Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-23 / 4. szám
4. szám. 1909 január 23. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 4. oldal f .......... Amerikai Magyar Ref. Lapja MAGYAR AMERICAN REFORMED SENTINEL Published under the direction of the Board of Publication of the Presbyterian Church, U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church, in the U. S. FELELŐS SZERKESZTŐ: HANKÓ M. GYULA, youngstowni ref. lelkész. TÁRS-SZERKESZTŐ : HARSÁN VI P. ISTVÁN, bridgeporti ref. lelkész. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Mahoning Ave., Magyar Ref. Church, Youngstown, O. Minden kézirat, egyházi és egyleti értesítés és előfizetések, hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz küldendők. Czim: Rév. Julius M. Haukó P. O. Box 420, Youngstown, O. EDITORS: Rev. JULIUS M. HANKO. Rev. STEH. P. HARSANYI. PUBLICATION OFFICE: Mahoning Ave. Magyar Ref. Church Youngstown, O. Előfizetési árak: Egy évre $2; Magyarországba: $3 (15 K.) Subscription rates: One year $2; Half year: $1. Foreign countries: One year $3. Half year $1.50. fri - -------- --------m zA bevándorlók. Minden hajó, mely Európából jön az Egyesült Államok partjaihoz, a bevándorlók százait, gyakran ezreit hozza ide. Magyarországból, a mi édes hazánkból is százan, meg ezren ülnek a bizonytalan hajóra, hogy idejöjjenek s itt találják meg azt, a mit otthon nem találhattak meg. Mit keresnek itt a bevándorlók ezrei, miért jönnek annyian ez országba? Első sorban a jobb megélhetésért, de e mellett ez ország amaz áldásaiért is, melyeket otthon nélkülöztek. És mit találnak azok, a kik mohó vágygyal sietnek ide? Bizonyára megtalálják munká- joknak jobb díjazását s megtalálják a szabadságot is mely után vágyakoztak. És hogyan használják fel ez áldásokat, mi hasznuk vagyon itt a bevándorlóknak ez áldásokból? Erre már egy kissé nehezebb s egyszersmind elszomorítóbb is a válasz. A bevándorolt európaik általában véve nem használják fel okosan Isten amaz áldásait, melyeket nekik ez országban ad. Hogy ez igaz a legtöbb bevándoroltra nézve, azt a szomorú tapasztalatok erősitik és bizo- nyitják. Egy nagyobb gyári városban vagyunk, az idegenek utcájában. Az első, a mi feltűnik mindjárt, hogy itt az utczákon sörös hordók sokasága van elszórva mindenütt. Mondjuk, hogy ez a város bűne, mely nem sokat törődik az utcák tisztaságával. Menjünk be hát a lakásokba s nézzünk széjjel ott, hátha feltételeinkben csalódunk. A házak nagyobb részben úgynevezett bur- dosházak (boarding-house), vagyis olyanok, melyekben egy család lakásra és élelmezésre másokat, rendesen férfiakat is elfogad. Otthon vannak a burdosok s már vacsora után; ott ülnek az asztalnál, kártya a kezökben s a sörös palackok sokasága az asztalon. Folyik a durva tréfa, szól a káromlás szava s ürülnek az üvegek. Rendesen veszekedés és bicskázás a mulatozás vége. És ez igy megy napról napra s az egyhangúságot csak néha váltja fel a főburdos szökése a burdos gazda feleségével, a miszisz-szel. Ilyen környezetben nőnek fel a gyermekek, hogy a családi élet az iskola tanítását lerontsa bennük. Csodálkozunk-e, ha a bevándoroltak nem kedvesek az amerikai előtt? De én dicsekedem azzal, hogy a bevándorolt magyarok közül kevesen élnek igy; hogy azért a magyar itt sokkal értékesebb elem a többi bevándoroltnál. Hanem, valjuk meg őszintén, a magyarok között, ha csak egy is akad kivetni való, azért szégyenkeznünk kell mindnyájunknak. Pedig akad olyan is, s nem csak egy. Az amerikai egyházak ezeken a bajokon akarnak segíteni, midőn szeretettel veszik fel a bevándoltak ügyét; épitnek templomot, segítik az egyházat minden módon, hogy a vallásos élet által kivegyék őket az erkölcstelenség és mértéktelen élet fertőiből, hogy igy módot adjanak a bevándoroltaknak, hogy ne csak testi, hanem lelki áldásokat is nyerjenek Istentől ebben az országban. Bár mi magyarok, az én meggyőződésem szerint, a bevándoroltak legjobbjai közé tartozunk, nekünk is szükségünk van arra, hogy lelki áldásokat is vegyünk Istentől ebben az országban. Azért bátor vagyok felhívni magyar testvéreimet, hogy ne a többi bevándoroltak példáját kövessék, hanem nézzék meg, hogy miként él az igazi amerikai s kövessék azt. Lássák meg, hogy az igazi amerikai szorgalmasan tanul, híven dolgozik s munkája jutalmát megbecsüli; lássák meg, hogy az igazi amerikai becsületesen és mértékletesen él, — Istent tiszteli és szívesen áldoz az 0 országa terjesztésére, — hazáját szereti s annak nagyságát munkálja. Akármilyen jók vagyunk is mi, még nem vagyunk elég jók s még lehetnénk jobbak. Rajta hát, mutassuk meg, hogy nem a gyűlölt idegenek közé tartozunk, mert mi becsületes és igaz élettel ékeskedünk! Én hiszem, hogy nem fajult el még a magyar vér! Youngstown, 0. HANKÓ M. GYULA ref. lelkész.
