Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-21 / 34. szám
Katekizmusok és a reformáczió. Schaff D. után angolból: SZÉKELY SÁNDOR, ref. lelkész. 6- oldal. A katekizmus, röviden káté, amint manapság e szót használjuk, a protestáns reformáczió terméke volts először Luther Márton alkalmazta 1525-ben vallásos kézikönyvére, mely kérdéseket és feleleteket tartalmazott. O egy vallásos oktatást tárgyaló kézi könyvről tesz említést, melynek készítésével két wittenbergi lutheránus reformátor, Agricola János és Jónás Justus bízatott meg. E könyv nem látott napvilágot és az első munka, melynek neve „katekizmus“, 1528-ban jelent meg. Ezt egy lutheránuz pap, Alt- hammer András készítette. Azóta a katekizmusok száma igen megnövekedett s magukban véve is tekintélyes irodalmat képeznek. A „katekizmus“ szót az ős keresztyén egyházban is használták s a vallástudománynak élő szóval való közlését jelentette. A katekizmust papok használták katechuménusok oktatásánál. (Ka- techuménusok: a keresztyén egyház első századaiban azok a zsidók és pogányok, kik a keresztyénségre való térésüket kijelentették, de a keresztségben még nem részesültek.) Ezen, u. n. előkészítő tanfolyam tárgya az Úri ima, Apostoli hitforma és a tiz parancsolat jelentésének s jelentőségének magyarázása volt. E három fontos egyházi formula feletti beszélgetés (colloquium) képezi alapját a katechetikának, azaz az élőszóval való tanítás tudományának, művészetének. A „katekizmus“ és más, a ,, katekizmus “-sál rokon szavak alkalmazásban vannak az Uj-szövetségben, habár magának a katekizmus szónak alakja nem található fel. Pl. Pál apostol Galatákhoz irt levele VI. rész 6-ik versében ezt hagyja meg: „Az olyan ember pedig, aki tanitta tik az evangélium tudományára, közölje minden javait azzal, aki ötét tanítja.“ A „tanittatik“ és „tanítja“ szavak itt szóbeli oktatást jelent. Ambrus, noha még kereszteden katechuménus volt, 314-ben mégis milánói püspökké választatott meg s Jeromos már kitűnő egyház-tudós volt, midőn Konstantinápolyba ment, hogy Naziánzi Gergelyt, a Szentháromság tanának ékesszóló védőjét hallgassa, kit ezután tanítójának, katechistájának nevezett. Az ős egyház katechuménusai nem felelnek meg amaz osztálynak, melyre a reformátorok katekizmusok készítése alkalmával gondoltak. A reformátorok által készített káték czélja volt: lényeges vallási kötelességekre és tanokra tanítani a megkeresztelt gyermeket és mindazokat, akik nem ismerték ezeket Különösnek tetszhetik, hogy a reformácziót megelőző idők egyházirodalmában nem maradt reánk a mai modern katekizmus alakjával biró kézi könyv; olyan vallásos nevelésről sincs szó, melyben kizárólag a fiatal nemzedék vett részt. Ez nem azt jelenti, hogy az egyház elhanyagolta a gyermekeket gondjába venni. Azok a szülők, kiknek hite Krisztusban olyan erős volt, nem mulaszthatták el házuk népének tanítását. Az Urnák példája, ki a kis gyermekeket karjaiba vette s megemlékezvén Timotheus anyjáról, Lóisról és nagyanyjáról, Eunikáról, kik őt vallásos nevelésben részesítették: eléggé eszökbe juttathatták a bölcs szülőknek ebbeli kötelezettsggöket. A szülői természetes ösztön sugalmazta és juttatta ezt érvényre. Az egyháztörténet nagy alakjai arról tesznek bizonyságot, hogy szülőiktől a leggondosabb oktatást nyerték a bibliában. így pl. Origenes és egyptomi Antal nyilatkozataiból tudjuk, hogy olyan jól megtanulták otthon a bibliát, hogy csaknem könyv nélkül tudták. Olyan emberek, mint Nagy Vazul, Chrysostho- mus, a kiváló szónok és Ágoston, nem említve másokat, hálás dicshimnuszaikban csaknem szentté avatták anyjukat. A reformácziót közvetlen megelőző korszakban, 1450—1517-ik években Németországban számos kis füzet volt forgalomban, melyek tartalomban megközelítik a reformátorok későbbi kátéját. Ezek bűnbánati könyveknek neveztettek s czéljok volt minden korban lévő embett előkészítem a gyónáshoz. Arra nézve adtak oktatásokat, hogy melyek azok a tanok, melyeket a keresztyéneknek követni, melyek azok a bűnök, melyeket kerülni, melyek azok a kötelességek, melyeket teljesíteni kell. Ha figyeltek e tanításokra, képesek voltak jó vallomástételre a pap előtt vagy más nyelven, jó keresztyénekké lettek. E könyvek szakaszokra voltak osztva s nem kérdés és felelet alakban. Tartalmazták az Úri imának, a tiz parancsolatnak és az Apostoli hitformának német sző vegét s némely esetekben gyakorlati magyarázatokat adtak mindegyik parancsolathoz. Ezekhez járult a szentek jegyzéke, a hét halálos bűn, a kegyelem munkája s más bűnök és erények felsorolása, melyeket a jámbor kor a Szentirásból merített. Hogy miért volt ily számos enemü könyv Németországban, oka az, hogy a nyomda-ipar ott volt legjobban kifejlődve és mert a német köznép abban az időben a legkészségesebb volt a vallásos eszmék befogadására. A talajt több, mint egy századdal előbb elkészité a német keresztyének ájtatos iskolája, az u. n. nlystikusok, kik Németalföldön működtek és a Rajna mellékén Strassburgig, holTauler János hirdette az igét, továbbá Svájczba is eljutottak, hol külön csopor- alkotva, „istenbarátok“ né very ismeretesek. E könyvek minden korban levő' személyeknek voltak szánva; némelyekhez függelékül utasítások voltak csatolva, hogy a szülők gondosan vigyék gyermekeiket templomba prédikáczió és mise hallgatásra és hogy otthon is részesítsék őket tanításban. Azonban e kézi könyvek daczára Luther szomorúan tapasztalta, hogy a szászországi városi és falusi nép még az Úri imát és az Apostoli hitformát se tudja. Amaz ösztönnel, mely őt a gyermekekhez vonzotta s lakását az igazi német otthon mintájává tévé, alig haladhatott volna reformátori utján, ha nem készít vala kis imakönyveket és szent leczkéket a kis gyermekek részére. 1529-ben elkészítette két katekizmusát, a Nagy- és Kis-kátét, melyeknek roppant befolyásuk volt azóta a gyermekek képzésére a lutheránus egyházakban mindenütt. A Luther kátéinak megjelenése előtti évben három vallásos kézikönyv, kérdésekkel és feleletekkel, hagyta el a sajtót. Mind a háromnak szerzői lutheránus theologusok. Egyiké Brenz, hires dél-német református, a mii czime: „A keresztyén hit kérdései ifjak számára“; a másodiké Althammer, a könyv czime: „Katekizmus, azaz oktatás a keresztyén hitben kérdések és feleletek alakjában“ s íi harmadiké Lechmann, „ Katechesis vagy oktatás gyermekek számára“ czimmel. A protestantizmus, Luther példáját követve, egy csomó kátét hozott létre. Ez javára szolgál. Ez amaz érdeklődést mutatja, melyet a protestantizmus érzett s tanúsított az ifjak vallásos nevelése iránt. Zwingli, Knox János és Latimer kivételével az összes vezető reformátorok írtak kátékat, Luther, Judae Leo; Oecolampadius, Buliinger, Kálvin és Cranmer. Bárhova szóródott el a protestantizmus. kátékat készítettek. Amerika puritánjai is fáradoztak ilyen irodalmi termék létrehozásában. A katholikusok is magukévá tették Luther eszméjét s 1532-ben Erasmus latin s 1535-ben Vicelius György német nyelvű kátét készített; s most a káté-oktatás fontos része a r. kath. rendszernek. Dollinger, kitűnő kath történetiró, bámulván Luthert, kénytelen volt ama kijentés megtételére, hogy Luther azt adott népének, amit más nem: bibliát, énekes könyvet és kátét. (Folyt, köv.) 34. szám. 1909 aug. 21. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“
