Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-09 / 41. szám
C. oldal. 41. szám. 1909 okt. 9. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Az első magyar reformátusok. — Irta: Kovács Endre. — Ki ne hallotta volna már, hogy a pápás egyház tagjai szinte tüntetőleg nevezik Magyarországot Regnum Mariumnak (Szűz Mária országának), holott a ki ismeri a kér. vallás történetét Magyarországon, az tudni fogja, hogy ez elnevezés nem egyéb, mint a papság által feltalált és terjesztett balvélemény, sőt végeredményében a történelem, meghamisítása, mert azt — határozottan tudván — állítjuk, hogy Magyarország lakossága, teljes összességében, sohasem volt p á p i s t a. Sokan vannak még ama vallásfelekezetnek is tagjai, kik fajmagyarok s a kiknek nyelve is magyar, a reformátusnak, a melyet igy joggal lehet magyar vallásnak nevezni. Azt is tanítja a történelem, hogy a keresztyén vallás keletről jött a magyarokhoz s őseink a Krisztus tanait először a görög szertartás szerint fogadták el. Nem egyebek, mint kizárólag politikai okok voltak azok, melyek Magyarország első királyát, I. Istvánt, Róma felé vonták. De a régi feljegyzésekből azt is látjuk, hogy 1. István nemcsak hogy megtűrte Magyarországon, de pártfogolta is az ősi görög szertartása egyházat. E mellett bizonyít a királynak azon ténye is, hogy az 1025-ik évben a görög apácák részére a veszprémi völgyben kolostort alapított. A római katholikus egyház leginkább az I. László király után uralkodott gyenge királyok idejében kezdett a magyarok közt mintegy hatalomra vergődni, — a mikor aztán az ősi keleti szertartásit egyház teljesen háttérbe szorult. De az is történeti igazság, hogy a római kath. vallás, még vérpadokkal és máglyákkal sem bírta a magyarságot egészben véve megnyerni, aminek bizonysága az is, hogy a Zwingli és Luther fellépése előtt is voltak Magyar- országon hirdetői és terjesztői a tiszta evangyéliumi vallásnak. Az elsők közt is első a Rod Péter históriájában is említett Wald Péter, a ki a szomszédos Csehországból sok hittérítőt küldött a magyar házába. Ezeknek a waldenseknek vagy evangélistáknak tana meglehetős termékeny talajra talált a magyarok közt s ez ó-hitű reformátusokról számtalan templom maradt hazánkban az utókorra. Az ócsai és a decsi waldens eredetű templomok máig is épségben állanak. Kajászó-Szentpéteren van egy régi anyakönyv, amelynek nagyon érdekes egyik följegyzése, amely szintén ilyen waldens egyházról emlékezik meg a következőkben: ,,A parochiális ház fundusa végénél fent a dombon volt egy elhagyott puszta templom, melyet hajdan az ó-hitü kálvinisták használtak. Annak a régi templomnak a falain góthus vagy görög írások és régi görög képek látszottak. “ A tiszta evangyéliumi tudományt követők azonban nem maradhattak békességben, mert különösen Erzsébet, az anya- királyné, Kun László király édes anyja volt az, aki üldöztette őket és 1280 szept. 14-én a Budán volt pápai követ unszolására, szigorú parancsot is adott ki ellenük, melyet borzalmas üldözés követett, ugv, hogy az evangélisták börtömbe, sőt máglyára hurcoltattak. És bár ők is, mint az első keresztyének, oly türelemmel szenvedtek hitükért, de semmiféle üldözés nem volt képes őket kiirtani és még Zsigmond király uialkodásának kezdetén is akadtak walden- sek, akik később a Húsz János követői közé olvadtak. Magyarországban 1420-ban már annyira elszaporodtak a hussziták, hogy Zsigmond király, egv Jakab nevű franciskánus baráttal, ki szentes hírben állott, próbálta meg őket a pápás egyházba áttériteni. Hozzá is fogottá derék barát „szent“ teendőjéhez oly nagy buzgósággal, hogy a pápa 1436-ban a magyarországi eretnekek inquisitorává nevezte ki. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal dőlt most feladatának a „szent“ bar-át s a hol szónoklással nem tudott eredményt elérni, ott a rendelkezésére bocsátott fegyveres erőt is felhasználta és Isten nagyobb dicsőségére ölette, gyilkoltatta az eretnekeket. De a hussziták hitbuzgóságát semmiféle embertelen erőszak nem csökkenthétté. Isteni tiszteleteiket, buzgón énekelve, imádkozva, erdőkben, barlangokban éjjel tartották, hogy az úri szent vacsorában két szin alatt részesülhessenek. Az üldözések jóformán csak Zsigmond király halála után szűntek meg. A minden cselekedeteiben bölcs Mátyás király, a husszitákkal szemben, nagyon türelmes és elnéző volt s bizonyára az ő érdeme volt az is, hogy uralkodása idejében, még a kath. főpapok is, mint Henrik pécsi és Pruisz János nagyváradi püspökök, nyájas szelídséggel bántak az uj-hitüekkel, kiknek számuk ettől kezdve folyvást növekedett, úgy, hogy már 1508-ban zsinatot tartottak és Ulászló királytól hitvallásuk megerősítését kérték. Ezekből játhatni, hogy a Zwingli és Luther hitújítása már számos kész hi vet talált a magyar hazában. Hogy Magyarországon kik álal terjedt a reformáció, azt egész bizonyossággal nem tudhatjuk. Egyes egyháztörténet Íróknál azt olvassuk, hogy 1518-ban már nyíltan hirdették az uj vallást s Budán leginkább a tekintélyes kereskedők terjesztették, akik a németországi vásárokra járva, magukkal hozták a reformátorok írásait. A reformáció terjedése mellett bizonyít egy Ambrus nevű szerzetesnek Bécsben 1521-ben kinyomatott és II Lajos magyar királynak ajánlott munkája, amelyet a jeles törvénytudó, de nagy pápista, Verbőczy István, a következő sorok kíséretében küldött el a királynak: „Ezt a becses könyvet elküldöm felségednek, főleg azért, hogy legyen rá gondja felségednek, mint egy derék királyhoz illik, hogy országa végre a lutherán ragály által meg ne ron- tassék. Felségednek teljes erővel azon kell lennie, hogy ezen igen kegyetlen dögvész, közreműködése mellett az egész országból teljesen kifizettessék, túl még asarmatákon is.“ Verbőczy eme szavai nem is maradtak hatástalanok, mert II. Lajos király keményen fel is lépett az uj vallás ellen, de sem ezen fellépésnek, sem a pápa átok-bullájának nem volt semmi eredménye. Annyira nem, hogy még az udvari személyzet közt is volt olyan, aki az uj hit felé hajolt, sőt maga a királyné papja, Kordatus Konrád is refor- mátori szellemben működött. Ferdinánd király 1527. ápr. 21-én nővéréhez irt saját kezű levelében arra inti nővérét, hogy vigyázzon udvari embereire, mert azok nyíltan lutherizálnak. De ez a figyelmeztetés már nem sokat ért; a reformáció egyre nagyobb mérvben terjedt, úgy hogy nem sokára nyílt torzsalkodások is keletkeztek a pápás egyház hívei s a megtisztított evangyéliumi vallás követői között. Ez a keresztyénietlen gyülölsége a pápásoknak legjobban kitűnt 1524. szept. 8-án, a Mária születése napján, midőn a Conventben a megyék követei óriási lármával azt követelték, hogy Lajos király kergesse el a személye körül levő németeket „mivel ők afféle lutheránusokkal nem akarnak összekeveredni.“ . • . Ez és más ehez hasonló farizeusi lázongások folytán jött létre az 1525-iki IV. t. ez, amely tüzhalálra Ítéli a lutheránusokat. E törvény kihirdetése után csakhamar felgyultak Budán a máglyák; ezekre és vérpadokra hurcolták a lutheránusokat, még a törvénycikk hozatalának esztendejében. Erről írja az ezen időben élt Bornemissza Péter. ,, Budán és egyéb helyeken égetéssel, tömlöczözéssel akarják vala elfojtani a Jézus-Krisztus szent igéjét “ Az 1526-ban bekövetkezett mohácsi vész egy időre véget vetett a vallási villongásoknak. Dévai Biro Mátyás volt az, aki a rommá lett Budán 153L-ben újra hirdetni kezdte a protestáns vallás igazságait, de az ő működéséről sem ő maga, sem más nem hagyott írásbeli feljegyzést. A két ellen király, Zápolya János és I. Ferdinánd,egyformán gyűlölték a protestáns vallást s adtak ki rendeletet annak követői üldözésére. (Vége köv.)
