nézzük, hogy kevésre vagy sokra bizott-e, hanem végezzük el becsülettel, a mire bizott. Péntek, november 12. „Jó és igaz az Ur; annak okáért ta­nítja azokat, kik az útról eltévelyednek“ (Zsoltárok könvve, XXV rész, 8 vers). Az Isten törvényeket adott, hogy azok szerint élvé keressük és találjuk meg életünk boldogságát; mi pedig sokszor eltévelye- dünk az Ó törvényeitől s arról az útról, melyre állított s a melven bizonyosan boldogulhatnánk. De ime milyen nagy az Isten ke­gyelme: tanitja és segedelmével támogatja azokat, a kik az Ő út­járól eltévelyedtek, hogy megtérvén éljenek. Eltévelyedtünk az Isten útjáról, letéritett arról minket is a bűn? Értsük meg, hogy az Isten nem azt akarja, hogy elvesszünk, hanem azt, hogy éljünk: azért küldötte el az O szent Fiát, hogy valaki hiszen O benne, el ne vesszen, hanem örök életet éljen. Azért hallgassuk Istennek szent fiát, az Ur Jézus Krisztus evan­géliumát és éljünk azok szerint, melyekre Isten O általa tanít! Szombat, november 18. „Menjetek be az örök életre a szoros kapun; mert tágas kapu az és széles ut, a mely veszedelemre viszen és sokan vannak, kik azon járnak“ (Máté ev., VI. rész 13 vers.) Tágas kapu és széles ut a bűn útja, mely veszedelemre viszen, a melyen pedig mi is gyakorta járunk. Hát veszedelmünket keres­sük; azt akarjuk, hogy boldogtalan legyen a mi életünk? Ha nem, akkor menjünk be az örök életre a szoros kapun, az Isten törvé­nyének kapuján. Olyan egyszerű és könnyen érthető igazság az, hogy a hűn boldogtalanságot, Isten törvényének követése pedig boldogságot ad — és mégis hányán vannak, a kik ezt nem értik, vagy ha értik is, nem követik. Ezek közé tartozol-e te is, keresztyén testvérem? Ha igen, a te életed boldogságáért kérlek, térj meg, mig időd vagyon, az Istenhez és az Ő törvényeinek követése áttal keress és találj boldogságot a földön, örök élet boldogságát az egekben! Youngstown, O. Hankó M. Gyula. ref. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents